Blogolj!

Tompos Kátya - Holdjárat

2018.02.11.
Ragnar Volarus

2017-ben Kátya újra stúdióba vonult, és Hrutka Róberttel közösen elkészítették a színésznő második szólóalbumát. 

A Nemzeti Színház kiváló színésznője a Valami Amerika 2 című filmben csillogtatta meg először énektudását, és a Magányos csónak című dal sokak kedvence lett. Az István a Király 2013-as előadásán, Réka szerepében hódította meg a Papp László Budapest Sportaréna és a Szegedi Szabadtéri Színpad közönségét.

Első lemeze A Keresztül Európán egy varázslatos zenei utazás Angliától Oroszországig. Dalok angol, francia, bolgár, magyar, és orosz nyelven, egy igazi kalandozás nem csak kelet és nyugat, de a különféle zenei stílusok között is. 

Ehhez képest a Holdjárat nagyon másról szól, de senkit sem hagy hidegen. Az új lemezre - az előzővel ellentétben - 10 vadonatúj dal került. A dalok szövegét szinte minden esetben Tompos Kátya írta, így az ő lelkéből kapunk apró pici darabokat ezen versek hallatán. Mert ezek bizony közel állnak a versekhez. Helyenként elgondolkodtató, van ahol vicces, de mindet az élet ihlette. Nehéz is meghatározni, hogy ez az album kiből milyen érzést vált ki. Nagyban függ attól is, hogy milyen hangulatban állunk neki. Első hallgatás után teljesen más gondolataim voltak az albumról, mint második nekifutásra. Ezek után pedig biztos, hogy többször is előveszem. 

Pedig sejthettem volna, hogy nem egy hétköznapi album vár rám. Az ajánlójában szerepel ez a mondat: "A Holdjárat misztikus utazás, melynek a végén felkavaró vagy épp megnyugtató, összeolvasztó vagy szétválasztó, múlhatatlan vagy illékony szerelmek várnak ránk." Nagyon igaz.

Tompos Kátya mellett ismét Hrutka Róbert a másik főszereplő, csakúgy mint az első lemeznél, akinek neve garancia a minőségre. Bevallom nekem a 10-ből kilenc dalnak helye van a lemezen, a címadó dal például egészen zseniális. Tegyenek vele egy próbát, szerezzék be ezt a lemezt.

A videók az egyébként szintén kiváló első lemezről valók.

Címkék: Akusztikus, Magyar

Passenger - The Boy Who Cried Wolf

2018.01.05.
Ragnar Volarus

Egy gyermek lelke egy felnőttben, aki egy hatalmas szabadtéri koncerten is képes intim atmoszférát teremteni. A hangja pedig igazán egyedi. Ez az ember az 1984. május 17.-én született Michael David Rosenberg, a 2003 és 2009 közt aktív Passenger frontembere.

Ekkor ugyan az együttes feloszlott, de mégsem, hiszen még ugyanabban az évben úgy döntött, azonos néven belevág szólókarrierjébe. Szintén 2009-et írtunk, mikor meg is jelentette első önálló albumát Wide Eyes Blind Love címmel, amelyet a következő évben még kettő követett - ebből az egyik csak limitáltan volt elérhető-, majd elérkezett a 2012-es esztendő. Ekkor született az a dal, amit mindenki hallott, mindenki ismer, csak talán nem tudja, hogy ezt a remekművet Michael David Rosenberg-nek köszönhetjük.

A Let Her Go pedig nem csupán az ismertséget hozta meg a brit zenésznek, hanem több díjat is besöpört vele, többek közt az Ivor Novello Awardsot. Azóta pedig ő az indie-folk szupersztárja, nem is véletlenül. Lemezein mindig olyan gyermeki csodálkozással énekli meg a világ szépségeit, hogy képtelenség nem szeretni mindezt. A hangszerelés egyszerű, teljesen akusztikus hangzás, de ehhez a zenéhez ez kell és ez tökéletes.

Most megjelent albuma, a The Boy Who Cried Wolf egy kicsit melankólikusabb lemez lett. Ne nagyon keressünk rajta olyan tempósabb szerzeményt, mint a legutóbbi, 2016-os Young As The Morning Old As The Sea kiadványon mondjuk az Anywhere. (Ezen az albumon még a Beautiful Birds is igazi telitalálat, bár számomra az egész lemez az.)

