Blogolj!

A popzeneipar mókuskerekében nagyon nehéz lelket renoválni

2019.05.01.
Dorogi László

Aki ránéz Pély Barnára, nem mondaná meg, hogy ez a fickó idestova két és fél évtizeddel ezelőtt ugrott kockázatos fejest a magyar zeneipar kegyetlen mókuskerekébe, abba a lélek- és karaktergyilkos szerkezetbe, ami jó néhány tehetséges előadót darált be és tett tönkre az évek alatt. Pély Barnán tényleg nem fog az idő vasfoga, most is éppen ugyanolyan fessen és frissen pattan fel az Orfeum színpadára, mint tette azt húsz évvel ezelőtt a United frontembereként száz és száz másik pódiumnál.

Semmi nem jelzi jobban a felszínes, átlagos, savanyú és igényektől mentes magyar zenei ízlés ficamát, mint a tény, hogy Pély Barna nevét jóval kevesebben ismerik annál, mint amire kvalitásai és tehetsége predesztinálnák. Persze, a kétezres évek generációja már nem a Keserű mézzel, a Hófehér jaguárral, vagy a Végső vallomással felvértezve pottyant bele a magyar popzenei élet változó vizű tengerébe - vagy hova tovább a Megasztár első szériájának versenyzőire sms-szavazatokat szórva -, mert ha így lett volna, akkor a talán a tanár urat sem csak a Kodolányi János Főiskola tanoncai ismernék igazán. Ezek a dalok mind-mind olyan korszakos és meghatározó alkotások voltak - és azok egyébként a mai napig -, amelyeket ha valaki ott és akkor hallott, soha nem felejt el.

Huszonöt évet lenyomni a zeneiparban legalább annyira kemény lehet, mint ugyanennyi időn át gürizni egy szénbányában. A bánya megviseli, megkeményíti, befásítja az embert és talán ki is öli belőle az érzelmeket, elszívja az energiát, elveszi a jó kedvet. Pontosan ezt teszi a popipar is a lélekkel, így hát igazán tiszteletre méltó tett az, ha egy előadó képes renoválni és karban tartani muzsikája forrását. Ez az a tulajdonság, amivel a zenész évtizedek múltán is képes értéket teremteni és érzéseket közvetíteni zenéjével. Éppen ennek a ritka és különleges képességnek a birtokában van Pély Barna is.

Pély Barna - Blue Heart

Már január óta meghallgathatjuk Pély Barna kizárólag új dalokat tartalmazó, saját aktuális elképzeléseit tükröző szólólemezét. Az anyag nagyon más mint amit eddig megszokhattunk tőle, de egyáltalán nem nehéz megszokni, mert egészen pazar. És miért most írunk róla? Mert a héten az Orfeumban Budapesten élőben hallhatjuk az anyagot.

A funky zene koronázatlan királya csütörtökön mutatta be januárban megjelent Blue Heart című lemezét az Orfeumban, amely lemezzel kapcsolatban mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy a mai magyar zenei szcénából nagyon kevesen merték volna bevállalni. Pély Barna pályafutása során először fosztotta meg magát önként a zenésztársaitól, s hosszú évek zenekarozása után szóló projektbe kezdett. Egyedül állította fel érzéseit a pódiumra elhagyhatatlan gitárja és a csodálatos looper technológia kíséretében. Aki valaha zenélt, pontosan tisztában van azzal, milyen komoly technikai és zenei tudás szükséges ahhoz, hogy egy ember komplett zenekarként szólaljon meg a színpadon, az előadónak át kell látnia a különböző szólamokat, viszont egységes egészként kell közölnie azokat a közönséggel. Ez borzasztóan nehéz feladat, ám Pély Barna lemezbemutató koncertjén semmit nem lehetett érzékelni a gépészkedésből.

Az embert magával ragadták a könnyed és valamiért nagyon erősen amerikai hatást generáló dallamok, na meg az az előadásmód, amivel betöltötte a teljes színpadot. Nem hiányzott mellőle senki és semmi, s tulajdonképpen a performansz befogadása közben sem gondolkozott azon az ember, hogy mi hiányzik. Nem volt meg az az érzés - amire egyébként előzetesen számítottam -, hogy bakker, nem kerek a történet. A történet nagyon is kerek volt, már csak azért is, mert az egymás után megszólaló dalok alatt egyedi, ledfalas vetítés támasztotta alá azok mondanivalóját, a szöveg- és dallamvilágot, aminek köszönhetően aztán tényleg tökéletesen elfelejtette a hallgató, hogy Pély Barna egyedül csinál mindent és nem egy zenekarral megtámogatva.

