Blogolj!
Robbie Williams az új Elvis Presley?

Robbie Williams az új Elvis Presley?

2019.12.07. | blogstar

Robbie Williams utolérte Elvis Presley-t, mint a brit albumeladási lista történetének legsikeresebb szólóelőadója, miután a közelmúltban megjelent karácsonyi lemezének köszönhetően a 13. listavezető albumát is sikerült elkönyvelnie.

Tovább
26 év után újra Budapesten koncertezik az Aerosmith

26 év után újra Budapesten koncertezik az Aerosmith

Tovább
A Sziget lett az angolok kedvenc külföldi fesztiválja

A Sziget lett az angolok kedvenc külföldi fesztiválja

Tovább

Vérző seb gyakorta, mit rapnek neveznek

2019.01.02.
Dorogi László

Azt hiszem, az underground hiphop szcénát mindig körüllengte valami ködös füstfalba való burkolózás. A gettó szagát érző vagy érezni vágyó rappereknek és az ő közönségüknek megvan a sajátos szlengje, szokásai, témái, s bár azt erős túlzás lenne állítani, hogy bevehetetlen kasztként üzemel ez a "családi kör", de a műfajt laikusként nehéz befogadni, megérteni meg aztán pláne.

Fotó: offmedia.hu

A magyar hiphopnak szerencsére akadnak sötét lovai, amelyek fáklyával a kezükben vágtatnak a kihalt, kommercializálódott, kamurapperek által megrongált terapen, hogy utat mutassanak a paneldzsungelből, a rideg magyar valóság árnyékából feltörekvő utánpótlásnak. Az én olvasatomban a jó raphez két dolog szükséges: intelligens, jól megkomponált sorok és a zene lüktetése, ami felkapja a szöveget és a fülekbe repíti azt. Na jó, kell egy harmadik komponens is, hogy az előadó ne legyen kamuripacs, hangember, díszbuzi influencer.

A Slow Village egyike a pusztuló magyar hiphop fáklyás lovasainak, nem tátják ki szájukat fölöslegesen, mert sok a sallang és seregnyi a sebhely, amit a műfaj testék ejtett a sok seggfej.


A folyamban a valódi kallódik, de a lassú falu kincse partot mos. A srácok ismertnek és ami még fontosabb, elismertnek számítanak az underground zenei kultúrtengerben, amiért tesznek is bőven. Néhány hónapja dobták piacra öt számot - az intro és az outro most nem játszik - tartalmazó legújabb EP-jüket, ami elmondásuk szerint egyfajta hidat hivatott képezni az első nagylemez és a már készülő következő között. Az pedig már csak a minőségi trekkgyártás mellékzöngéje, hogy novemberben beválasztotta őket az NKA Hangfoglaló Program Induló Előadói Alprogramja a támogatásra érdemes, feltörekvő formációi közé.


A Lassú Falu ars poeticája többször, több helyen megfogalmazódik szövegeikben, de a legjobb talán így lehet összefoglalni: hogyha nincs alázat nem nyitsz ki új kaput. A srácok nyitogatják a kapukat, nem véletlen a dinamikusan növekvő rajongótábor. Persze a táptalaj egyre szárazabb, de akik hiszek a szavakban, míg a száj szabad, azok nem maradnak jutalom nélkül.

Címkék: Rap

Huncut kis reggeli séta a Ruby Harlemmel

2018.12.31.
Dorogi László

Vannak az embernek kisebb-nagyobb zökkenővel induló napjai. Tudják. Amikor egy rettentő migrén már az ébredés pillanatában elszúrja a napunkat, amikor a jobb is bal lábként landol a hideg padlón, amikor a kávé a két kanál cukor ellenére is keserű, amikor nincs semmilyen tervünk a következő tizenkét óránkra, de még ahhoz sincs kedvünk.

Fotó: musicmedia.hu

Ilyenkor semmi másra nem vágyik az ember fia, mint hogy visszabújjon a jó meleg paplantenger mélyére és ellazuljon. Ilyenkor kell valami, ami elsöpri a felhőket a homlokról, ami elrepít minket egy könnyed, nyugodt helyre, ahol vattacukor felhőkön pihizhetünk és elfeledhetjük a világ gondjait.