Mit érdemes még tudni erről a fickóról? Mondjuk akár azt is, hogy a Whispers II című albuma egész bevételét a brit UNICEF-nek ajánlotta fel. Vagy azt, hogy nem kísérletezik, nem vált elektromos gitárra, nem variálja a hangzást, mindig ugyanazt adja. Amit talán egyesek unalmasnak gondolhatnak. Viszont akkor, mikor az életünk rohan, mindig minden bizonytalan, akkor jól esik ha valami változatlan és állandó, ha valakitől azt kapjuk, amire számítunk. Nincs meglepetés. 

Michael ráadásul még mindig az a vidám utcazenész, akit nem vakított el a pompa és csillogás, nem a pénz érdekli - amit az UNICEF-es példa is bizonyít -, hiszen legutóbbi lemezét is élőben mutatta be a legnagyobb videómegosztón.

Ez ráadásul egy meglepetés, hiszen saját lemezkiadóján keresztül adta ki az anyagot, de ezzel a lemezzel el is köszön egy időre a rajongóktól. Pihenőre vonul. Addig be kell érnünk a régi dalokkal, amiket rongyosra hallgathatunk a visszatéréséig. Részemről ennek nincs akadálya. Bármilyen napszakban, bármilyen időben, bármelyik évszakban jöhet.

Boggie - 3

2017.11.05.
Ragnar Volarus

Csemer Boglárka, vagy ahogy többen ismerik Boggie immár harmadik nagylemezét adta ki, de az elsőt édesanyaként. 

Igazán ismert akkor lett, mikor a Wars for Nothing című dallal jelentkezett A Dal 2015 műsorba, és meg is nyerte. Persze előtte 2013-ban megjelent Boggie címet viselő albuma, amin már akkor csak saját – magyar, francia, és angol nyelven írt – szerzeményeket találhattunk. A lemez előkelő helyen szerepelt az amerikai Billboard lista 4. majd 17. helyén. Ugyanebben az esztendőben jelent meg Parfüm című videoklipje, amely több mint 10 milliós nézettsége felett jár. 

2014-ben All Is One Is All címmel jelent meg a második albuma, szintén magyar-francia és angol nyelven. Ez az anyag már itthon is meghozta a sikert, az Év POP lemeze kategóriában győzött is a FONOGRAM díjátadón. És ezen a lemezen szerepel a Wars for Nothing című dala, amellyel benevezett A Dal 2015 műsorba.

A harmadik albumra pedig - ha lehet ilyet mondani -, Boggie dalszerzői stílusa tovább csiszolódott és tökéletesedett. A lemezen kísérletezik, merészen keveri az elektronikus és akusztikus hangzást, de mindezek mellett ott a rá jellemző dallamvilág is. Természetesen megmaradt a nyelvi sokszínűség, de most a magyar szövegeké lett az igazi főszerep, amiben ezúttal Kemény Zsófi költőnő is közreműködött. Ennek köszönhetően továbbra sem kapunk bugyuta és semmitmondó dalszöveget, éppen ellenkezőleg, némelyik akár versként is megállja a helyét.

Az album egyébként rekord idő alatt készült el - de ez abszolút nem érződik rajta-, hiszen Lenke lányának 2016. decemberében adott életet, és csak ezután látott neki a munkának. A lemez pedig újabb kilenc hónap elteltével már a kezünkben. A dalok, elmondása szerint, Lenke nélkül nem születtek volna meg, egy új korszak kezdődött az életében és az elengedés lett az album fő irányvonala. Elengedi a megfelelést, a félelmeket, a rosszul sikerült kapcsolatokat, gyerekkort, múltat.

A videómegosztón pedig az egész hallgatható:

Címkék: Akusztikus, Jazz, Pop

Szabó Benedek és a Galaxisok - Focipályákon sétálsz át éjszaka

2017.09.12.
Ragnar Volarus

Szégyen és gyalázat, de eddig nem ismertem az együttest, pedig a 2013-as első nagylemez óta stabilan jön új album Szabó Benedektől minden második évben. Nem kell nagy matekosnak lenni, hogy kiszámoljuk, ez a 2017-es már a harmadik albumuk.

Jelen pillanatban még tart a sokk, hogy itt minálunk valaki ennyire értelmes, bárki számára közérthető nyelven és módon dolgozza fel a lélekben még mindig fiatal harmincasok dolgait, érzéseit, problémáit. És mindezt végre nem elvontan és görcsösen erőltetetten művészieskedve. Így hamarosan bepótolom a lemaradásomat a két korábbi lemezzel, de nem akarom még csak véletlenül sem elrontani ezt a tökéletes benyomást. 

