Blogolj!

Most akkor lopott Katy Perry, vagy nem?

2020.03.18.
Dorogi László

Katy Perry plágium-ügye lassan régebb óta tart, mint a száz éves háború. Tavaly egy bíróság kimondta, hogy plagizált az énekesnő, most egy másik azt, hogy mégsem. Ki tegyen itt igazságot?

Fotó: NBC

A popiparban nem ritka, hogy két, esetleg több előadó egymástól függetlenül nagyon hasonló dallamot alkot meg. Ha logikusan belegondolunk, ez nem is annyira ördögtől való, hiszen a popdalok egy jól behatárolható dallamkészletből dolgoznak, s mivel futószalagon gyártják le a slágereket a slágergyárosok, elkerülhetetlen, hogy néha hasonló dallamívek ütik meg a fülünket.

Katy Perry a Dark Horses című nótájával szaladt bele a rengetegbe, ugyanis egy Perry Flame (a névegyezés tényleg a véletlen műve) névre hallgató keresztény rapper azzal vádolta meg, hogy ellopta 2009-ben kiadott Joyful Noise számának dallamkészletét. Tavaly nyáron végre ítélet is született az ügyben, amely kimondta: Katy Perry bűnös, ellopta Flame ötletét és ebből kasszírozott csinos kis összegeket.

Döntött a bíróság: Katy Perry plagizálta az egyik legnépszerűbb dalát

Már egy ideje húzódott Katy Perry koppintásos ügye, amiben most új fejlemények születtek, ugyanis egy Los Angeles-i bíróság hétfői döntése szerint az énekesnő egy keresztény rapper dalából másolt részleteket Dark Horse című 2013-as slágeréhez. Az eredeti szám: Az ítélet szerint az énekesnő Marcus Gray Joyful Noise című 2008-as dalának egyes elemeit használta slágeréhez.

Egy másik bíróság azonban most, néhány hónappal később mégis felmentette a popénekest. Az ügyben ítéletet hirdető bírónő elmondása szerint, a keresztény rapszám kérdéses zenei futam se különösen eredeti, sem rita hangkombináció nem volt, így meg aztán bárki kitalálhatta volna saját kútfőből.

Az ítélet már csak azért is lehet üdvözítő Katy Perry és csapata számára, mert különben 890 millió forintnak megfelelő kártérítést kellett volna fizetnie Flame-nek. Az énekesnő ügyvédje, Christine Lepera a zeneszerzők és a zeneipar fontos győzelmeként könyvelte el az ítéletet.

Snyder bíró egyébként a múlt héten a Led Zeppelin együttes Stairway to Heaven című számával kapcsolatos plágiumperben hozott felmentő ítéletet is idézte indoklásában. Az együttes esetében szintén azt vizsgálta a bíróság, hogy egyszerű zenei motívumokért lehet-e szerzői jogokat érvényesíteni. A Dark Horse-ügynek viszont még közel sincs vége, Flame-ék jelezték, kérdés nélkül fellebbeznek az ítélet ellen.

Címkék: Pop

Elton Johnnak tüdőgyulladása van, félbe kellett szakítania turnéját

2020.02.17.
Dorogi László

A brit rocklegenda Új-Zélandon adott koncertet vasárnap, de az előadás közben teljesen elment a hangja, így nem tudta folytatni a show-t.

Fotó: eonline.com

Elton John éppen búcsúturnéjával járja körbe a világot, az előző hétvégén érkezett meg az Új-Zélandi- Aucklandbe, hogy egy teltházas arénakoncertet adjon. A brit legenda már a buli előtt érezte, hogy valami nem stimmel, jelezte is a rajongóknak, hogy beteg és végül nem is sikerült befejeznie a koncertet.

"Teljesen elment a hangom, nem tudok így énekelni. Mennem kell. Sajnálom."

- jelentette be könnyeivel küzdve, majd egy technikus segítségével lesétált a színpadról. Később Twitteren arról számolt be, hogy atipikus tüdőgyulladást diagnosztizáltak nála, ami első hallásra ijesztően hangzik, de igazából csak kellemetlen. Ezt a betegséget baktérium vagy vírus okozza és általában nem igényel kórházi ellátást, a tünetei nagyjából egy erősebb megfázás tüneteinek felelnek meg, persze ez éppen elég ahhoz, hogy valaki ne tudjon énekelni, vagy egyáltalán hangot kiadni a torkán.

Hétfőre az is kiderült, hogy csak csütörtökön folytatódik az énekes turnéja, addig ugyanis kötelező pihenőre küldték az orvosai, de a brit énekest képviselő ügynökség arról számolt be, hogy már sokkal jobban van és hamarosan teljesen rendbe is jön.