A Ruby Harlem zenéje éppen tökéletes erre. Ha egy ilen trutyi reggelen a fülünkbe pakolva őket lepattyogunk a sarki boltba, már az első lépések után méterről méterre elkezdi termelni a szervezetünk a dopamint. A soul és gospel elemeket jazz muzsikával fuzionáló banda zenéjéből árad - a nyolcvanas évek mellett - a chill, a flow meg minden ilyen tök modern zenei fűszer.


Ezért a hangulatért pedig Iván Szandrát kell felelőssé tennünk, hiszen ő írja a Ruby Harlem zenéjét és szövegeit is, különleges hangja már-már összetéveszthetetlen. Lágy, mély hangszíne tökéletesen passzol a huncut jazzhez. Ha a banda egy női ruha lenne, ez lenne a leglazább nyári cuccod, amiben a Duna-parton szürcsölöd a fröccsöd, de kizárólag a klasszikus boros pohárból.

Szóval az ének és a vokálok csillagos ötös, némi hiányérzetet a fúvósok használat kelt talán. A koncepció világos, egyszerű, könnyen megjegyezhető, fülbemászó dallamok kellenek, de egy kicsit szabadjára lehetne engedni azt a trombitát és harsonát. Összességében a Ruby Harlem egy nagyon kellemes zenekar, bár kétségtelenül rétegzenét játszanak. Forró című dalukkal bejutott A Dal című Eurovíziós dalverseny magyarországi döntőjébe, szóval hallunk még róluk.

Címkék: Jazz, Soul

Alternatív mikszáthi vonalon mozgunk

2018.12.30.
Dorogi László

Az 1990-es években nyers erővel, sorra törtek fel a föld alól az alternatív zenekarok, olyan különböző vonalon ingázó bandák ejtették rabul újszerűségükkel világszerte a rétegcsoportok muzsikahabszoló egyedeit, mint a Nirvana, a Soundgarden, a Rage Against the Machine, a Red Hot Chilli Peppers, hogy a teljesség teljes igénye nélkül megnevezzünk párat. A stílus vírusként terjedt, az underground kimászott a pincékből és garázsokból, a hívő alternatívok pedig szakadt farmerban és bő pulcsiban kezdtek el mászkálni.

Az alter stílus Magyarországon talán később találta meg követőit, de azért a Nyers, a Kimnowak, a Kispál és a Borz vagy a Pál utcai fiúk már az 1990-es években is viszonylag nagy rajongótáborral rendelkeztek. Az elmúlt években gombamód szaporodtak el a kisebb-nagyobb híresebb és kevésbé híres formációk, de őszintén szólva én magam sosem rajongtam a stílusért. Azért, mert gyakran előfordul, hogy valami egészen szarra ráaggatják, hogy ez barátom alter, aztán meg már tessék, jó is. Bele lehet magyarázni. Lófaszt mama. Azért akadnak azért üdítő kivételek.

Fotó: monitormagazin.hu

A Mikszáth Kálmán rajongó keszthelyi csodabogár dobos, Burucs Szabolcs 2004-ben alapította meg a Néhai Bárány - Mikszáth utolsó novellája után - nevű zenekarát öccsével, Burucs Marcell gitárossal és Jakab Attila basszusgitárossal. Alapvetően - és önmagában - már az is eléggé alternatív, hogy egy dobos a zenekar frontembere, azért erre nem láttunk olyan sok példát az egyetemes zenetörténetben, a magukat elektronikus alternatív rock stílusirányzatba soroló srácok pedig nem sokat hazudnak a megjelöléssel. Na jó, semmit.

Az országos ismertséget az Index és az ő "tehetségkutatójuk" hozta meg a bárányoknak, ahol az Egyperces című velős, és tényleg egy perces rock dallal arattak sikert.


A Néhai Bárány egyébként tökéletes névválasztás. Jakab Attila egy interjújában úgy fogalmazott, ő zeneileg Mikszáth rajongó: olyan zenéket kedvel és szeretne megalkotni, mint a novellák. Rövid, tömör, lényegretörő, ugyanakkor nagyhatású. Ezt nálam a Mar/ad című számukkal érték el. A track végén parádés zenei megoldást használnak a srácok, a basszusgitár veszi át a gitár dallamát, miközben a hathúros továbblép egy teljesen disszonáns hangsorral és kitör a katarzis. De nem veszek a részletekbe.


