Blogolj!

FM84 - Atlas

2018.02.02.
Ragnar Volarus

A zenerajongók szívében mindig is különleges helyet foglalt el a 80-as évek zenéje. Az FM-84 lemeze úgy nosztalgikus, hogy közben egy igazi modern mestermunka.

Igazi virágkorát éri a synthwave hullám. Van köztük olyan darab, amit rögtön továbbnyomok amint meghallom, ám igazi kincseket is lehet találni. Ilyen például a The Midnight - Endless Summer vagy Michael Oakley - California című albuma. És ide tartozik bizony az Atlas is. Érdekes párhuzam Oakley és az FM-84, azaz Col Bennett között, hogy mindketten skót származásúak. 

A lemez nem árul zsákbamacskát, már a lemezborítón ott vannak a 80-as évekre jellemző neon színek, és az egész album az első másodperctől az utolsóig olyan, mintha legalább harminc éve írták volna. Jó értelemben. Bizonyítékként itt a második dal az Atlasról, a Running In The Night.

Nekem valahogy még ebben a taknyos és szürke februárban is az igazi nyarat hozza el. Az albumon 11 dal található, ebből hat színtiszta instrumentális és öt olyan, amihez valaki a hangját adja. És ez utóbbiak, a vokálos szerzemények adják a sava-borsát az egésznek. Ollie Wride tényleg olyan mint aki ottragadt még az elmúlt évezredben.

Egy másik igazi gyöngyszem a Let's Talk, aminek egész egyszerűen minden hangja a helyén van. Annyira tökéletes, hogy ezt hallgatva maga Don Johnson emeli le a Miami Vice-ot a polcról újranézésre.

Ha valaki nem kapott ennyitől sem ihletet arra, hogy próbát tegyen az egész albummal, azzal most teszek egy utolsó kísérletet. A filmélményekre koncentrálva. Mert a lenti videóban, Végtelen történet, Vissza a jövőbe, Elisabeth Shue és sokminden ami miatt jó volt megélni a 80-as éveket. Nagyon stimmel!

Szerencsére az egész album ingyen és bérmentve meghallgatható ide kattintva.

Címkék: Retro, Synthpop, Synthwave

Michael Oakley - California

2017.11.20.
Ragnar Volarus

Egy Michael Oakley nevű fickó, aki Skóciában, Glasgowban él, California címmel ad ki albumot? Itt valami nem stimmel.

Dehogynem! Nagyon is. A synthwave hullám újabb gyöngyszeme ez az album. Talán nincs igazam, és örökre rétegzene marad az a stílus, de a gyarapodó előadók és kiadványok nem ezt bizonyítják. A műfaj egyik tökéletes darabjával, a The Midnight - Endless Summer albumával már foglalkoztunk, és velük kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy már elkezdtek koncertezni karöltve az FM-84 nevű formációval. 

De térjünk vissza a mi skót emberünkhöz. Akinek első próbálkozása mindössze hat dalt tartalmaz, ám azok kivétel nélkül jól sikerültek. Nem úgy, mint a virtuális lemezborító - hiszen csak digitálisan kerül forgalomba az anyag -, amelyről túl sok jót nem tudnék mondani. Ellentétben a zenével. 

Valami olyan hangulat árad a zenéből (és a Turn Back Time klipjéből), ami tényleg visszahozza a nyolcvanas éveket. Azt az időszakot amikor a zene még dúdolható volt, a dallam pedig csodaszép. És ezért igazán értékelhető a videó is, hiszen nem a végletekig tökéletes benne minden, agyonsminkelt és tökéletes testű táncosokkal, csillogó-villogó környezettel, csillió dolláros ruhakölteményekben és verdákkal. Éppen ellenkezőleg, attól tökéletes, hogy olyan amilyen. Ettől szerethető. Szerintem. Pedig a téma nem vidám, a dal mégis csak keserédes, és nem depresszív.

Ami óriási különbség a modern kor zenéjéhez képest, hogy nem egy életstílust, a menőséget, a trendet akarta/akarja eladni, hanem hangulatot teremtett. Akkor még ezekre a zenékre össze lehetett bújni a kedvesünkkel, közösen nézni egy naplementét, míg mindezt ma például Pitbull slágereire nehéz elképzelni. Persze más világot élünk. De most repítsen el minket Californiába Michael Oakley.

A fiatalember videómegosztós csatornáján meghallgatható további két dal. Ha tetszett a fenti két ízelítő, lehet tovább barangolni, ide kattintva.

Címkék: Retro, Synthwave

The Midnight - Endless Summer

2017.08.08.
Ragnar Volarus

Létezik egy japán kifejezés: Mono no aware. Ami annyit jelent: a múlandóság fájó tudatossága. Ahogy szépnek látjuk, ám egyúttal szomorúan vesszük tudomásul az idő múlását. Tudva, hogy ide már csak emlékeinkben térhetünk vissza a jövőben. Persze ha közérthetőek akarunk lenni, egyszerűen mondjuk azt: retro.

Valahogy ezt adja számunkra a The Midnight. A színtiszta nyolcvanas éveket, amikor egy analóg szintetizátor jelentette az elektronikus zene csúcsát, amikor (kis túlzással) szaxofon nélkül nem létezett zene. Nos ezeket mind megkapjuk. Amíg valaki meg nem építi H. G. Wells időgépét, addig ennél jobb alternatívát nem tudok ajánlani az időutazásra. Újra harminc évvel fiatalabbak lehetünk (persze aki most 18 annak ez nem jelent sok örömöt).

Már a kezdés is megér egy misét, hiszen éppen egy magnókazettát helyez be valaki a lejátszóba, majd sercegéssel indul az album címadó dala, az Endless Summer. Mi pedig felvesszük a napszemüveget, hátradőlünk, visszaveszünk az őrült tempóból és csak élvezzük. A lemez szépen építkezik, számomra valóban a közepén van a csúcs, a The Comeback Kid-nél. De nem csak nálam, rajongók már klipeket vágnak erre a dalra. A legjobb talán a Karate Kid féle verzió. Ez itt:

 

A The Midnight egyébként két fickót takar, egyikük Tyler Lyle Amerika déli részéről, a másik Tim McEwan producer Dániából. Ennyi és nem több.

A népszerű videómegosztónak hála az egész album hallgatható. Katt ide.

Címkék: Retro, Synthwave

Ezeket a cikkeket olvastad már?