Blogolj!

Töretlenül fejlődő piszkos indie rock

2019.01.05.
Dorogi László

Elég nehéz elképzelni egy magyar zenekarról, hogy külföldön - értsd Európában - több rajongója legyen, mint itthon, de a DLRM koncertjeire többen járnak Franciaországban, mint egy-egy magyar vidéki helyszínen.

Fotó: DLRM/Facebook

Pénteken jelent meg a DLRM Ladybird & Candylight című számához készült animációs klipje a YouTube-on, ami a hamarosan debütáló - egészen pontosan január 16-án - második nagylemezük, a Suckerpunch második előfutára. Bevallom őszintén, ezelőtt nem hallottam túl sokat a bandáról - hogy ragaszkodjunk a történelmi hűséghez, semmit sem hallottam róluk -, így teljesen tiszta lappal indítottak nálam az új dallal.


A srácok a szerencsés huszonegyek közé tartoznak, akiket támogatásra érdemesnek választott ki a Hangfoglaló Program fiatal, feltörekvő zenekarokat támogató alprogramja és egy velük készült korább interjút olvasgatva egy részlet ütött szöget a fejemben: elmondásuk szerint a banda megalakulása óta egy igen progresszív utat járnak be zeneileg az alternatív rock világában, ezért arra gondoltam, nézzük meg miből lett a cserebogár és lepörgettem az első, Cheeky Pig névre hallgató korongjukat, hogy valóban érezhető-e a továbblépés az új nótáknál (Should, Ladybird & Candylight) a régiekhez képest.

A nyolc számos lemez egy igazi tökös, recsegős riffel kezdi el az arcunkba tolni az Angry Bobot, ami tulajdonképen kitűnő manifesztációja a DLRM stílusának: szabad, nyers rock. A szó legszorosabb értelmében. Már-már szemtelenül piszkos a hangzás, ami talán az új dalok esetében már nem feltétlenül igaz. A Stay away from normal egy velős kis társadalomkritika, nagyon fülbemászó köntösbe bújtatva, ami azonnal egy romkocsma mélyébe rántja az embert, ahonnan nem szívesen indul haza.


Ahogy egyre behatóbban elkezdjük megismerni a dalokat, felfedezhetünk némi westernes, countrys utóhatást, ilyet találunk a Kentucky High Chickenben is, a lemez záróakkordja, a Western spy pedig még a címében is utal a vadnyugati pisztolypárbajok füstös hangulatára. Búcsúzóul pedig még meg is sorozza a dobhártyákat egy kis zúzással - amolyan stoneresen.


A DLRM muzsikája éppen ettől igazán esszenciális, hogy minden műfajból éppen annyit csempésznek a kondérba, hogy végül egy igazán egyedi indie rock levest főzzenek ki, amelynek külföldön már több fogyasztója van, mint itthon - a lemez turnéja zömében külföldi állomásokból is állt és a srácok elmondása szerint egy-egy franciaországi koncertjükön nagyobb közönség tombolt, mint egy-két hazai, vidéki helyszínen.


A DLRM most kifejezetten szeretne továbblépni a Cheeky Pig vonalról, az új lemez első számához készült klipben pedig erre elég egyértelmű utalást is tesznek. A banda február hatodikán, az A38 Hajón mutatja be új korongját, mi pedig kíváncsian várjuk!

Címkék: Indie, Indie Rock, Rock

Imagine Dragons - Evolve

2017.10.14.
Ragnar Volarus

Még nyáron jelent meg az Imagine Dragons harmadik nagylemeze az Evolve. Mikor felléptek az idei VOLT Fesztiválon, még friss és ropogós volt az anyag. Bevallom nem sokon múlt, hogy egészen elmenjek Sopronig a kedvükért, de a munka közbeszólt. Aztán hallva a két kiadott single-t, annyira nem keseredtem el. Sem a Believer, sem a Thunder "nem jött át", ezért mostanáig halogattam az Evolve meghallgatását. Mert tudom, fura dolog az ízlés, de nekem a két "kedvcsináló" szám benne van a három leggyengébben az egész albumon.

