Blogolj!

Passenger - The Boy Who Cried Wolf

2018.01.05.
Ragnar Volarus

Egy gyermek lelke egy felnőttben, aki egy hatalmas szabadtéri koncerten is képes intim atmoszférát teremteni. A hangja pedig igazán egyedi. Ez az ember az 1984. május 17.-én született Michael David Rosenberg, a 2003 és 2009 közt aktív Passenger frontembere.

Ekkor ugyan az együttes feloszlott, de mégsem, hiszen még ugyanabban az évben úgy döntött, azonos néven belevág szólókarrierjébe. Szintén 2009-et írtunk, mikor meg is jelentette első önálló albumát Wide Eyes Blind Love címmel, amelyet a következő évben még kettő követett - ebből az egyik csak limitáltan volt elérhető-, majd elérkezett a 2012-es esztendő. Ekkor született az a dal, amit mindenki hallott, mindenki ismer, csak talán nem tudja, hogy ezt a remekművet Michael David Rosenberg-nek köszönhetjük.

A Let Her Go pedig nem csupán az ismertséget hozta meg a brit zenésznek, hanem több díjat is besöpört vele, többek közt az Ivor Novello Awardsot. Azóta pedig ő az indie-folk szupersztárja, nem is véletlenül. Lemezein mindig olyan gyermeki csodálkozással énekli meg a világ szépségeit, hogy képtelenség nem szeretni mindezt. A hangszerelés egyszerű, teljesen akusztikus hangzás, de ehhez a zenéhez ez kell és ez tökéletes.

Most megjelent albuma, a The Boy Who Cried Wolf egy kicsit melankólikusabb lemez lett. Ne nagyon keressünk rajta olyan tempósabb szerzeményt, mint a legutóbbi, 2016-os Young As The Morning Old As The Sea kiadványon mondjuk az Anywhere. (Ezen az albumon még a Beautiful Birds is igazi telitalálat, bár számomra az egész lemez az.)

Mit érdemes még tudni erről a fickóról? Mondjuk akár azt is, hogy a Whispers II című albuma egész bevételét a brit UNICEF-nek ajánlotta fel. Vagy azt, hogy nem kísérletezik, nem vált elektromos gitárra, nem variálja a hangzást, mindig ugyanazt adja. Amit talán egyesek unalmasnak gondolhatnak. Viszont akkor, mikor az életünk rohan, mindig minden bizonytalan, akkor jól esik ha valami változatlan és állandó, ha valakitől azt kapjuk, amire számítunk. Nincs meglepetés. 

Michael ráadásul még mindig az a vidám utcazenész, akit nem vakított el a pompa és csillogás, nem a pénz érdekli - amit az UNICEF-es példa is bizonyít -, hiszen legutóbbi lemezét is élőben mutatta be a legnagyobb videómegosztón.

Ez ráadásul egy meglepetés, hiszen saját lemezkiadóján keresztül adta ki az anyagot, de ezzel a lemezzel el is köszön egy időre a rajongóktól. Pihenőre vonul. Addig be kell érnünk a régi dalokkal, amiket rongyosra hallgathatunk a visszatéréséig. Részemről ennek nincs akadálya. Bármilyen napszakban, bármilyen időben, bármelyik évszakban jöhet.

Ezeket a cikkeket olvastad már?