Blogolj!

Huncut kis reggeli séta a Ruby Harlemmel

2018.12.31.
Dorogi László

Vannak az embernek kisebb-nagyobb zökkenővel induló napjai. Tudják. Amikor egy rettentő migrén már az ébredés pillanatában elszúrja a napunkat, amikor a jobb is bal lábként landol a hideg padlón, amikor a kávé a két kanál cukor ellenére is keserű, amikor nincs semmilyen tervünk a következő tizenkét óránkra, de még ahhoz sincs kedvünk.

Fotó: musicmedia.hu

Ilyenkor semmi másra nem vágyik az ember fia, mint hogy visszabújjon a jó meleg paplantenger mélyére és ellazuljon. Ilyenkor kell valami, ami elsöpri a felhőket a homlokról, ami elrepít minket egy könnyed, nyugodt helyre, ahol vattacukor felhőkön pihizhetünk és elfeledhetjük a világ gondjait.

A Ruby Harlem zenéje éppen tökéletes erre. Ha egy ilen trutyi reggelen a fülünkbe pakolva őket lepattyogunk a sarki boltba, már az első lépések után méterről méterre elkezdi termelni a szervezetünk a dopamint. A soul és gospel elemeket jazz muzsikával fuzionáló banda zenéjéből árad - a nyolcvanas évek mellett - a chill, a flow meg minden ilyen tök modern zenei fűszer.


Ezért a hangulatért pedig Iván Szandrát kell felelőssé tennünk, hiszen ő írja a Ruby Harlem zenéjét és szövegeit is, különleges hangja már-már összetéveszthetetlen. Lágy, mély hangszíne tökéletesen passzol a huncut jazzhez. Ha a banda egy női ruha lenne, ez lenne a leglazább nyári cuccod, amiben a Duna-parton szürcsölöd a fröccsöd, de kizárólag a klasszikus boros pohárból.

Szóval az ének és a vokálok csillagos ötös, némi hiányérzetet a fúvósok használat kelt talán. A koncepció világos, egyszerű, könnyen megjegyezhető, fülbemászó dallamok kellenek, de egy kicsit szabadjára lehetne engedni azt a trombitát és harsonát. Összességében a Ruby Harlem egy nagyon kellemes zenekar, bár kétségtelenül rétegzenét játszanak. Forró című dalukkal bejutott A Dal című Eurovíziós dalverseny magyarországi döntőjébe, szóval hallunk még róluk.

Címkék: Jazz, Soul

Meghalt a soul királynője

2018.08.16.
Dorogi László

Aretha Franklin hosszas betegség után, 76 éves korában hunyt el Detroithoz közeli otthonában.

Néhány napja a Blogstar is beszámolt arról, hogy válságos az állapota Aretha Franklinnek. A soul királynőjének egészsége már évekkel ezelőtt megromlott, 2010-ben diagnosztizáltak nála rákot, tavaly vonult vissza a nyilvános szerepléstől. Egész életében küzdött az egészségi állapotával, sokat dohányzott és az alkohollal is meggyűlt a baja, ennek ellenére mindig pozitív kisugárzással állt színpadra. 2017 augusztusában lépett utoljára nagyközönség elé, de szervezete már akkor is gyenge volt, a koncerten kiszáradással küzdött.


Aretha Franklin a blues zene bölcsőjének számító Memphisben született egy híres baptista lelkész lányaként, gyerekkorában templomi kórusban kezdett énekelni, később kezdett érdeklődni a világ zenéi iránt. 24 éves volt, amikor szerződtette az Atlantic Records, ekkor kezdődött el páratlan pályafutása. Karrierje során 44 Garammy-jelölést kapott, amelyből 18-at meg is nyert, érdekesség, hogy 1968 és 1975 között minden évben ő nyerte meg a rythm and blues kategóriát. 112 dala került fel a Billboard slágerlistáira, az R&B slágerlista élére pedig hússzor férkőzött fel. Utolsó stúdiólemeze tavaly jelent meg A Brand New Me címmel, ez volt sorozatban a 42. albuma, az első 1956-ban jelent meg Songs of Faith címmel.


Aretha Franklin nem csak énekesnő, de emberjogi harcos is volt, küzdött a feketék és a nők egyenjogúságáért, Respect című dalát a mai napig használják a feminista mozgalmak. Három elnök beiktatásán énekelt az Egyesült Államokban, ő volt az első nő, akit beiktattak a Rock and Roll Hírességek Csarnokába, de többször énekelte a nemzeti himnuszt is különböző sportrendezvényeken.

Címkék: Blues, R&B, Soul

Kim Tibbs - Kim

2017.10.16.
Ragnar Volarus

Kim Tibbs neve nem csenghet ismerősen. Még. Pedig 30 éve a zene az élete, mégis csak most augusztus végén jelent meg az első lemeze.

De nem azért mert ne lenne elég tehetséges. Egész egyszerűen nem érezte úgy, egészen mostanáig, hogy ki kéne lépnie a reflektorfénybe. De ha utánanézünk a névsornak, hogy kikkel dolgozott együtt az elmúlt években, rögtön meg kell fordítsuk a kérdést. Kivel nem? Számtalan stílusban kipróbálta magát, és olyan mértékű tapasztalatot szerzett mindenki mellett, hogy rengeteg nagy művész, akik az elmúlt 30 évben munkálkodtak, elbújhatnak mellette.

Egy alabamai baptista lelkész lányaként már két évesen a Hammond-orgonához ült, és óvodás korában már a templomban zenélt. Innen pedig már egyenes út vezetett Nashville-be, és mára Tibbs odáig jutott, hogy sok hangszergyártó cég, köztük a Hammond-orgona gyártója is is őt kérte fel termékeik népszerűsítésére. 

Természetes, hogy a templomi munkának és az alabamai környezetnek hála Kim Tibbs otthon érzi magát a gospel-, a soul- és a blues világában. És ezek a behatások a hangjában is mind ott képviseltetik magukat. Ez különösen kihallatszik azokban a lassú- és közepes tempójú dalokban, amikben igazán megcsodálhatjuk Tibbs remegő és érzelmes hangját. Neki tényleg a torka a hangszere. 

A "Come On By" egy olyan szinten lecsupaszított blues dallam, amely tökéletesen passzol a hangjához, és a témához is, hiszen a szeretőjéről énekel, és arról, mennyire hiányzik neki. Persze ez a dal is tartalmaz némi egyházi zenét, blues ihlette gitárdallamokat, és a billentyűknél pedig Kim zenél. A "For" már inkább egy R&B ballada, a "Building That will Last" dalt pedig saját élete inspirálta, hiszen tiszteletét fejezi ki azok felé akik akkor is biztatták és támogatták, amikor mások kételkedtek. A "Drifting" pedig egy a 70-es évek funk behatásait hordozza magán, így tényleg minden igényt kielégítő ízelítőt kaphatunk az amerikai zenetörténetből.

Ugyan ez Kim Tibbs debütáló albuma, de ha a zenei pályáját nézzük akkor ez közel sem az első rodeója! (Ha már Amerikáról beszélünk.) Tibbs több mint 30 éves zenei tapasztalattal rendelkezik, a gyermekkorától egészen mostanáig, és ezt a tudást mind felhasználta ezen a lemezen. És a rajongók - akár a régiek, akár az újak -, igazán szerencsésnek vallhatják magukat ezért.

Címkék: Blues, R&B, Soul

Ezeket a cikkeket olvastad már?