Blogolj!

Red - Gone

2017.11.11.
Ragnar Volarus

Sokan vagyunk úgy, hogy éppen a hangulatunknak megfelelő zenét tesszük be. Engem most felbosszantottak. Ezért legszívesebben ordítani lett volna kedvem, és ehhez segítséget kértem a Red nevezetű amerikai rockbandától. Mert ők aztán ehhez nagyon értenek.

De félreértés ne essék, nem csak ordítani tudnak, hanem zúzni is rendesen. Civilizált módon. Íme egy gyors bizonyíték:

Komolyan felsejlik a Rage Against The Machine, mikor elhangzik a "Wake up!". No de kik is ezek a fickók? Annyit elöljáróban elárulok, nem ma kezdték. Hiszen a jelenleg is aktív tagok, az Anthony és Randy Armstrong testvérpár, akik a gitárokon varázsolnak, valamint a billentyűs/énekes Michael Barnes 2002-ben alapította az együttest. A srácok még a középiskolában ismerkedtek össze, és eleinte az Ascencion nevezetű keresztény rockot játszó együttesben tevékenykedtek, de miután elvégezték a sulit, a hard rock irányába fordultak és Tennessee-be tették át a székhelyüket. Két évet dolgoztak első nagylemezükön, de az End of silence 2006-ban tényleg megtörte a csendet. Az albumon található Breathe into me 2007-ben az év legjobb rockdala lett Amerikában, de ugyanerről az anyagról a Lost is nyert 2009-ben. 

Itt pedig bizonyíték arra, hogy Michael Barnes énekelni is tud.

A következő album 2010-ben az Innocence & Instinct az év rockalbuma lett, és a Start Again az év rockdala. Az ezt követő lemezük, az Until we have faces csak jelölve lett, majd 2013-ban a Release the panic és 2015-ben az Of Beauty and Rage újra az év legjobb rockalbuma díját vihette haza.  

Ezzel pedig elérkeztünk 2017-hez és a Gone címet viselő nagylemezhez. Nincs új a nap alatt, ez durva jó lett. Megvan benne az erő, ugyanakkor a dallam, a gitár még mindig jól szól és Michael Barnes szintén. Kicsit talán kevesebb a kőkemény zúzás, de még mindig nagyon távol áll a Hooligans féle Haribo-rockerek világától. 

Ahogy mondtam a legelején, felbosszantottak. De nem bánom. Legalább újra a látókörömbe került a Red és ennek roppant mód örülök. Itt egy kis ízelítő, a Still alive, ami pont nem arra bizonyíték, hogy visszavettek a fiúk a keménységből.

Ezeket a cikkeket olvastad már?