Az elektronikus hangzás egyébként nem ritka az alternatív világban - már amennyit ugye én ismerek belőle - de a Néhai Bárány nagyon okosan nyúl ezekhez az elemekhez. Téve mindezt úgy, hogy nem lesz kellemetlen a fülnek, miközben megtartja nyersségét és nem lesz sterilen megszerkesztett kommunális rétegzene belőle. Szép munka!


Aki pedig többet akar a srácokból, azoknak ajánlom a 2016-os Fishing on Orfű fesztiválon rögzített koncertjüket.

Címkék: Alternative Rock

Nem vetődhetsz árnyékra a debreceni harmincipszivel

2018.12.29.
Dorogi László

Fesztivál, sör, lazaság, rock and roll. Az Árnyéknyúl hangzására minden bizonnyal nagy hatást gyakorolt a magyar alternatív rockzene zászlóshajójának számító 30Y, de a szövegviláguk meglehetősen távol áll a pécsiekétől. És ez nem baj.

Fotó: arnyeknyul.hu

Sok-sok évvel ezelőtt valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag még egészen máshogy görbült a tér és máshogy telt az idő. Előfordult, hogy nyaranta fesztiválról fesztiválra vándoroltunk, megittuk, amit meg kell, megettük, amit éppen tudtunk és izommerevedésig ráztuk a fejünket a lehető legtöbb koncerten. Emlékszem, egy húzós Hegyalja után Debrecenben folytattuk az önpusztítással megfűszerezett partiállatkodást a Campus fesztiválon alig két nap pihenőt közbeiktatva. Őszintén szólva ma már aligha bírnám energiával (azt meg már csak zárójelben teszem hozzá, hogy pénzzel akkor sem bírtam).

Apró jellemhibáim egyike, hogy időnként kissé képes elragadni a hév - nem a H5-ös, hanem az emberi természetű - és rá tudok gyulladni egy-egy zenekarra, amit aztán hetekig hallgatok úgy, hogy mást szinte alig. Ez történt ezen az ominózus Campus fesztiválon is, amikor hajnalok hajnalán (délután három-négy körül) éppen egy kisebb színpad előtt küzdöttünk a józanság és az alkoholmámor közötti infernóban ragadva. A színpadon a debreceni 0690 zenekar húzta a talp alá valót, bár nekünk csak a seggünk alá ment a dob meg a basszus a fűben ülve.


A 0690 nyers, őszinte rock and rolljára éppen annyira pörögtem rá, mint a napokban hallgatott Árnyéknyúl muzsikájára. Nem tagadom, a lokálpatriotizmus csírája is fellelhető a szervezetemben, ezek után már aligha okoz meglepetést, ha a nyulas fiúkról is elárulom: debreceniek. Ki vagy te? című kislemezüket idén tavasszal rögzítették Pécsett, miután a 30Y fantáziát fedezett fel bennük egy közös debreceni buli apropóján és meghívta őket a saját hangrögzítő szentélyébe. Talán ezért, talán nem, de bőven felfedezhetők harmincipszis elemek az Árnyéknyúl muzsikájában, de szerencsére a szövegviláguk egyáltalán nem olyan elvont és költői. Ez az én olvasatomban egyáltalán nem baj. 

A srácok ars poeticája rémesen egyszerű: nem akarnak sztárok lenni, de nagyon szeretnek zenélni és szeretnek gondolkozni az életen. Nem bújkálnak metaforák mögé, egyszerű zenét tolnak, egyszerű szövegekkel, egyszerű hangszereléssel. És hát miről is szól a laza, kötetlen rock and roll? Pontosan erről.


Kovács Károly (gitár, ének), Katonka Máté (dob) és Rutkovszky Dániel (basszusgitár) zenéjét hallgatva az az érzésem, mintha egy kellemesen negyven fokos, poros, kihalt színpados fesztiválplaccon sétálgatnék egy korsó sörrel a kezemben délután, de áradna belőlem a lazaság, mert jól érzem magam. Jól érzem magam, mert az Árnyéknyúl nem vetődött árnyékra, nem ígérnek sokat, de annál többet adnak. Ha valaki, hát én aztán nagyon is jól tudom, milyen nehéz négy akkordból nem elcsépelt, unalmas dalokat írni - egykor ugyanabban a próbateremben próbálkoztunk a zenegyártással, mint nyusziék -, de az érem másik oldalán ott feszülnek a könnyed rock stílus íratlan szabályai: a kevesebb néha több.