A Focipályákon sétálsz át éjszaka néhány dala más országokban simán rádiós sláger lehetne. Nálunk viszont erre vajmi kevés esély mutatkozik. Pedig a szó jó értelmében trendi lemez jött össze. Nem állítom, hogy 10 tökéletes dal van az albumon, de egyszerűen tök jó érzés, hogy második hallgatásra már én is azt énekelem, hogy: "Boldoggá akarlak tenni, de nem tudom hogy kell!" Ráadásul nem csak a szöveg, de a zene is megállja a helyét, végre olyan gitárzene, aminek évtizedekkel ezelőtt nem járt le a szavatossága.   

A témák között ott a szerelem, a bűntudat, a depresszió, a pánikrohamok. Ráadásul a lemeznek van egy gyönyörű íve, hiszen eleinte sötét hangulatú dalokkal indítunk, de már akkor ott a fény az alagút végén, amit el is érünk.

Mit érdemes még tudni? Ezt mondják el ők:

A felvételek Dodi különböző albérleteiben, egy budai próbateremben, Ákos zuglói legénylakásán és egy újlipótvárosi műteremlakásban készültek, a dobokért pedig egyenesen Csömörre kellett utazni. 

A felvételek ideje alatt az alkotók többször leszoktak a cigarettáról és az ivásról, vegetáriánusok lettek, nyugtatót szedtek, lefogytak, meghíztak, szerelembe estek, elköltöztek, utálták és szerették az életüket, de végül túlélték a zűrzavaros kétezertizenhatos évet, aminél soha nem volt még hosszabb. 

A szerző, Szabó Benedek pedig ezeket mondja a dalokról (amiket legalul meg is hallgathatsz): 

01. Tisztítótűz

Tavaly ősszel rövid ideig egy hatalmas albérletben laktam. Rosszul aludtam, sokat ittam, éjszakánként sétáltam a környéken, szédültem, nem volt étvágyam, és vártam, hogy mi lesz. Egyszerre örültem és féltem. Reggelente a fürdőszobában álltam a mérlegen és néztem, hogy egyre kevesebbet mutat. Zeneileg az az érdekes, hogy amíg az előző két lemezen szinte minden szám háromnegyedben vagy hatnyolcadban volt, az újon csak ez az egy. És az is, hogy dobbal kezdődik. Egyébként azért írtam, mert hallottam egy nagy szép számot és megirigyeltem. De nem mondom el, melyiket, haha.

02. Focipályák éjszaka

A refrén már közvetlenül az első lemez után kész volt, 2013 nyarán folyton ezt dúdoltam, csak akkor még úgy képzeltem, hogy torzított gitár és kiabálás lesz benne. Aztán pár évvel később a szokásos vasárnap esti foci után visszasétáltam a labdáért a pályára, közben lekapcsolták a reflektorokat, és az egész annyira szép és szomorú volt, hogy rögtön megírtam az első versszakot, amihez aztán hozzáigazítottam a már létező refrént, a kiabálást és a torzított gitárt pedig inkább elhagytam. Arról az érzésről szól, amikor áthatolatatlan, hidegkék köd borul rád, és lebegve jársz az utcák felett, mert nincs semmi, ami lent tartana. De mondhatjuk azt is, hogy a klinikai értelemben vett melankóliáról szól. Elég vicces, hogy már tavaly januárban kész volt a szám, el is próbáltuk, de képtelen voltam befejezni a szöveget, ezért csak valamikor nyáron kezdtük el élőben játszani. Azt hiszem, ez minden idők legszebben hangszerelt Galaxisok-száma, nagyon szeretem.

03. Boldoggá akarlak tenni (de nem tudom, hogy kell)

2014 elején írtam, fel is vettem egy otthoni demót, de eszem ágában sem volt feltenni a második lemezre, mert egyáltalán nem tetszett, ráadásul az akkori felállással el sem tudtuk volna játszani. Azt gondoltam, túl gejl és túl direkt. Végül A legszebb éveink bónuszdalai közé került és egy nagyon szűk kör titkos kedvence lett – köztük volt Elekes Roli haverom is, aki fel is tette a legjobb magyar számokat szemléző év végi listájára. Sallai Laci (a zenekar basszusgitárosa) – aki akkor még nem volt a zenekar tagja – így hallotta először, és miután beszállt, addig mondta, hogy meg kéne csinálni, amíg be nem adtam a derekam. A refrén végén van egy nagyon jól elhelyezett G-dúr, ami kilóg az eredeti hangnemből (H-dúr, ha valakit érdekel) – ezt egyébként alterációnak hívják, de ha többet akartok tudni róla, keressétek Ákost, a gitárosunkat, aki civilben zeneszerző és gitárművész. Nekem is ő mondta.