Elton John az aucklandi állomáson kívül további hét helyszínen lép fel Új-Zélandon.

Címkék: koncert, Pop, Rock

A lány, aki megírta a világ legborzasztóbb számát és majdnem belerokkant

2020.02.12.
Dorogi László

Rebecca Black Twitter-csatornáján vallott a lelki csapásokról és a depressziójáról, amit egy buta kis dalocska okozott.

Fotó: Instagram

Egészen hihetetlen, hogy már kilenc év telt azóta, amióta Rebecca Black felrobbantotta az internetet Friday című számával. A nótáról sok mindent nem kell tudni, szimplán csak egy bugyuta, szétautotuneolt, réteg-gagyiság, mégis elképesztő indulatokat váltott ki a kibertársadalomból. Akkor még mindenki YouTube-on hallgatott zenét, és a közösségi média sem hálózta még 'tán ennyire be az életünket, de azonnal mémek készültek az akkor tizenhárom esztendős lányka klipjéből. Aki nem ismerné a dalocskát, ne izguljon, nem ússza meg, megmutatom:

Nos, Black kisasszony nevét egy világ ismerte meg szinte néhány nap leforgása alatt, az a gyűlölethullám viszont, ami maga alá temette, egészen érthetetlen. Sok pocsék dalt gyártottak már a popipar történetében, de csak a szerencsétlen keveseknek adatik meg, hogy egy komplett nemzedék vezesse le rajtuk frusztrációját. Szegény Rebecca éppen ezen kevesek egyike lett.

Az énekléssel viszont nem hagyott fel, néhány hónappal ezelőtt jelent meg legújabb klipje, amihez egy a popzenei világ követelményeinek tökéletesen megfelelő dal is tartozik. Igazságos leszek, természetesen ezt is a hallgatók részére bocsájtom:

Rebecca az elmúlt években megjárta a poklok-poklát, erről pedig Twitter-bejegyzésében vallott kedden.

"Kilenc évvel ezelőtt, éppen ezen a napon került fel egy videoklip az internetre, ami a 'Friday' című dalhoz készült. Azt kívánom, bárcsak visszamehetnék az időben, hogy beszéljek a tizenhárom éves énemmel, aki teljesen megszégyenítette magát és félt az egész világtól"

- írta az énekesnő.

Black azt is elárulta, a Friday berobbanása után gyakorlatilag rettegve járt iskolába, rendszeresen kajával dobálták meg őt és a barátait a sulimenzán és olyan durva negatív spirálba került egy szerencsétlen klip miatt, hogy 15 évesen már depresszióval küzdött. Néhány évvel később már nem volt olyan producer a zenei világban, aki hajlandó lett volna vele együtt dolgozni, de nem adta fel és minden nap igyekszik emlékeztetni magát arra, hogy minden nap egy új lehetőség.

Címkék: Pop

3 One Oh - 11:11

2019.12.26.
Dorogi László

Ki más lenne képes tökéletesen eltalálni a modern pop-rock muzsika fogyasztóinak ízlését, ha nem három dörzsölt producer/dalszerző, akik hosszú évek óta gyártják a slágereket, csak éppen soha nem ők aratták le a babérokat? Tökéletes zenei album nem létezik, de a 3 One Oh nagyon-nagyon magasra tette a lécet.

Júliusban dobta piacra első nagylemezét a Shari Short, Rick Seibold, Crash Cove tagokból álló pop-rock trió, a 3 One Oh. Nem hibáztatok azért senkit, ha a semminél is kevesebbet mondanak neki ezek a nevek, egy nappal ezelőtt még én sem tudtam róluk sokat (semmit). Shari, Rick és Crash viszont nem tartoznak a nyeretlen kétévesek táborába a popipar kőkemény iskolájában, olyan sztároknak írtak dalokat korábban, mint Miley Cyrus, Rita Ora, Demi Lovato, vagy a megboldogult Jonas Brothers egykori tagja, Joe Jonas. Producerként és szövegíróként régóta ismerik az átlagos zenehallgatók vágyait, több népszerű sorozat muzsikáját - többek között a Lucifer - is ők jegyezték. Így aztán nem meglepő, hogy már első nekifutásra is parádés albumot raktak össze.

A Come out and play laza fütyülgetős nyitánya azonnal megadja az alaphangot néhány másodperccel később pedig megkapjuk a fülünkbe a lüktető basszust, ami a komplett korongon végigkalauzol minket. A 3 One Oh úgy nyúl a klasszikus rock alapokhoz, hogy közben mégis teljesen modern érzetet kelt. Bár a szövegeik nem fejtik meg a világ nagy titkait, de nem is ez a céljuk. A szanaszéjjel torzított gitár és a lágy szintetizátoros fátyol olyan összhangot teremt a hangsúlyos basszus és ritmus alap mellett, hogy egészen egyszerűen képtelenek a dalok nem belemászni az ember fülébe.