Az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program Induló Előadói Alprogramjára idén 309 formáció adta be pályázatát, közülük 76 előadó és zenekar léphetett fel október közepén a zeneipari szakemberekből és zenészekből álló szakmai zsűri előtt az A38 Hajó nagyszínpadán, közülük 21 kapott támogatást - köztük az Árnyéknyúl is és minden bizonnyal amiatt, amit egy-két kommentből sejtek: koncerten, élőben éppen olyan magával ragadó a produkció, mint ahogy annak idején rabul ejtett a 0690. És ha még mindig fiatal tinipicsa korszakomat élném, akkor valószínűleg az egyik kedvenc zenekarom lenne az Árnyéknyúl.

Csak jazz és más semmi - Antal Gábor Trió

2018.12.28.
Dorogi László

A jazz zene nem éppen a 21. század emberének a műfaja. Meg is mondom, hogy miért gondolom így. Mert mi állandóan rohanunk, mert mi folyton késésben vagyunk, mert mi minden és mindenki miatt stresszeljük magunkat, mert mi mindenhová sietünk és az élet apró örömeit olyan könnyed, már-már észrevehetetlen mozdulattal - szarjuk le - hagyjuk elmúlni, hogy az már fájdalmasan szánalmas. A jazz zene viszont éppen a pillanatról, az akkor és mostról szól, mert két ugyanolyan előadás, kétszer ugyanaz az a dal nem létezik az improvizáción alapuló műfaj keretein belül. A jazz kifejezetten nem az a muzsika, amit csak úgy bedobsz a közösbe egy házibuliban, aztán meg nem figyelsz rá oda, mert a jazz törődést és odafigyelést igényel.

Fotó: Antal Gábor Trió/Facebook

Néhány napja futottam bele a YouTube-on a Gábor Antal Trió legújabb muzsikájába, ami azért vicces, mert történetesen az a Fekecs Ákos dobol a formációban, aki az egyik legjobb barátomnak szintén zenésztársa és már volt szerencsém találkozni is vele. No, meg hatalmas muzikalitásával, de erről a formációról valahogy lemaradtam. Szóval rájuk bukkantam és rögtön késztetést éreztem arra, hogy egy kicsit 20. századi emberré konvertálódjak, lelassuljak és pillanatokat átélő emberré váljak. Szomorúan kell kosntatálnom, hogy legnagyobb igyekezetem ellenére sem sikerül mindig ehhez tartanom magam.


Gábor Antal (zongora), Szentgallay György (basszusgitár) és Fekecs Ákos 2016-ban keltették életre a fúziós jazzt játszó triót, azóta pedig számos nemzetközi és szakmai sikert könyvelhettek el, 2017-ben a Jazz in the Park első díját hozták el, de ugyanebben az évben a Budafoki Pincejárat verseny közönség díját is zsebre tehették.

Idén az NKA Hangfoglaló Program Induló Előadói Alprogramjának 21 kiválasztott feltörekvő formációja közé választották őket, aminek köszönhetően öt új dalt rögzíthetnek profi körülmények között, megjelentethetnek egy új albumot - az első, Whirl című lemezük nagy sikert aratott a műfaj berkein belül -, elkészíthetnek egy videoklipet és a friss anyagokat természetesen koncertek keretein belül be is mutathatják a nagyközönségnek. A program korábban egyébként többek között olyan zenekarokat támogatott, mint a már országosan ismert Margaret Island, vagy a Lóci játszik, szóval fogalmazhatunk úgy, hogy nem járt rosszul a jazz trió.


És tulajdonképpen nagy szükség is lenne a jazz-hallgatók körének szélesítésére, mert muszáj néha-néha megtorpannunk és csak a pillanat örömére összpontosítanunk. Ahogy ezek a srácok is teszik muzsikálás közben.

Címkék: Jazz

Hét deci whisky és egy kis kóla - így élte mindennapjait Lemmy Kilmister

2018.12.24.
Dorogi László

Jimi Hendrix technikusaként kezdte zenei pályafutását, évtizedekkel később a brit heavy metal pápájaként halt meg. Lemmy Kilmister éppen ma lenne 73 éves, életművét és a stílusra gyakorolt hatását pedig gyakorlatilag lehetetlen szavak, mondatok és írásjelek közé szorítani.

