Blogolj!

Ütős nevekkel nyitott a VOLT Fesztivál

2018.11.22.
Dorogi László

Már most biztos, hogy 2019-ben világsztárok érkeznek Sopronba, a nu-metal szerelmesei, de a klasszikus rock kedvelői is dörzsölhetik a tenyerüket.

Fotó: Loudwire

Csütörtökön hozta nyilvánosságra a Volt Fesztivál a jövő évi banzáj első külföldi és magyar fellépőit és azt kell mondanunk, ez egy elég erős antréra sikeredett. Dobpergést kérek: jövő nyáron Magyarországra látogat a Slipknot és Slash is!

A Corey Taylor vezette maszkos metálosok harmadik alkalommal érkeznek hozzánk - legutóbb 2015-ben jártak nálunk -, a lehető legjobbkor, hiszen jövő nyáron jelenik meg legújabb lemezük, ami a 2014-es .5: The Gray Chapter folytatása lesz. És ilyesmi bulira számíthatunk tőlük:


A Guns N'Roses gitárosaként híressé váló, a bandát elhagyó, majd ahhoz visszatérő, de egyébként szólókarrierbe kezdő Slash sem rég járt nálunk és magán a VOLT Fesztiválon sem most debütál. A göndörhajú gitáros érkezése azért is kitűnő hír, mert az aranytorkú Myles Kennedy vezette legénységgel érkezik Sopronba, a csapat idén ősszel adta ki legújabb lemezét.



A fesztiválra december ötödikén indul a jegyértékesítés, karácsonyra akár már meg is lephetjük magunkat egy pazar kis Slash-koncerttel, csak várnunk kell rá jövő nyárig, hogy a termést leszüretelhessük.

Címkék: Nu Metal, Rock

Red - Gone

2017.11.11.
Ragnar Volarus

Sokan vagyunk úgy, hogy éppen a hangulatunknak megfelelő zenét tesszük be. Engem most felbosszantottak. Ezért legszívesebben ordítani lett volna kedvem, és ehhez segítséget kértem a Red nevezetű amerikai rockbandától. Mert ők aztán ehhez nagyon értenek.

De félreértés ne essék, nem csak ordítani tudnak, hanem zúzni is rendesen. Civilizált módon. Íme egy gyors bizonyíték:

Komolyan felsejlik a Rage Against The Machine, mikor elhangzik a "Wake up!". No de kik is ezek a fickók? Annyit elöljáróban elárulok, nem ma kezdték. Hiszen a jelenleg is aktív tagok, az Anthony és Randy Armstrong testvérpár, akik a gitárokon varázsolnak, valamint a billentyűs/énekes Michael Barnes 2002-ben alapította az együttest. A srácok még a középiskolában ismerkedtek össze, és eleinte az Ascencion nevezetű keresztény rockot játszó együttesben tevékenykedtek, de miután elvégezték a sulit, a hard rock irányába fordultak és Tennessee-be tették át a székhelyüket. Két évet dolgoztak első nagylemezükön, de az End of silence 2006-ban tényleg megtörte a csendet. Az albumon található Breathe into me 2007-ben az év legjobb rockdala lett Amerikában, de ugyanerről az anyagról a Lost is nyert 2009-ben. 

Itt pedig bizonyíték arra, hogy Michael Barnes énekelni is tud.

A következő album 2010-ben az Innocence & Instinct az év rockalbuma lett, és a Start Again az év rockdala. Az ezt követő lemezük, az Until we have faces csak jelölve lett, majd 2013-ban a Release the panic és 2015-ben az Of Beauty and Rage újra az év legjobb rockalbuma díját vihette haza.  

Ezzel pedig elérkeztünk 2017-hez és a Gone címet viselő nagylemezhez. Nincs új a nap alatt, ez durva jó lett. Megvan benne az erő, ugyanakkor a dallam, a gitár még mindig jól szól és Michael Barnes szintén. Kicsit talán kevesebb a kőkemény zúzás, de még mindig nagyon távol áll a Hooligans féle Haribo-rockerek világától. 

Ahogy mondtam a legelején, felbosszantottak. De nem bánom. Legalább újra a látókörömbe került a Red és ennek roppant mód örülök. Itt egy kis ízelítő, a Still alive, ami pont nem arra bizonyíték, hogy visszavettek a fiúk a keménységből.

Ezeket a cikkeket olvastad már?