A Here we go is egy banális, mégis fülbemászó dallammal nyit és senki ne lepődjön meg, ha hajaz kissé a Shameless című amerikai sorozat főcím-dalára, ugyanis azt is a formáció követte el. A dal felhőtlen, lendületes, de ez a megállapítás érvényes a komplett lemezre. A Confident Woman elején aztán a főhősnő is megvillant magából valamit, country-s dallamvezetéssel, cowboy-csizmában lép a színre, ránk kacsint, majd tüzel. A bontott gitárakkordok és minimalista gitársávok - ez is végig jellemző a korongra - tökéletesen egészítik ki és öltöztetik fel a vokálban feltűnő, leginkább az 50-es évekre jellemző megoldásokat.

A 11:11-en minden egyes számnak megvan az önálló dinamikája, a formáció pontosan tudja, mikor kell feszültséget generálnia egy-egy basszusgitár kiállással és mikor kell újra berobbantani a muzsikát.

Ha lehet ilyet mondani egy könnyed pop-rock album bármely trackjére, a Heroes & Legends a legmonumentálisabb szerzemény a lemezen. Ezzel a dallal egyébként már biztosan találkoztak azok, akik figyelemmel kísérik az amerikai sportok történéseit, ugyanis az NBA-ben és az NFL-ben is feltűnt már olyan videós montázs, amelynek a hősök és legendák szolgáltatták a zenei alapját.

Az I Want It ezek után oldja a grandiózus hangulatot, valódi bulizene, s ha már megemlítettük az Egyesült Államokat, ennek a nótának köszönhetően fedeztem fel a 3 One Oh-t: a karácsonyi NBA-közvetítések szüneteiben futó Google-reklám aláfestőjeként ütötte meg a fülemet. Ebben a dalban már hangsúlyosabban előkerül az elektromos gitár és először csillogtatja meg Shari Short különleges, rekedtes hangját, amiből később még többet kapunk.

Sokat nem is kell erre várnunk, a Criminal kissé megfogja a gyeplőket és visszafogja a tempót. Ez a dal teljesen visszarepít minket hangulatában a hatvanas években - helló bontott akkordok ismét - az énekesnő pedig itt veszi meg végképp a hallgatót.

Ha eddig nem tette volna meg az album, a She's on Fire-rel tényleg a gyomorig hatol a basszusmenettel. Itt már mindennek vége, erős késztetést érzünk arra, hogy elkezdjünk lépegetni, táncolni, bólogatni - ki-ki dönthet vérmérsékletének megfelelően. Az Eyes on you incselkedve, sejtelmesen megjegyzi, hogy bizony még mindig a célkeresztben vagyunk, le ne merjük nyomni a Stop gombot, a Here Comes Trouble pedig már-már Lenny Kravitzes dallamokkal operál. Ez egy igazi, tökös rockdal, ha a gladiátorok ma élnének, tuti erre vonulnának az oroszlánok ellen a porondra. Itt már egy kósza gitárszólót is elcsíphetnek a vájt fülűek, persze ezt azért nem viszik túlzásba, de nem is kell.

A Going out tonight country-s felütése kissé kizökkent minket a darálásból, hogy aztán újra visszatérjen a bólogatós ütemek útjára. A 11:11 összességében egy huszonegyedik századi csillámpapírba csomagolt 60-as évek, megfűszerezve némi kétezres évek beli indie rockkal. A stílusokat viszont remek ízléssel párosították össze az alkotók, így a lemez mind a 35 perce totálisan élvezhető, nem unja el magát az ember fia, amikor hallgatja. A hab a tortán, hogy sok lemezzel ellentétben az utolsó taktusig energikus, a We Got the Powerrel pedig felteszi a koronát az i-re.

Szilveszteri bulikhoz kifejezetten ajánlott, 3, 2, 1, tűzijáték!

Címkék: Indie, Indie Rock, Pop

Taylor Swift szerint Soros György a popipar egyik bábmestere

A popipar résztvevőinek élete nemcsak játék és mese. Hallottál már a gonoszról, a csúf, kopasz Sorosról?

Fotó: Showbiz Cheat Sheet

Alaposan kifakadt Taylor Swift csütörtökön a Billboard Women in Music zenei rendezvényen. Aki nem ismerné a 29 éves hölgyet, annak elmondom: Swift az egyik, ha nem a legsikeresebb popelőadó ma a világon. November végén megdöntötte Michael Jackson díjrekordját az Amerikai Zenei Díj történetében, korábban ez egyetlen énekesnek, vagy előadónak sem sikerült, a 25. trófeáját zsebelte be az American Music Awards-on néhány hete.