Fotó: usmagazine.com

Lemmy Kilmister élete annak első pillanattól kezdődően elrendeltetett. Ian Willist néven látta meg a napvilágot 1945. december 24-én az angliai Stoke-on-Trent városában és azt már valószínűleg te vagy ön is könnyedén kitalálta, hogy nem az Ian és a Willist nevek pecsételték meg a sorsát, hanem maga a tény, hogy a megváltó Jézus Krisztussal egy napon született. Szentül hiszem, azok akik ezen a napon indítják el rövid földi életüket, így, vagy úgy, de biztosan különleges és meghatározó időszakot töltenek el az emberi testben és nagy hatást fognak gyakorolni az emberiségre. De legalábbis egy részére.

Lemmy Kilmister nagyon fiatalon csöppent az Egyesült Királyság pezsgő zenei életébe, és egyáltalán nem meglepő módon egy Beatles koncert lőtte ki végleg zenei pályafutásának rakétáját. Nem sokkal később már a tengeren túlról érkező gitárikon, Jimi Hendrix technikusaként dolgozott, huszonhét évesen pedig már a Hawkind zenekar tagjaként szórta a rock and rollt a mindenre nyitott fiatalokra a befásult brit társadalomban. Ebben a bandában használta először Lemmy nevet és a basszusgitárt is - korábban a Sam Gopal nevű zenekarban énekelt és gitározott - és a véletlennek köszönhetően választották őt énekesnek. Ezelőtt sosem fogott basszusgitárt a kezében, legalábbis nem egy zenekar tagjaként.

A Motörheadet (amelynek nevében az ö betű csupán a metál életérzést jelöli, ejteni nem szoktuk) 1975-ben alapította meg Larry Wallis gitárossal és Lucas Fox dobossal és szinte azonnal a brit heavy metal új hullámának egyik legfontosabb jégtörő hajóját építették meg, belobbantva a kihunyófélben lévő stílus kanócát. Bár a bandában gyakran váltották a kilincset dobosok és gitárosok, a valódi motor, Lemmy Kilmister mindig stabilan hajtotta a Motörhead szekerét. A zenekar negyven éves fennállása során 22 stúdióalbumot adott ki, legsikeresebb korongjaik közé tartozik az Overkill, a Bomber, vagy az Ace of Spades.

Lemmy Kilmister és a heavy metal közé mindig is egyenlőségjelet húzhattak a keményvonalas zene rajongói, ám a Motörhead gyakran ötvözte a keménységet a gyorsasággal, különböző punk rock, speed metal és trash metal elemekkel. Szövegeikből rendszerint a jó és a gonosz küzdelme, a különböző függőségek kivesézése, a háború és a hatalommal való visszaélés kritikája köszönnek vissza. Persze, ami egyszer s mindenkorra összetéveszthetetlenné tette a Motörhead hangzását az a végletekig torzított basszusgitár, amely a koncerteken rendszerint letépte a kulturált szórakozásra vágyó metálosok arcát. No, meg az az utánozhatatlan rekedtes hang, amiért Lemmy kőkeményen megdolgozott a whiskyvel - elmondása szerint napi hét deci csúszott le kólával - és a temérdek cigarettával és számos más önpusztító függőségével.

Lemmy 70 éves korában, egy gyors lefolyású áttétes agyrák miatt halt meg, hangtalanul, békében, fájdalommentesen. Utolsó estéjén videojátékozott és vodaka-narancsot szürcsölgetett.

Címkék: Heavy metal

Elhunyt a Hair zeneszerzője

2018.12.19.
Ragnar Volarus

Mindössze egy nappal  90. születésnapja előtt elhunyt Galt MacDermot, a Hair és A két veronai nemes című musicalek zeneszerzője, írja a Rolling Stone magazin.

A kanadai-amerikai MacDermot halálának hírét az unokája erősítette meg, a halál okát egyelőre nem hozták nyilvánosságra.

Galt MacDermot Montrealban született, a dél-afrikai Fokvárosban szerzett diplomát, ahol az afrikai zenére szakosodott, majd 1960-ban Grammy-díjat nyert African Waltz című számával. Négy évvel később New Yorkba költözött, ahol megírta a Hair musical zenéjét, amit szintén Grammyvel díjaztak, a musicalből később Miloš Forman rendezett legendás filmet.