Kissé meg is lepődtem volna, hiszen az ID-t kikiáltották a világ indie-császárainak. Ráadásul hozzájuk vágtak néhány sehol sem jegyzett díjat, olyanokat mint Grammy-díj, Billboard elismerés, meg egy rakás hasonló semmitmondó kacat. A Radioactive című slágerükkel meg letarolták a slágerlistákat. Bár engem csak hosszútávon felidegesítettek vele. Elsőre érdekes volt, másodszorra jó, aztán elkezdett bosszantani és mostanra a világból ki lehet vele kergetni.  

De térjünk vissza az Evolve-ra. Első hallgatásra is kitűnt egy-két darab, ami viszont a nagyobb baj, hogy másodszorra sem lett belőlük több. Valahogy nem sikerült hozni azt a lelket a zenéikben, amiket legutóbb még simán. Megint vannak jó kis ordibálós dalok, kórussal kísérve, de amely számok nem jók, azok nagyon feledhetőek. Tényleg csak azért vannak, hogy ne egy 15 perces albumot prezentáljon a társaság. És ettől kicsit kilóg a lóláb és nagyon hullámzó a színvonal. A második kislemez, a Thunder egész egyszerűen életidegen azzal az autotune-al feljavított női énekkel.

Miközben a Walking the Wire meg egy piszok jó dal (a végén a gitár amúgy nekem tiszta Coldplay hangzás), és a Rise Up, valamint a Mouth of the River nagyon is felfelé lóg ki. Ki érti ezt? Summa summarum, lehetett ez volna jobb is. Ahogy írtam. Kicsit megtévesztő az album címe. Fejlődésről egyáltalán nincs szó. 

Zárszóként pedig legyen itt a jó példa, a Walking the Wire.

Címkék: Indie

Szabó Benedek és a Galaxisok - Focipályákon sétálsz át éjszaka

2017.09.12.
Ragnar Volarus

Szégyen és gyalázat, de eddig nem ismertem az együttest, pedig a 2013-as első nagylemez óta stabilan jön új album Szabó Benedektől minden második évben. Nem kell nagy matekosnak lenni, hogy kiszámoljuk, ez a 2017-es már a harmadik albumuk.

Jelen pillanatban még tart a sokk, hogy itt minálunk valaki ennyire értelmes, bárki számára közérthető nyelven és módon dolgozza fel a lélekben még mindig fiatal harmincasok dolgait, érzéseit, problémáit. És mindezt végre nem elvontan és görcsösen erőltetetten művészieskedve. Így hamarosan bepótolom a lemaradásomat a két korábbi lemezzel, de nem akarom még csak véletlenül sem elrontani ezt a tökéletes benyomást. 

A Focipályákon sétálsz át éjszaka néhány dala más országokban simán rádiós sláger lehetne. Nálunk viszont erre vajmi kevés esély mutatkozik. Pedig a szó jó értelmében trendi lemez jött össze. Nem állítom, hogy 10 tökéletes dal van az albumon, de egyszerűen tök jó érzés, hogy második hallgatásra már én is azt énekelem, hogy: "Boldoggá akarlak tenni, de nem tudom hogy kell!" Ráadásul nem csak a szöveg, de a zene is megállja a helyét, végre olyan gitárzene, aminek évtizedekkel ezelőtt nem járt le a szavatossága.   

A témák között ott a szerelem, a bűntudat, a depresszió, a pánikrohamok. Ráadásul a lemeznek van egy gyönyörű íve, hiszen eleinte sötét hangulatú dalokkal indítunk, de már akkor ott a fény az alagút végén, amit el is érünk.

Mit érdemes még tudni? Ezt mondják el ők:

A felvételek Dodi különböző albérleteiben, egy budai próbateremben, Ákos zuglói legénylakásán és egy újlipótvárosi műteremlakásban készültek, a dobokért pedig egyenesen Csömörre kellett utazni. 

A felvételek ideje alatt az alkotók többször leszoktak a cigarettáról és az ivásról, vegetáriánusok lettek, nyugtatót szedtek, lefogytak, meghíztak, szerelembe estek, elköltöztek, utálták és szerették az életüket, de végül túlélték a zűrzavaros kétezertizenhatos évet, aminél soha nem volt még hosszabb. 