Swift-et a gálán nemcsak az év, egyenesen az évtized legjobb előadójának választott meg a közönség, de ő lett a legjobb pop/rock kategóriában "versenyző" énekesnő, a kedvenc felnőtt kortárs előadó, de Lover című lemezét is a legjobb pop/rock kategóriájú albumnak szavazták meg.

A tízszeres Grammy-díjas énekesnő pályája 2006-ban indult világhódító útjára, pillanatok alatt rajongók millióinak szívét és fülét nyerte el. Első kislemeze többszörös platina lett az Egyesült Államokban, második albuma 11 hétig vezette a Billboard kétszázas listáját. Ez utóbbival tört be a nemzetközi piacra is, a Love Story-t és a You Belong With Me című számokat már a magyar zenecsatornák is orrba-szájba pörgették. 2009-ben a Billboard magazin az Év előadójának választotta meg, pályafutása pedig töretlenül szárnyal: világszerte 20 millió lemezt és 50 millió kislemezt adott el.

Menedzsert viszont nagyon rosszul választott, ezt persze akkor még nem tudhatta. Az énekesnő idén nyáron beszélt arról először, hogy Scooter Braun éveken át zaklatta és kihasználta őt, tette mindezt annak apropóján, hogy Braun megvásárolta Swift korai felvételeinek a jogait egykori kiadójától. A többek között Justin Bieber és Ariana Grande menedzsereként is ügyködő Braun cége 300 millió dollárért vásárolta meg a Swift-dalok jogait, ezt pedig törvényesen tehette meg, ugyanis az énekesnő akkori szerződése szerint nem rendelkezett a saját zenéinek a jogával.

A jogkivásárlás hat albumot érint, Swift pedig még nyáron tervbe vette, hogy szőröstül-bőröstől újra rögzíti ezeket a lemezeket, hogy aztán az új jogok - és természetesen az ezzel járó jogdíjak - a saját zsebébe vándoroljanak. Valahol azért furcsa, hogy egy előadó a saját szellemi termékéből származó bevételekért kell, hogy harcoljon, de így működik a show-biznisz, fogadjuk el. Vagy ne.

No, de kanyarodjunk vissza a Billboard Women in Music rendezvényre, ahol Swift ismét erőteljesen kiállt saját ügye mellett, amely nagyon sok előadót érint, nemcsak Hollywoodban, hanem világszerte.

"Úgy veszik meg a zenénket, mintha csak ingatlan volna"

- hívta fel a figyelmet Swift az amerikai show-bizniszben jelenlévő problémára. Az énekesnő kijelentette, a magántőke fokozott jelenléte miatt egyes befektetők úgy adják-veszik a szellemi termékek feletti jogokat, hogy magukat az alkotókat meg sem kérdezik.

Swift Soros Györgyöt, a Carlyle Group-ot és a 23 Capital névre hallgató befektetőket jelölte meg legveszélyesebb fenevadként a popipari piacon, ám az énekesnő azt is sérelmezi, hogy ezen nagytőkések mind segítették Braun törekvéseit, hogy felvásárolja első hat lemezének jogait.

"Ez mind az én jóváhagyásom nélkül, a velem való konzultáció vagy a beleegyezésem nélkül történt. Miután megtagadták tőlem a lehetőséget, hogy megvegyem a saját zenémet, a teljes zenei katalógusom el lett adva Scooter Braun Ithaka Holdingjának egy olyan üzletben, amelyről úgy értesültem, hogy azt a Soros család, a 23 Capital és a Carlyle Group támogatták. Mind a mai napig ezek közül a befektetők közül egyik sem vette a fáradtságot, hogy kapcsolatba lépjen velem, vagy közvetlenül a stábommal. Hogy befektessenek belém. Hogy megkérdezzék, hogy érzem magam a művészetem, a zeném, amit én magam írtam, a videók, amiket én készítettem, a rólam készült fotók, a kézírásom és az albumok kinézetének új tulajdonosával kapcsolatban"

- nyilatkozta Swift a Rolling Stone magazinnak.

"A valóság az, hogy a magántőke az, ami hozzájárult, hogy ez az ember azt gondolja, a saját közösségi médiás posztja szerint, hogy meg tud vásárolni engem"

- mondta el véleményét az énekesnő Braun akciójáról.

Címkék: Pop

Amy Macdonald: büszke vagyok mindarra, amit nőként elértem

2019.12.04.

Több, mint 12 millió eladott lemez után Amy Macdonald legutóbb egy válogatás albummal jelentkezett. A szimpatikus skót énekesnő ennek kapcsán eddigi karrierjéről mesélt, de megosztotta gondolatait a streaming igazságtalanságairól és a Brexit kapcsán érzett csalódottságáról is.