MacDermot szerezte A két veronai nemes című musical zenéjét is, amely Shakespeare azonos című műve nyomán készült – ez két Tony-díjat is kapott, és a Grease-t beelőzve választották a legjobb musicalnek. Munkáit később a modern előadók is felfedezték, olyan nevek nyúltak a szerzeményeihez, mint Snoop Dogg, a Run-DMC, Busta Rhymes, J Dilla vagy éppen a Public Enemy.

Címkék: Musical

Rafael Márió és Sting

Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt.-nek köszönhetően a zeneművészet legkiválóbb fiatal tehetségeit jutalmazták a Junior Prima Díjjal. Az elismerésben a pályatársaik közül kiemelkedő, már eddig is bizonyított előadók részesültek. Rafael Márió a jazz-zongora virtuóza is megkapta a kiemelkedő jutalmat.

A Junior Prima Díját átvevő kiváló művészek közül ő áll legközelebb a könnyű műfajokhoz, hiszen többek között Keresztes Ildikó, Péter-Szabó Szilvia, Tóth Gabi, Gáspár Laci, Wolf Kati és Oláh Gergely fellépésein is találkozhatunk vele. Nemcsak a magyar könnyűzene meghatározó szereplői dolgoznak együtt vele, hanem igazi világsztárok is, néhány évvel ezelőtt közreműködött Michael Jackson és Sting lemezének felvételeiben.

Élete a zene: már hatéves korában elkezdett zongorázni és ezzel együtt tanulta meg a jazz alapjait. Azóta folyamatosan képzi magát és elvégezte a zeneművészeti egyetemet előadó-művészeti szakon, sőt tanári diplomát is szerzett az intézményben.

Emellett az általa alapított Rafael Márió Trió első lemeze is megjelent már. Az együttes 2017-ben különdíjas lett a Hitch On Music Jazz Juniors nemzetközi versenyen, a Creative Art-on pedig második helyen végzett.

Rafael Márió a Junior Prima Díj előtt elnyerte már az év fiatal jazz-zenésze díjat, de több nemzetközi versenyen is az élen végzett. Négy éve Nottinghamben beválasztották a 12 legjobb jazz-zongorista közé. Közben nemcsak a zongora mellett sikeres, hanem dalszerzőként is, hiszen két szerzeménye is dobogós helyen végzett nemzetközi dalversenyeken.

Az, hogy átvehette Junior Prima Díját, bizonyíték a magyar zenei élet változatosságára, és arra, hogy a klasszikusnak tartott zene is lehet könnyed.

 

Hát ilyen az, amikor könnyezik a karácsony

2018.12.04.
Dorogi László

Van valami végtelenül szomorú abban, ahogy a hedonista, önimádó világ savanykás szaga évről-évre körüllengi legszentebb keresztény ünnepünket.

Ahogy a piros betűs ünnep jelentéstartalma a plázákban és üzletláncokban fojtogató tömegáradat idegességében manifesztálódik, ahogy a család szentségét felfalja az ajándékozási kényszernek való megfelelés és a csillogás látszatának megteremtése. Szomorú.

Régóta foglalkoztat a gondolat, hogyan lehetne ezt a rohadt érzést megfogalmazni az ünnepek közeledtével, úgy, hogy azt nyelvtől és kifejezési formától függetlenül mindenki megértse és legalább néhány másodpercre magába szálljon. Hogy elgondolkozzon a közelgő ünnep valódi tartalmán és lényegén.

Toms Mucenieks zongorista megtalálta a hangok tökéletes sorozatát, hogy ezt az érzést egy szűk három perces dallam keretei közé szorítsa. Zseniálisan nyúlt az alapanyaghoz, mert fogta a mindenki által jól ismert Jingle Bellst és dúr hangnemből nemes egyszerűséggel átvezette mollba. A hvg.hu azt írja, ez a következő karácsony horrorzenéje, de ez köszönő viszonyban sincs a valósággal. A szomorú dallamok egészen egyszerűen csak rávilágítanak legrosszabb vonásainkra, de még éppen időben ahhoz, hogy elgondolkodjunk azokon.

Nincs ebbe semmiféle horror, egyszerűen csak zokog a karácsony azért, amivé változtattuk. Mucenieks úr muzsikája pedig teljesen feloldoz minket a belső lelki nyomás alól, amit a karácsony modernizált szelleme tapasztott ránk.

