Blogolj!

Agyrobbanással felérő összművészeti alkotás a Kassandra muzsikája

2019.01.08.
Dorogi László

Kedves olvasóink, rendkívüli módon megszakítjuk adásunkat, ugyanis hangbefogadó receptoraink számára egy teljesen ismeretlen univerzumból, azonosítatlan hangsorokat hordozó objektum csapódott a fülvájatainkba! Garantáltan és véglegesen fogja teljes egészében megreformálni korábbi zenehallgatásról alkotott minden elképzelésünket!

Fotó: KASSANDRA/Facebook

A drámai bevezető után magam sem tudom, hogyan fogok a rátérni a lényegre, mert az NKA Hangfoglaló program által a 21 támogatandó zenekar közé beválasztott Kassandra egy teljesen új szintre emelte/emeli a zenealkotás fogalmát, egy olyan szintre, amit ép ésszel nehéz feldolgozni, pláne szavakba önteni a kaotikus érzelemhalmazt, amit kivált. Persze, mindig kissé szkeptikusan állok az általuk megjelölt hasonszőrű stoner-progresszív-dance rock néven megfogalmazott csapásirányhoz, de őszintén mondom, ettől jobban én sem tudnám bekategorizálni azt az összművészeti alkotást, amit a lány és srácok eszményi szintre emelnek.


A Kassandra - még ha nem is feltétlenül ez a céljuk - megtestesíti azt, amire azt mondom, huszonegyedik századi, modern művészet. A ...mi szóltunk című, négy dalt tartalmazó EP-jüket nagyra tátott szájjal kell bekapni és alaposan, de tényleg jó alaposan, sokszor megrágni. És elárulom, minden egyes rágásnál más lesz az íze, éppen mint Bagoly Berti mindenízű drazséjának, mert ez a rövid, de annál meredekebb emelkedőkkel teletűzdelt hullámvasút aztán jó alaposan meg fogja dobálni a sejhajunkat.


Tovább megyek. A Kassandra muzsikája maga az emberi élet, mert épp olyan váratlanul változtatja meg a hangulatunkat, olyan szakadásszerűen vált dallamok és ritmusok között, ahogy az életünk is változik. Depresszióból szalad át örömbe, hogy aztán az elmélkedés törékeny függőhídján az élevezetek tengerébe lökjön. Valószínűleg túldramatizálom valamelyest az összhatást, de olyan szinten égett az agyamba a srácok zenéje, hogy csak és kizárólag elfogultan tudok nyilatkozni róla. S mégis, a katyvasznak tűnő káoszhangsorok mélyén stabilan húzódik meg a koncepcióhágó.


A ...mi szóltunk grammra vette meg zenebefogadói lényemet és nem is tudok mással zárni, csak az EP számomra legkedvesebb soraival. Alig várom az idei lemezt hölgyem s uraim!

Szeretnék kemény lenni, egy tesztoszteron matróz
Aki titokban jó mélyösszművész, de minden megemelt grammot naplóz
Szeretnék szemét lenni, a helyemet át nem adni
És mert csúnyán néznek rám majd sántítva leszállni
Minden bajszos nagymamának a nyelve lenni fogatlan
Szájüregben ebéd közben kanál pépként lecsúszni egyben
Meg ilyenek

Ezeket a cikkeket olvastad már?