Blogolj!

Fiorella Mannoia - Combattente

2017.11.30.
Ragnar Volarus

Biztosan előfordult már önökkel, hogy egy film végén csak ültek és néztek maguk elé. Majd megszólalt a zene, ami még tovább fokozta a hatást. Én most pontosan így jártam néhány napja. Ajánlottak egy olasz filmet (Perfetti sconosciuti - Teljesen idegenek) aminek rém egyszerű az alapszituációja, igazából egy hét szereplős kamaradráma.

"Hét jó barát találkozik azért, hogy együtt vacsorázzanak. Az este folyamán egy furcsa játékba kezdenek: úgy döntenek, hogy az asztalra rakják mobiltelefonjaikat és bárkinek is jelez a telefonja, együtt hallgatják meg a kihangosított hívásokat, együtt olvassák el a bejövő SMS-eket, és együtt néznek meg minden beérkező képes vagy szöveges tartalmat. Mivel barátokról van szó, úgy hiszik, hogy ismerik egymást, de ez a játék váratlan titkokat is felszínre hoz..."

Rég volt ilyen filmes élményem. Annyira emberi, és annyira igaz a történet. Tehát csak ott ültem, és akkor meghallottam Fiorella Mannoia hangját.

Amire rögtön odafigyeltem. Bevallom gyengém az olasz nyelv. Természetesen a magyar a világ legszebb és legcsodálatosabb nyelve, de számomra egyértelműen az olasz a második. A dallama, a csengése egészen elvarázsol. Nos, lepörgött az utolsó jelenet, és elkezdődött ez a dal.

Mi sem természetesebb utánanéztem a hölgynek. Mert bevallom, a nagy neveken kívül nem ástam bele magam az olasz popzenébe. Tehát Eros Ramazzotti, Jovanotti, Laura Pausini, Gianna Nannini, Tiziano Ferro, Vasco Rossi mellett ő eddig kimaradt. És büszkén kijelenthetem, azon szerencsések közé tartozom, akik hallották élőben énekelni Adriano Celentano-t.

De térjünk vissza a hölgyre, aki nem ma kezdte a zenélést. Eleinte filmekben szerepelt dublőrként és kaszkadőrként és ezek után ragadott csak mikrofont. 1954. áprilisában született Rómában, édesapja Luigi Mannoia szicíliai származású kaszkadőr volt. Két testvére van: Maurizio Stella és Patirzia. Testvéreivel együtt kezdetben apja mesterségét űzték: kaszkadőrként és dublőrként dolgoztak, több olasz filmben: az 1968-as Non cantare, spara filmben Fiorella Lucia Mannucci színésznő dublőre volt. Kaszkadőre volt emellett Monica Vittinek, az 1971-es Vadászat fimben pedig Candice Bergen kaszkadőrje.

A zenei életben 1968-ban debütált, amikor részt vett a Castrocaroi Fesztiválon, nem aratott győzelmet, ám a fesztivál után sikerült lemezszerződést kötnie.

Elképesztő pályafutás áll a háta mögött, különleges, nagyon jellegzetes kicsit mély hangja élőben is nagyon jól szól. Az alábbi videón erre bizonyítékot is szolgáltatok. 2009. június 21-én Laura Pausini kezdeményezésére több olasz énekesnővel együtt fellépett az Amiche per l'Abruzzo jótékonysági koncerten, aminek bevételét az l'aquilai földrengés áldozatainak megsegítésére fordították. A koncerten Laura Pausinivel, Gianna Nanninival, Elisaval és Giorgiaval együtt énekelték el a Quello che le donne non dicono dalát.

Négyszer indult a Sanremói Dalfesztiválon. Először 1981-ben Caffé nero bollente dalával, aminek a szövegét Mimmo Cavallo és Rosario De Cola írták, a dalversenyen végül a 11. helyen végzett. 1987-ben szerepelt másodszor Sanremóban, amin a Quello che le donne non dicono (Amit a nők nem mondanak ki) című dalt énekelte el (lásd a fenti videót), amit eredetileg Fiordaliso énekesnőnek szántak. A dal végül 8. helyezést ért el és elnyerte a Kritikusok Díját. 1988-ban ismét szerepelt a fesztiválon és újra hazavihette a Kritikusok Díját a Le notti di maggio dallal. Legutóbb idén, azaz 2017. februárjában a Che sia benedetta (Hogy legyen áldott) című dalával bekerült a döntőbe, ahol a második helyen végzett.

Olaszországban imádják, több mint egy tucat albuma, öt élő koncertlemeze jelent meg, tizenöt válogatáslemezen szerepelt és három cover lemezt is kiadott. Én most a 2015-ös Combattente lemezével kezdtem és nagyon jó volt hallgatni. Igazi dallamos, jól hangszerelt lemez, így eldöntöttem, bepótolom az elmaradásomat és máris elkezdtem a korábbi albumait is hallgatni.

Hálás vagyok a filmért, ami igazi élményt jelentett, és ugyanakkor hálás vagyok a filmnek azért, hogy megismertette velem a nagyszerű énekesnőt, Fiorella Mannoia-t. És kicsit újra ráirányította a figyelmemet az olasz előadókra. Azt hiszem elő is kell keressem az Eros Ramazzoti - Eros Roma Live dvd-t, ami egy kötelező darab és nagy kedvenc a gyűjteményemben. Káprázatos koncert!

Persze előbb még tartok egy Fiorella Mannoia maratont. 

Címkék: Itália, Könnyűzene, Pop

Ezeket a cikkeket olvastad már?