Fotó: The Scottish Sun

Amy, nemrég jelentetted meg első válogatás albumodat. Miért épp most érezted úgy, hogy itt az ideje visszapillantani?

A zeneipar gyorséletű és állandóan változik, sok minden hamar feledésbe merül. A mindennapi életben is fontosnak tartom, hogy néha megálljak és értékeljem mindazt, amin keresztülmentem. Immár tizenkét éve, hogy megjelent a bemutatkozó albumom. Ez egy szép alkalom az ünneplésre, hisz akkoriban még nem tudhattam, hogy mi vár rám. Nem sejtettem, hogy egy évtizeddel később még mindig turnézni fogok és ennyi rajongóm lesz.

Az albumot a ‘Woman of the World’ [Nagyvilági nő] című dalod után nevezted el. 

Igen, úgy éreztem, hogy ez jól kifejez engem. Nem járok feminista felvonulásokra, de hiszek a nők egyenjogúságában és abban, hogy mi is bármit megtehetünk és elérhetünk. Amikor beindult a karrierem még tinédzser voltam és sok mindent teljesen egyedül kellett megtanulnom és kezelnem. Ez sokszor nehezebb egy nőnek, mert például gyakran a kinézeted alapján ítélnek meg, ami nem szükségszerűen igaz egy férfi esetében. A cím azt jelzi, hogy sokszor nehéz volt az út, de büszke vagyok arra, amit nőként elértem.

Egyes dalok új verzióban csendülnek fel. Ezek tudatos változtatások vagy csak kiszínezted a régi dalokat? 

Tudatos döntés volt. Az albumok készítésekor eljön a pillanat, amikor úgy döntesz, hogy befejezed, egyébként a végtelenségig írnád. A nagy produkciókban azonban néha elvesznek a szép részletek. Egyes dalokat aztán az évek során elkezdtem eltérően játszani a koncerteken. A 'Give it all up' című dal élő verzióját például ma már sokkal jobban kedvelem, mert a dalszöveg hangsúlyosabbá vált és a dallam szépsége is jobban előtör.

Hogyan kezeled a zeneipar állandó változásait?

Alig tudom követni. Minden egyes alkalommal, amikor új albumot jelentetek meg, már minden megint megváltozott.

A streaming szolgáltatás lenyomta a legális dal-letöltéseket, mivel mindenki számára egyszerű és olcsó.

De úgy érzem, ezen a területen még sok a tennivaló. Igazságtalannak tartom például, hogy a streameket hasonlóan számítják be a sikerlistás helyezésekbe, mint a cd eladásokat. Az én rajongóim inkább hanghordozókat vásárolnak és nem streamelnek vagy letöltenek. De az, hogy csak egyszer fizettek a cd-ért, nem jelenti azt, hogy azt nem játsszák le számtalanszor otthon. De ki számolja azokat a lejátszásokat? Úgy hiszem, kell, hogy legyen egy igazságosabb módja annak, hogy hogyan értékeljük az emberek  zenehallgatási szokásait. Arról nem is beszélve, hogy a művészekkel szemben sem mindig fair, mert bizonyos szolgáltatók nem fizetnek jutalékot, ahogy azt kellene. Mindez hagy egy kis keserű szájízt maga után. 

De persze a streaming azt is jelenti, hogy többekhez juthat el a zenéd, ami miatt aztán talán többen jönnek a koncertekre is. De minden pozitív hatás mellett fontosnak tartom, hogy a hallgatók a művész munkáját továbbra is értékeljék és ne tekintsék magától értetődőnek.

Nagyon fiatal voltál, amikor megjelent a bemutatkozó albumod, rajta a címadó ‚This is the Life’ sikerdallal. Milyen hatással volt a hirtelen siker a mindennapjaidra és hogyan kezelted a nyomást, ami Rád nehezedett a második album megjelenésekor? 

Ilyen komoly siker esetén nagyon nagy a nyomás, mert mindenki szemmel tartja a következő lépésed, és persze, vannak, akik arra várnak, hogy hogyan buksz orra. Ez mindig így volt, és mindig így is lesz. De azért a második albumomat is több, mint egymillióan vették meg, ami azért nem hangzik olyan rosszul (szerényen elmosolyodik).

De most, hogy így kérdezed, valóban nagyon komoly nyomás nehezedett rám, de akkoriban egyszerűen csak a folytatásra gondoltam. Mindig is őszintén büszke voltam mindenre, amit megjelentettem. Tényleg nagyon szeretem ezeket a dalokat és fontosak nekem. Az idei turnéra a 'Don't tell me that it’s over' című dalt a második albumról teljesen átdolgoztuk vonósokkal. Miközben énekeltem a színpadon, hirtelen megint éreztem, hogy milyen jó kis dal ez.