A szerző, Szabó Benedek pedig ezeket mondja a dalokról (amiket legalul meg is hallgathatsz): 

01. Tisztítótűz

Tavaly ősszel rövid ideig egy hatalmas albérletben laktam. Rosszul aludtam, sokat ittam, éjszakánként sétáltam a környéken, szédültem, nem volt étvágyam, és vártam, hogy mi lesz. Egyszerre örültem és féltem. Reggelente a fürdőszobában álltam a mérlegen és néztem, hogy egyre kevesebbet mutat. Zeneileg az az érdekes, hogy amíg az előző két lemezen szinte minden szám háromnegyedben vagy hatnyolcadban volt, az újon csak ez az egy. És az is, hogy dobbal kezdődik. Egyébként azért írtam, mert hallottam egy nagy szép számot és megirigyeltem. De nem mondom el, melyiket, haha.

02. Focipályák éjszaka

A refrén már közvetlenül az első lemez után kész volt, 2013 nyarán folyton ezt dúdoltam, csak akkor még úgy képzeltem, hogy torzított gitár és kiabálás lesz benne. Aztán pár évvel később a szokásos vasárnap esti foci után visszasétáltam a labdáért a pályára, közben lekapcsolták a reflektorokat, és az egész annyira szép és szomorú volt, hogy rögtön megírtam az első versszakot, amihez aztán hozzáigazítottam a már létező refrént, a kiabálást és a torzított gitárt pedig inkább elhagytam. Arról az érzésről szól, amikor áthatolatatlan, hidegkék köd borul rád, és lebegve jársz az utcák felett, mert nincs semmi, ami lent tartana. De mondhatjuk azt is, hogy a klinikai értelemben vett melankóliáról szól. Elég vicces, hogy már tavaly januárban kész volt a szám, el is próbáltuk, de képtelen voltam befejezni a szöveget, ezért csak valamikor nyáron kezdtük el élőben játszani. Azt hiszem, ez minden idők legszebben hangszerelt Galaxisok-száma, nagyon szeretem.

03. Boldoggá akarlak tenni (de nem tudom, hogy kell)

2014 elején írtam, fel is vettem egy otthoni demót, de eszem ágában sem volt feltenni a második lemezre, mert egyáltalán nem tetszett, ráadásul az akkori felállással el sem tudtuk volna játszani. Azt gondoltam, túl gejl és túl direkt. Végül A legszebb éveink bónuszdalai közé került és egy nagyon szűk kör titkos kedvence lett – köztük volt Elekes Roli haverom is, aki fel is tette a legjobb magyar számokat szemléző év végi listájára. Sallai Laci (a zenekar basszusgitárosa) – aki akkor még nem volt a zenekar tagja – így hallotta először, és miután beszállt, addig mondta, hogy meg kéne csinálni, amíg be nem adtam a derekam. A refrén végén van egy nagyon jól elhelyezett G-dúr, ami kilóg az eredeti hangnemből (H-dúr, ha valakit érdekel) – ezt egyébként alterációnak hívják, de ha többet akartok tudni róla, keressétek Ákost, a gitárosunkat, aki civilben zeneszerző és gitárművész. Nekem is ő mondta.

04. Húsvéti reggeli a Sátánnal

Ez volt a tavalyi nyár. Egy bajai buszmegállóban kezdtem el írni, egy budai albérletben folytattam és egy zuglói próbateremben fejeztük be. Vannak dolgok, amiket még az önmagával szemben legmegengedőbb ember sem tud megbocsátani magának, még akkor sem, ha mások végül megbocsátanak. Elkísérnek minket, hogy néha rosszul legyünk, ha eszünkbe jutnak. Gondolom, ilyen.

05. Olasz film (töredék)

Gyerekkoromban nagyon sokat voltam az unokatesómál Kiskőrösön. Hosszú nyári estéken a polcok előtt térdelve válogattunk az apukája VHS-gyűjteményéből. A rendesen felcímkézett kazetták mellett elég sok olyat találtunk, amire csak valamilyen megközelítő útmutatás volt írva, például annyi, hogy „Olasz film (töredék)”. És tényleg volt a kazettán húsz perc egy ismeretlen olasz film közepéből. De általában horrorfilmeket néztünk, ahogy – már egyedül – sok évvel később is, azon a nyáron, amikor kimaradtam az egyetemről és egész nap otthon ültem a gép előtt. A különböző helyek, amik előtt álltam, elsősorban a bajai Mini presszót jelentik, de nem a mostanit, hanem a régit, még az eredeti helyén. Aki ismeri a helyet, kitalálja a templomot.