04. Húsvéti reggeli a Sátánnal

Ez volt a tavalyi nyár. Egy bajai buszmegállóban kezdtem el írni, egy budai albérletben folytattam és egy zuglói próbateremben fejeztük be. Vannak dolgok, amiket még az önmagával szemben legmegengedőbb ember sem tud megbocsátani magának, még akkor sem, ha mások végül megbocsátanak. Elkísérnek minket, hogy néha rosszul legyünk, ha eszünkbe jutnak. Gondolom, ilyen.

05. Olasz film (töredék)

Gyerekkoromban nagyon sokat voltam az unokatesómál Kiskőrösön. Hosszú nyári estéken a polcok előtt térdelve válogattunk az apukája VHS-gyűjteményéből. A rendesen felcímkézett kazetták mellett elég sok olyat találtunk, amire csak valamilyen megközelítő útmutatás volt írva, például annyi, hogy „Olasz film (töredék)”. És tényleg volt a kazettán húsz perc egy ismeretlen olasz film közepéből. De általában horrorfilmeket néztünk, ahogy – már egyedül – sok évvel később is, azon a nyáron, amikor kimaradtam az egyetemről és egész nap otthon ültem a gép előtt. A különböző helyek, amik előtt álltam, elsősorban a bajai Mini presszót jelentik, de nem a mostanit, hanem a régit, még az eredeti helyén. Aki ismeri a helyet, kitalálja a templomot.

06. Fehér földek

Ezt a számot öt perccel felvétel előtt, a stúdióban írtuk. Ez hasonlít a legjobban azokra a zenékre, amiket egyébként hallgatok. A szöveget egy hajnali Baja-Budapest buszon írtam idén januárban, félálomban, a behavazott alföldi tájat nézve, miközben Steve Gunn új lemeze szólt. A címe alapján mondjuk lehetne egy Magozott Cseresznye-szám is, de ez csak később tűnt fel.

07. Innen el

Szintén 2014 elején, a Boldoggá akarlak tennivel együtt írtam. Eredetileg másról szólt, a szöveget tavaly nyáron írtam át az akkori helyzetnek megfelelően. Nagyon nyálas, de nagyon szeretem. Nem tudom eldönteni, hogy a közepén az a hosszú instrumentális rész felesleges-e vagy sem, de a lényeg, hogy Ákos angolkürtöket is tett bele, ami menő.

08. Soha nem veszi fel

Ez volt az egyik szám, amit már tavaly ősszel kihoztunk, úgyhogy már korábban elmondtam róla mindent. Általában az a bajom, hogy nem tudok struktúrában gondolkodni, ezért a számaimban vagy nincs refrén, vagy össze-vissza vannak a versszakok, vagy másfél perc alatt elfogynak az ötleteim. Ezért meglepő, hogy a Soha nem veszi fel egyáltalán nem ilyen, sőt még mindig meglepődöm, mennyire szépen fel van építve. Ettől függetlenül soha nem lesz a kedvencem, de most már sokkal jobban szeretem, mint akkor, amikor írtam.

09. Éjfél

A múltkor fogadtunk a zenekarral, hogy melyik új szám esik ki először a koncertprogramból. Mármint az Éjfél után. Ez igazából mindent elmond, de én szeretem ezt a számot a lassúsága, a hossza, a major szeptimek és a gitárszóló dacára is – sőt, Ákos szólója szerintem csodálatos. Az Éjfél mindennek ellentmond, amit eddig csináltunk, és amiről általában gondolják, hogy szólnia kell ennek a zenekarnak. A Focipályákon sétálsz át éjszaka viszont pont arról szól, hogy azt csináljuk, amihez kedvünk van, erre pedig az Éjfél a legjobb példa. Szerettem volna írni egy számot a depressziós ismerőseimnek, mert amivel küzdenek, az nagyon erős, ők mégis mindennap szembeszállnak vele. A lemez hangmérnöke, Lázár Dodi angyali vokállal vendégszerepel, és az is itt hallatszik a legjobban, hogy mennyit számított Kirschner Péter tudása a dobfelvételeknél. Külön érdekesség amúgy, hogy pont a dobfelvételeknél elfelejtettük rögzíteni a beütést a szám elején, amit ezért később Dodi albérletében egy vállfával és egy fakanállal reprodukáltam.