Az említett második albumon a legendás Paul Weller is játszik két dalon. Hogy jött létre ez az együttműködés?

Igen, valóban játszik a lemezen. Az ő stúdiójában vettük fel azt az albumot és előtte pedig én nyitottam az Európa turnéján. Őrület, ha belegondolok, hogy tinédzserként az első, igazi turnémon Paul Weller előzenekara voltam.

A bemutatkozó lemezed sikere után valószínűleg bárkivel együtt dolgozhattál volna, de igazából csak a harmadik lemezeden kezdtél másokkal közösen dalokat írni.

A kezdetekben egyszerűen túl fiatal voltam és nem igazán tudtam, hogy működnek ezek a dolgok. De az is igaz, hogy nehezen hagyom el a komfortzónám. Számomra nagyon fura élmény idegenekkel összeülni és a semmiből megosztani velük az ötleteid, gondolataid és az érzéseid. De a megfelelő emberekkel nagyon laza és produktív élmény lehet mindez. Amikor a harmadik albumot készítettem, sok időt töltöttem együtt Jimmyvel, aki a basszistám és a haverom is, és sokat jammeltünk. Így éreztem rá, hogy a barátaimmal könnyebben tudok közösen dalokat írni, mert ismerjük egymást és nem kínos a szituáció. Így mostanra már szívesen írok együtt dalokat a barátaimmal, mert az nem tudatos összeülés idegenekkel, hogy egy sikerdalt írjunk.

Ahogy énekled is, nagyvilági nő vagy, aki folyamatosan járja Európát. Hogy éled meg a Brexit mizériát?

Szörnyű lesz. Még mindig arra gondolok, hogy mindez csak egy rossz vicc. Az embereket átverték egy hazug kampánnyal. Ennyi. A tény pedig, hogy még mindig semmi sincs rendezve, egyszerűen csak kínos.

Büszke vagyok, hogy a skótok a maradás mellett voksoltak. És szerintem az egész Brexit kavalkád megmutatta azt is, hogy nincs fair demokrácia az Egyesült Királyságban. Hihetetlen, hogy egy teljes ország a maradás mellett voksol, és az embereket az akaratuk ellenére mégis kiráncigálják az EU-ból. Állandóan Európát járom. Nyilván vannak komoly hiányosságok, de melyik intézményrendszerben nincsenek, és végülis az EU egyik fő értéke a béke, mint cél. Boldog vagyok, hogy részese vagyok és szeretem, hogy a részese vagyok. Valamennyi ismerősöm így gondolja. Még nem is találkoztam senkivel, aki a távozás mellett voksolt volna. Érthetetlen.

Európában kiemelkedően sikeres vagy. Mivel magyarázod, hogy itt különösen azonosulni tudnak a dalaiddal? 

Valóban nagyon nagy itt a sikerem. Nem is tudom. Akikkel beszéltem, többször említették, hogy számukra nagyon autentikus vagyok, hogy lehetnék a szomszédlány vagy akár az egyik barátnőjük is,  és ez tetszik az embereknek. 

Az európai országok ilyen szempontból mások, mint Nagy-Britannia, ahol mindig az aktuális nagy dobás a legérdekesebb. Könnyen meglehet, akkor is, ha sikeres vagy, hogy holnap a kutyát sem érdekli a legújabb albumod. A kontinentális Európában az az érzésem, ha az emberek egyszer a szívükbe zártak, legtöbbször hűségesek is maradnak hozzád. Jó érzés és hálás vagyok érte.

Amy Macdonald igen aktív a közösségi médiában, Instagram oldalát  @amy__macdonald néven találják meg.

Címkék: Pop

Megvannak az évtized legtöbbet hallgatott előadói

2019.12.03.

A Spotify idén is közzétette azt az éves listáját, melyből megtudhatjuk, hogy kit/mit hallgattunk a legtöbbet. Az összeállítás sok meglepetést nem okozott, ugyanis Drake és Ed Sheeran vezeti az évtized legtöbbet streamelt előadóinak listáját.

Címkék: lista, Pop, Rap, Spotify

Leukémiával küzd Karel Gott

2019.09.12.
Dorogi László

A legendás cseh táncdalénekes korábban legyőzte a rákot, most leukémiával kezelik egy prágai kórházban.

A 80 éves cseh poplegenda közösségi oldalán jelentette be, hogy másfél éve mielodiszplasztikus szindrómát diagnosztizáltak nála, amely a többféle kezelés ellenére az elmúlt hónapokban akut leukémiává fejlődött.