06. Fehér földek

Ezt a számot öt perccel felvétel előtt, a stúdióban írtuk. Ez hasonlít a legjobban azokra a zenékre, amiket egyébként hallgatok. A szöveget egy hajnali Baja-Budapest buszon írtam idén januárban, félálomban, a behavazott alföldi tájat nézve, miközben Steve Gunn új lemeze szólt. A címe alapján mondjuk lehetne egy Magozott Cseresznye-szám is, de ez csak később tűnt fel.

07. Innen el

Szintén 2014 elején, a Boldoggá akarlak tennivel együtt írtam. Eredetileg másról szólt, a szöveget tavaly nyáron írtam át az akkori helyzetnek megfelelően. Nagyon nyálas, de nagyon szeretem. Nem tudom eldönteni, hogy a közepén az a hosszú instrumentális rész felesleges-e vagy sem, de a lényeg, hogy Ákos angolkürtöket is tett bele, ami menő.

08. Soha nem veszi fel

Ez volt az egyik szám, amit már tavaly ősszel kihoztunk, úgyhogy már korábban elmondtam róla mindent. Általában az a bajom, hogy nem tudok struktúrában gondolkodni, ezért a számaimban vagy nincs refrén, vagy össze-vissza vannak a versszakok, vagy másfél perc alatt elfogynak az ötleteim. Ezért meglepő, hogy a Soha nem veszi fel egyáltalán nem ilyen, sőt még mindig meglepődöm, mennyire szépen fel van építve. Ettől függetlenül soha nem lesz a kedvencem, de most már sokkal jobban szeretem, mint akkor, amikor írtam.

09. Éjfél

A múltkor fogadtunk a zenekarral, hogy melyik új szám esik ki először a koncertprogramból. Mármint az Éjfél után. Ez igazából mindent elmond, de én szeretem ezt a számot a lassúsága, a hossza, a major szeptimek és a gitárszóló dacára is – sőt, Ákos szólója szerintem csodálatos. Az Éjfél mindennek ellentmond, amit eddig csináltunk, és amiről általában gondolják, hogy szólnia kell ennek a zenekarnak. A Focipályákon sétálsz át éjszaka viszont pont arról szól, hogy azt csináljuk, amihez kedvünk van, erre pedig az Éjfél a legjobb példa. Szerettem volna írni egy számot a depressziós ismerőseimnek, mert amivel küzdenek, az nagyon erős, ők mégis mindennap szembeszállnak vele. A lemez hangmérnöke, Lázár Dodi angyali vokállal vendégszerepel, és az is itt hallatszik a legjobban, hogy mennyit számított Kirschner Péter tudása a dobfelvételeknél. Külön érdekesség amúgy, hogy pont a dobfelvételeknél elfelejtettük rögzíteni a beütést a szám elején, amit ezért később Dodi albérletében egy vállfával és egy fakanállal reprodukáltam.

10. Vadvirágok

Életem legjobb és legrosszabb szövegei közül több is rákerült a lemezre, de a Vadvirágok esetében még nem tudom, mit gondoljak. Ez a Tisztítótűz párja. Amikor magamhoz tértem a tavalyi nyárból, hirtelen rádöbbentem, hogy mi az, amit szeretnék, és arra is, hogy elrontottam mindent. Aztán életemben először tapasztaltam, hogy milyen a végtelen hála és – tényleg nincs rá jobb szó, ezért ez az utolsó, ami elhangzik a lemezen – a kegyelem érzése. Amikor az összes szörnyűséged dacára valaki tud még mosolyogni rád. Azóta is ezt próbálom megköszönni. Remélem, sikerül.

Focipályákon sétálsz át éjszaka, by Szabó Benedek és a Galaxisok

Szabó Benedek és a Galaxisok KONTAKT: szczegledi@gmail.com Focipályákon sétálsz át éjszaka, released 22 February 2017 1. Tisztítótűz 2. Focipályák éjszaka 3. Boldoggá akarlak tenni (de nem tudom, hogy kell) 4. Húsvéti reggeli a Sátánnal 5. Olasz film (töredék) 6. Fehér földek 7. Innen el 8. Soha nem veszi fel 9.

Ezeket a cikkeket olvastad már?