Címkék: Karácsony

Hihetetlen, de már 70 éves a Sötétség Hercege

2018.12.03.
Dorogi László

A biológia törvényszerűségeivel dacolva a hetedik X-et is betöltötte Ozzy Osbourne, a brit heavy metal keresztapja, a Black Sabbath klasszikus felállásának énekese, a denevérek réme.

Fotó: The Independent

Nem állítok égbekiáltó gonoszságot, ha azt állítom, korábban kevesen fogadtak volna arra, hogy a mindig is legendásan önpusztító életet élő metál ikon megéri ezt a csodálatos életkort. És elég nehéz is elhinni, de attól a tény még tény marad: Ozzy Osbourne betöltötte a hetvenedik életévét.

John Michael Osbourne néven született 1948. december 3-án az angliai Birminghamben munkás család sarjaként, negyedik gyerekként. Az Ozzy becenevet az iskolában aggatták rá, ez az időszak komolyan rányomta a bélyegét a személyiségére. Diszlexiásként komoly nehézségeket okozott neki a tanulás, tizenegy éves korában pedig szexuális zaklatás áldozatává vált.

Osbourne-t, mint akkoriban oly sokakat, a Beatles inspirált arra, hogy zenészi pályára álljon, 15 éves korában otthagyta az iskolát, ahogy egy 2011-es interjúban fogalmazott, már ekkor tudta, hogy élete hátralevő részét rocksztárként fogja leélni.

Geezer Butler, a Black Sabbath későbbi basszusgitárosa, Geezer Butler 1967-ben alapította meg első zenekarát, a Rare Breedet, amelynek hamarosan a 19 éves Ozzy Osbourne lett az énekese, ám a feltörekvő banda két koncert után széthullott. Osbourne és Butler azonban nem adták fel és Tony Iommi gitárossal, valamint Bill Ward dobossal új formációt hoztak létre - összeállt a Black Sabbath Ozzy-Butler-Iommi magja.

A banda saját maga stílusát heavy bluesként határozta meg és mind zeneileg, mind a szövegek témájában sötét dolgokhoz nyúltak. Iommi gitár riffjei, Butler szövegei, Ward beatjei és Ozzy összetéveszthetetlen hangja egy súlyos masszává gyúródtak össze, amely hűen tükrözte az akkori, angol munkásosztály szenvedését.


A Black Sabbath azonnal hatalmas népszerűségre tett szert, 1970-es debütáló albumukat követően még ugyanabban az évben kiadták egyik legismertebb dalukat tartalmazó Paranoid című albumukat is.


A banda futószalagon gyártotta az ikonikusabbnál ikonikusabb metáldalokat, Master of Reality című lemezük azonnal a brit tízes toplistán nyitott és két hónap sem kellett ahhoz, hogy aranylemezzé váljon, első négy albumukat egyaránt több mint egy millió példányban értékesítették az Egyesült Államokban.

Ozzy 1978-ban három hónapra elhagyta a Sabbathot, hogy Blizzard of Ozz névre keresztelt szóló projektjébe kezdjen, s bár visszatért a zenekarba, a tagok viszonya alaposan megromlott, különösen Iommi és Ozzy konfliktusa éleződött ki, olyannyira, hogy 1979 áprilisában a zenekar kirúgta Ozzyt.

A Blizzard of Ozzban kezdett el együtt dolgozni az egyik legnagyobb hatású metálgitárossal, Randy Rhoads-zal, akivel megírták a mai napig az egyik legtöbbet játszott, Crazy Train című metáldalt.


Egy 1981-es iowai koncerten aztán Ozzy örökké beírta magát a metál nagy könyvébe, amikor leharapta egy színpadra dobott denevér fejét. Ahogy későbbi, önéletrajzi kötetében fogalmazott, azt hitte, csak egy műanyag állat, ezért harapott bele.

Ozzy mindig is önpusztító életet folytatott, a Black Sabbath egyesülése kapcsán a Reutersnek adott interjújában elmondta, a legjobb dolog abba, hogy újra összeállt a banda, hogy még mindig kurvára életben van mindenki, neki ugyanis a komplett kilencvenes évek kiesett a töménytelen alkohol és kokain miatt. Osbourne pályafutása során számos nagyszerű zenésszel dolgozott szólóprojektjei során, olyan nagyszerű slágereket megírva mint az I don't wanna stop, a Mama I'm coming home, vagy No more tears.

Címkék: Heavy metal

Ezeket a cikkeket olvastad már?