Gott elmondta, ambuláns páciensként jár be a kórházba, ahol rendszeresen ellenőrzik az állapotát, de a média képviselőitől azt kérte, tartsák tiszteletben a privát szféráját.

A táncdalénekesnél 2015-ben nyirokcsomórákot állapítottak meg, abból sikerült kigyógyulnia, de nagyon legyengült az immunrendszere. Júliusban le is kellett mondania nyolcvanadik születésnapja alkalmából szervezett koncertjét egy tüdőgyulladás miatt.

Gott nevét az 1968-as Euróvíziós Dalfesztiválon ismerte meg a közönség, akkor Ausztria színeiben indult el, ugyanis Csehország nem vett részt a versenyen. A rajongókat azonnal lebilincselte hangja és különleges kisugárzása, legnépszerűbb dalát a Lady Karnevált Korda György magyarul is feldolgozta.

Címkék: Pop

Petruska nem koppintott

2019.02.21.
Dorogi László

Az Artisjus Szerzői Jogvédő Iroda korábbi elnöke szerint nem plágium Petruska András Help Me Out of Here című szerzeménye, ami miatt kizárták A Dalból.

Fotó: Wikipédia

Nagy port kavart az elmúlt napokban Petruska András A Dal című versenyből való kizárása, erről a Blogstaron is beszámoltunk. A súlyos vád szerint az előadó plagizált, vagyis más tollával ékeskedve tört Eurovíziós babérokra a Help Me Out of Here című dalával. Egy friss szakmai vélemény viszont egészen mást állít, mint az, amely alapján a kizárás mellett döntött az MTVA, Victor Máté szerint ugyanis szó sem lehet plágiumról. Hogy miért érdemes Victor Máté véleményét megfontolni? Azért, mert Victor Máté nagyon elismert szaktekintélynek számít Magyarországon szakmai berkeken belül, Erkel Ferenc- és Artisjus-díjas, a Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett zeneszerző, az Artisjus Szerzői Jogvédő Iroda egykori elnöke. Szóval ért egy picikét a zenéhez.

A plágium a popzene mostohatestvére

Nem először fordult elő A Dal című magyar eurovíziós fellépő-kutató műsorban, hogy egy versenyművet plágium gyanúja miatt parkolópályára állítottak. De vajon tényleg lopni akartak a vétkező előadók, vagy simán csak ennyit tud a popzene?

Victor Máté szakvéleményét egyébként az előadó saját Facebook-oldalán tette közzé, ebben pedig azt kifogásolja a zeneszerző, hogy a korábbi szakvélemény bizonyos paraméterek felsorolásával indít, amelyekről egy csokorba foglalva megállapítja az egyezőséget.

„Azon kissé elmosolyodtam, hogy a hangnem és tempó egyezését egyáltalán szóba hozza. Ezeknek a plágiumhoz semmi köze”

– fogalmaz Victor Máté és azt is hozzáteszi, hogy lopni nem csak azonos hangnemben és azonos tempóban lehet más dalból, az is plágiumnak minősül, ha egy adott dalt transzponálva, tehát más hangnembe emelve tesz magáévá egy előadó.

A zeneszerző leszögezi, a hangszerelés karaktere valóban nagyon hasonló a Vampire Weekend számához, a legfeltűnőbb hasonlóság, hogy mindkét dalnak jellegzetes hangszerelési eszköze a bevezetőben bemutatott, majd az ének alatt folytatólagosan zakatoló triolás gitár-figuráció kíséret. Ez a hangszerelési megoldás önmagában nem különleges, nem tekinthető egyedi szerzői leleménynek. Bárki bárhol alkalmazhatja – teszi hozzá Victor Máté.

„Esetünkben viszont – amikor plágiumot bizonyítunk – azon már el kellene időzni kissé, hogy e kísérő figurációkat összehasonlítva találunk-e azonosságot. Hát azon túl, hogy triolás mozgásban vannak és gitár játssza le őket, teljesen más a belső elrendezésük. De ami a legfontosabb: nagyon különböző hangokkal operál a két dal gitár kísérete. A Wampire Weekend minden adott harmóniára két-két hang váltakozását használja, Petruska teljes harmóniai bontásokat játszik. Le kellett volna írni egymás fölé a kettőt és hamar kiderült volna, hogy egyáltalán nem egyeznek.”

Ezután még egy vagon szakmai elemzésben hasonlítja össze a Help Me Out of Here és a Vampire Weekend dalát, amivel nem untatnám a laikus olvasót. Aki kíváncsi rá, elolvashatja a bejegyzésben:

"Hogy a paraméterek „túl nagy számban” megegyeznének, egyáltalán nem igaz! A karakter és a hangulat valóban hasonló, de a felhasznált zenei eszközök túl nagy számban térnek el egymástól ahhoz, hogy meggyőződéssel állítsam: nincs szó plágiumról"

– zárja véleményét Victor Máté. Nos, mi már korábban is megmondtuk. Ezer meg egy ilyen dal lehet világszerte, mégsem valószínű, hogy tudatosan lopkodnának egymástól a zenészek. Csak magunkat tudjuk ismételni: ennyit tud a műfaj.