Persze, nem maradtak - nem maradhattak - ki a repertoárból a régi nagy klasszikusok sem, és pontosan ezen ismerős dallamok hallgatása közben vált világossá számomra, hogy milyen nehéz megtenni ezt a borzasztóan hosszú utat, amit Pély Barna is megtett a United óta. A Végső vallomás még mindig mély érzelmekkel tele, a Hófehér jaguár még mindig azzal a játékos gúnnyal, a Keserű méz pedig még mindig azzal a flegma könnyedséggel szólalt meg, mint akkor, amikor megjelent. Mondhatni, nem változott semmi, de nagyon is változott. Pély Barna új lendületet, új impulzust adott magának a Blue Hearttal és ki kell jelentenem, ez nagyon jól áll neki.

Fotók: N3 Kommunikáció/Blogstar

Címkék: Jazz, Pély Barna

Pély Barna - Blue Heart

2019.04.23.
Ragnar Volarus

Már január óta meghallgathatjuk Pély Barna kizárólag új dalokat tartalmazó, saját aktuális elképzeléseit tükröző szólólemezét. Az anyag nagyon más mint amit eddig megszokhattunk tőle, de egyáltalán nem nehéz megszokni, mert egészen pazar. És miért most írunk róla? Mert a héten az Orfeumban Budapesten élőben hallhatjuk az anyagot. 

Pély Barna a United sikereivel került mindenki látókörébe és 17 évig ez nem is változott, majd következett 6 év B The First - akikkel 2016-ban a Dal 2016 legjobb 18 dala közé jutottak You told me that you loved me című dalukkal. De emlékezhetünk rá a Megasztárból zsűritagként, később pedig szakmai tanácsadóként, 2007 óta a Kodolányi János Főiskola Művészeti Tanszékének jazz-ének szakvezetője is. Most pedig újabb komoly lépés a Blue Heart című album, mivel ez az első olyan szólólemeze, ami kizárólag új dalokat tartalmaz.

A lemezhez a külföldi és a magyarországi turnékon begyűjtött élmények adtak inspirációt, és ahogy mondta

"Úgy érzem, hogy szólóban azokat az utakat tudom bejárni, amiket zenekarral nem. Gyerekkorom óta zenekarokban zenéltem, így nem volt lehetőségem megtapasztalni például, hogy milyen amikor egyedül kell eldöntenem valamit. Úgy éreztem, ki kell próbálnom, hogy mire vagyok képes egyedül a színpadon. Nyilván a most megjelenő lemeznél segítettek többen a stúdióban.”

A lemez nem egy túlzenélt darab, jó értelemben vett nyers - és tudathasadásos módon mégis lágyabb -, egyszerűbb valójában mutatja be Barnát, akinek korábban angol nyelvű Improvised Destiny névre hallgató munkásságán keresztül megismerhettük bluesos, funkys, dögös oldalát is. Bebével ez utóbbit többször is megmutatta már, és május 10-én az Orfeumban az Uptown Funk című esten újra megmutatja. 

A mostani albumot - amelyre a dalszövegeket Pély Barna és Péterfi-Nagy Évi írta (kivéve a Rózsaszín fekete) - két kislemez vezette fel. Az Első tánc teljesen új hangzást képvisel, az akusztikus és elektronikus zene elemeinek keveredése. 

A másik a Tengernél szintén ezen a vonalon halad, bár Pély Barna ezt is egy szál akusztikus gitáron írta meg. A szövegbe beleszőve azokat a helyeket, ahol járt - és a művészi szabadság mentén pár olyat is, ahol nem -, így egy jópofa "nyaralós-utazós" dal született.

A lemezen található egy közös dal a Punnany Massif "rap-poétájával" Felcser Mátéval, akinek szintén összetéveszthetetlen hangja és rímei igazán pazar pár percet okoznak mindenkinek a Rózsaszín fekete című dalban.

Szintén nagyon erős szám a Lépj tovább!, amely azt üzeni nekünk kiváló hangszereléssel megtoldva, hogy nem érdemes olyan harcokat vívnunk, amelyeket nem vívhatunk meg sikerrel, vagy amelyek nem vezetnek sehova. Sokszor az elengedés és a továbblépés a megoldás, hogy igazán boldog életet tudjunk élni. a kapu a boldogabb élet felé.

A lemez zárásaként három régebbi még United dallal köszön el tőlünk, természetesen teljesen újrahangszerelve, de kimondottan profi módon. 

A zenész amúgy igen mozgalmas hónapokon van túl: januárban és februárban itthon turnézott, márciusban Balin koncertezett, áprilisban pedig kazah-üzbég turnét tudhat maga mögött, melynek záróakkordja április 25-én, a budapesti lemezbemutató lesz az Orfeumban.

„Egyrészről eljátszom az új nagylemez dalait. Amin azért még három régi dalom is helyet kapott. Emellett pár feldolgozással is megbolondítom a műsort. És ezúttal Palkovits Edina, vj varázsol majd különböző animációkat mögöttem a led-falon. Ezt a látványt kifejezetten erre a műsorra raktuk össze. Alig várom, hogy lássátok.”

Címkék: Pély Barna

Ezeket a cikkeket olvastad már?