10. Vadvirágok

Életem legjobb és legrosszabb szövegei közül több is rákerült a lemezre, de a Vadvirágok esetében még nem tudom, mit gondoljak. Ez a Tisztítótűz párja. Amikor magamhoz tértem a tavalyi nyárból, hirtelen rádöbbentem, hogy mi az, amit szeretnék, és arra is, hogy elrontottam mindent. Aztán életemben először tapasztaltam, hogy milyen a végtelen hála és – tényleg nincs rá jobb szó, ezért ez az utolsó, ami elhangzik a lemezen – a kegyelem érzése. Amikor az összes szörnyűséged dacára valaki tud még mosolyogni rád. Azóta is ezt próbálom megköszönni. Remélem, sikerül.

Focipályákon sétálsz át éjszaka, by Szabó Benedek és a Galaxisok

Szabó Benedek és a Galaxisok KONTAKT: szczegledi@gmail.com Focipályákon sétálsz át éjszaka, released 22 February 2017 1. Tisztítótűz 2. Focipályák éjszaka 3. Boldoggá akarlak tenni (de nem tudom, hogy kell) 4. Húsvéti reggeli a Sátánnal 5. Olasz film (töredék) 6. Fehér földek 7. Innen el 8. Soha nem veszi fel 9.

Ed Sheeran - Divide

2017.09.08.
Ragnar Volarus

Ed Sheeran napjaink egyik legnépszerűbb előadója. De az előző albuma az x (multiply) nem tetszett, sőt ha a Sing megszólal, egész egyszerűen kirohanok a világból. De kár lenne tagadni, van valami a 26 éves srácban, elvégre úgy tud népszerű lenni, hogy eltér a mai mainstream pop közegében található figurák többségétől. Nem egy megcsinált szépfiú (sőt), valamint az akusztikus gitár sem a megszokott hangszer napjaink popzenéjében.

Igen, ő itt Ed Sheeran

Aztán persze lehet, hogy éppen emiatt ekkora sztár, mert mer másmilyen lenni. Az előző lemeze még a brit gitárzenékre nem igazán nyitott Egyesült Államokban is milliós eladásokat produkált.

Ezért is volt meglepő, mikor 2015 végén egy évre eltűnt a közösségi médiából. Persze borítékolható volt, hogy új albumon dolgozik, de üdítő volt ez a húzás, hiszen azt a látszatot kelti, hogy csak erre koncentrál, valami minőségit szeretne produkálni. Mondjuk nálam eleve jó pontal indul az az előadó, aki nem évente ad ki "pénzszerző lemezeket".

A csendet az angol énekes-gitáros végül decemberben törte meg, majd idén január 6-án két dalt is kiadott („Castle On The Hill”, „Shape Of You”), majd márciusban már a teljes új anyagot bömböltethette mindenki. A lemez aztán pár nap alatt szinte az összes létező streameléssel kapcsolatos rekordot megdöntötte a Spotify-on, és az albumeladási listákon tucatnyi országban az élen nyitott.

Ekkor döntöttem el, hogy mindenképpen kap majd egy esélyt, ami végül most érkezett el. És a kis kócos angol nagyon meglepett.

Merthogy ez nagyon élvezhető album lett, annak ellenére, hogy rádióbarát (ami nem mindig jelent jó és minőségi zenét). Igazi "fülbarát" dallamok, könnyen megjegyezhető számok, de ugyanakkor változatos. Az „Eraser”-ben rap-betét és a latinos gitár párosa köszönt minket, a "Dive" egy hamisítatlan romantikus ballada, a "Perfect"-et hallgatva rögtön dúdolni kezdünk, a "Shape of you"-ban tropical house elemek jelennek meg, a "Galway Girl"-ben pedig kelta hangzás . A "Castle on the Hill" a szülőföldről és a tinédzser évekről mesél, de például a "New Man"-ben egy korábbi szerelmének is keményen megadja. Az albumon tehát vannak pörgősebb, de lassabb dalok is, témáját tekintve mindenkit érintő szövegekkel.

Egy igazi kellemes, hallgatni való, jól összerakott anyag. És nincs rajta a "Sing"-hez hasonló idegesítő nóta, ami már önmagában is szuper. Én bátran ajánlom mindenkinek, részemről a ÷ (Divide) kap egy +-t.

Címkék: Akusztikus, Pop

Ezeket a cikkeket olvastad már?