Címkék: Pop

A plágium a popzene mostohatestvére

2019.02.19.
Dorogi László

Nem először fordult elő A Dal című magyar eurovíziós fellépő-kutató műsorban, hogy egy versenyművet plágium gyanúja miatt parkolópályára állítottak. De vajon tényleg lopni akartak a vétkező előadók, vagy simán csak ennyit tud a popzene?

Kezdjük a már ismert ténnyel: Petruska András Help Me Out Of Here című dala megbukott az eredetiség-teszten, így hiába jutott be A Dalban a legjobb nyolc pályamű közé, most plágium miatt kizárták a versenyből. Ez a tény már önmagában is felveti annak problémáját, hogyan juthatott egy dal ilyen messzire a versenyben, ha valóban lopott anyagból dolgozik és hogyan sikerült a szakmai zsűrinek ennyi rostán átengednie a szerzeményt, ha nem egyedi ötlet, de ezen most lépjünk túl.

A popzenét alkotók eszköztára meglehetősen szűkös és nagyon is véges. Miért? Azért, mert a popzene éppen attól populáris, hogy nagyon könnyen befogadható, egyszerű dallamból és faék egyszerűségű szövegből épül fel és nem kell hozzá sem magas iskolai végzettség, sem magas intelligenciahányados ahhoz, hogy nagyon gyorsan befogadjuk. Az egyszerű dallam egyszerűen csak beletapad a fülünkbe és egy fél hallgatás után is képesek vagyunk az előadóval együtt dúdolni, hogy deszpászító. Ez a popzene lényege. A popzenészeknek pedig egyértelmű a célja: olyan dalokat szeretnének írni, amelyek elérik, hogy a rajongók minél több koncertbelépőt vásároljanak meg és minél többször kattintsanak rájuk a YouTube-on. Kereslet, kínálat.

Ebből adódóan nagyon könnyen előfordulhat az, hogy világszerte több száz, több ezer hasonló dal születik, mert egészen egyszerűen a popdalírók keze borzasztóan meg van kötve. Petruska András a Facebook-oldalán reagált az őt ért plágium-vádakra, amelyben leírta, hogy a Help Me Out Of Here bizony a három legalapvetőbb dúr hármashangzatra épül, ráadásul a blues zenékre is jellemző shuffle ritmusban van, ezért ha valaki minden áron találni akar valamilyen hasonlóságot egy már korábban megszületett dallal, az könnyedén találni is fog.

A szakértői vélemény szerint a Help Me Out Of Here tempójában, hangnemében, hangszerelésében, harmóniastruktúrájában, basszusmenetében és dallamkezelésében is kísértetiesen hasonlít a Vampire Weekend nevű amerikai indie rock zenekar White Sky című számára, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorhelyettese úgy fogalmaz, hogy a Vampire Weekend-dalnak a nagyon karakterisztikus refrénje is visszaköszön a Petruska-dalban, amitől az egész Help Me Out Of Here karaktere és hangulata megegyezik a White Sky-éval. És ha nagyon akarnánk, tutira találnánk még ezer meg egy hasonló nótát, mert ezt tudja a popzene.

Persze azt már Nagy Feróék is megénekelték a Beatricével, hogy aki hazudik, az csal, aki hazudik az lop, hazudni, csalni pedig csúnya dolog, de azért ne kárhoztassuk Petruska Andrást és főleg ne ítéljük el a munkásságát, ha valóban úgy áll a dolog, ahogy azt ő írja.

"Ha forrásokat keresünk, a Help Me Out of Here-t Zimbabwe és Malawi tradicionális tánczenéinek hangulata inspirálta, és nem árulok el nagy titkot, hogy távolról sem én vagyok az egyetlen, aki innen merít. Az, hogy hasonló forrásból esetlegesen hasonló érzetű nyugati popdal születik, nem precedens nélküli, és olykor tudat alatt is létrejöhet egy szerencsétlen együttállás, bár le kell szögeznem, a szakértői véleménnyel a hangulati hasonlóság elismerése mellett továbbra sem értek egyet."

Ahogy korábban a Jetleg és a YesYes, úgy most Petruska András is a popzenei körülmények áldozatává vált. Persze, senkinek nem kötelező popzenét írnia, de ha már a kommersz műfaj mellett köteleződik el valaki, akkor számolnia kell a hasonló eshetőségekkel.

Címkék: Pop