Blogolj!
Videó! Az Ismerős Arcok feldolgozta a klasszikussá vált dalát

Videó! Az Ismerős Arcok feldolgozta a klasszikussá vált dalát

2019.05.15. | Kecskés István

Vélhetően nem él olyan magyar a Földön, aki még nem hallotta az Ismerős Arcok Nélküled című dalát. A számtalan feldolgozás után most az együttes is áthangszerelte saját szerzeményét. Nem is akárhogy.

Tovább
A popzeneipar mókuskerekében nagyon nehéz lelket renoválni

A popzeneipar mókuskerekében nagyon nehéz lelket renoválni

Tovább
Curtis visszatért az utcára: az új klippje tarol a neten

Curtis visszatért az utcára: az új klippje tarol a neten

Tovább

Curtis üzent Majkának - Petike mindenben igazad volt

2019.01.07.
Dorogi László

Az újpesti rapper belátta drogfüggőségét és rehablitációs központba vonul, hogy megszabaduljon démonaitól.

Fotó: Instagram

Szűk fél évvel ezelőtt viharos körülmények között szakadt ketté a magyar könnyűzenei élet utóbbi évtizedének legsikeresebb párosa. Majka egy szegedi koncert kellős közepén jelentette be, hogy nem dolgozik tovább Curtisszel, majd egy nappal később hosszú Facebook posztban konkretizálta a dolgot: Curtis olyan súlyos drogproblémákkal küzd, hogy egyszerűen nem lehet vele tovább dolgozni.

Curtis kábítószer problémái miatt bomlott fel a legsikeresebb magyar duó

Döbbenetes hírt jelentett be Majka a szegedi koncertjén, majd ezt követően a Facebookon: Curtis kábítószerproblémákkal küzd, ezért nem lépnek fel többet közösen. Folyamatosan csúcsokat döntött a páros, amely a „Belehalok" hat évvel ezelőtti berobbanásával érte el első átütő sikerét. A dal ötvenmillió feletti youtube megtekintése önmagáért beszél.

A bejelentés után rengetegen támadták Majkát, hogy egy igaz barát nem viselkedhet így, ha a másik komoly bajban van, de most úgy tűnik, hogy az élet tényleg Majkát igazolja és valóban igaz barátként cselekedett a sorok megírásával. Curtis ugyanis hétfőn közösségi oldalán közzétett posztjában a következőket írta:

"Sajnos idő kellett ahhoz, hogy belássam a betegségem... Bocsánatot kérek mindenkitől mindenért!!! Ezen a héten befekszem egy rehabilitációs központba, hogy újra az igazi Curtist kapjátok (a januári fellépéseket, olnap lemondom). UI:Szeretlek Petike és mindenben igazad volt <3"

A Majka és Curtis duó felbomlása óta az újpesti rapper több egyéni fellépését lemondta, decemberben pedg se szó se beszéd nem jelent meg szabolcsi hátrányos helyzetű gyerekeknél, pedig korábban ígéretet tett az ott élő gyerekeknek a látogatásra, azok pedig külön műsorral várták volna. Az első lépést most mindenesetre megtette a gyógyulás irányába: belátta, hogy segítségre van szüksége.

Nem sokkal később Majka is reagált közösségi oldalán, röviden.

Címkék: Pop, Rap

Töretlenül fejlődő piszkos indie rock

2019.01.05.
Dorogi László

Elég nehéz elképzelni egy magyar zenekarról, hogy külföldön - értsd Európában - több rajongója legyen, mint itthon, de a DLRM koncertjeire többen járnak Franciaországban, mint egy-egy magyar vidéki helyszínen.

Fotó: DLRM/Facebook

Pénteken jelent meg a DLRM Ladybird & Candylight című számához készült animációs klipje a YouTube-on, ami a hamarosan debütáló - egészen pontosan január 16-án - második nagylemezük, a Suckerpunch második előfutára. Bevallom őszintén, ezelőtt nem hallottam túl sokat a bandáról - hogy ragaszkodjunk a történelmi hűséghez, semmit sem hallottam róluk -, így teljesen tiszta lappal indítottak nálam az új dallal.


A srácok a szerencsés huszonegyek közé tartoznak, akiket támogatásra érdemesnek választott ki a Hangfoglaló Program fiatal, feltörekvő zenekarokat támogató alprogramja és egy velük készült korább interjút olvasgatva egy részlet ütött szöget a fejemben: elmondásuk szerint a banda megalakulása óta egy igen progresszív utat járnak be zeneileg az alternatív rock világában, ezért arra gondoltam, nézzük meg miből lett a cserebogár és lepörgettem az első, Cheeky Pig névre hallgató korongjukat, hogy valóban érezhető-e a továbblépés az új nótáknál (Should, Ladybird & Candylight) a régiekhez képest.

A nyolc számos lemez egy igazi tökös, recsegős riffel kezdi el az arcunkba tolni az Angry Bobot, ami tulajdonképen kitűnő manifesztációja a DLRM stílusának: szabad, nyers rock. A szó legszorosabb értelmében. Már-már szemtelenül piszkos a hangzás, ami talán az új dalok esetében már nem feltétlenül igaz. A Stay away from normal egy velős kis társadalomkritika, nagyon fülbemászó köntösbe bújtatva, ami azonnal egy romkocsma mélyébe rántja az embert, ahonnan nem szívesen indul haza.


Ahogy egyre behatóbban elkezdjük megismerni a dalokat, felfedezhetünk némi westernes, countrys utóhatást, ilyet találunk a Kentucky High Chickenben is, a lemez záróakkordja, a Western spy pedig még a címében is utal a vadnyugati pisztolypárbajok füstös hangulatára. Búcsúzóul pedig még meg is sorozza a dobhártyákat egy kis zúzással - amolyan stoneresen.


A DLRM muzsikája éppen ettől igazán esszenciális, hogy minden műfajból éppen annyit csempésznek a kondérba, hogy végül egy igazán egyedi indie rock levest főzzenek ki, amelynek külföldön már több fogyasztója van, mint itthon - a lemez turnéja zömében külföldi állomásokból is állt és a srácok elmondása szerint egy-egy franciaországi koncertjükön nagyobb közönség tombolt, mint egy-két hazai, vidéki helyszínen.


A DLRM most kifejezetten szeretne továbblépni a Cheeky Pig vonalról, az új lemez első számához készült klipben pedig erre elég egyértelmű utalást is tesznek. A banda február hatodikán, az A38 Hajón mutatja be új korongját, mi pedig kíváncsian várjuk!

Címkék: Indie, Indie Rock, Rock

A Tankcsapda gitárosa talált rá az elgázolt nő holttestére

2019.01.05.
Dorogi László

Mindkét autót a sors vezette oda, ahová: az egyiket rosszkor, rossz helyre, a másikat pedig túl későn a jóra.

Fotó: starity.hu

Szörnyű tragédiával kezdődött az új év egy fiatal nő családja számára és embertpróbáló feladat elé állította Sidlovics Gábort, a Tankcsapda gitárosát. Január másodikán hajnalban egy fiatal nő szörnyű és végzetes hibát követett el akkor, amikor egy veszekedést követően az autópálya közepén kiszállt barátja autójából és a sötét éjszakában élete utolsó métereire indult.

A pár éppen a Tankcsapda koncertjéről tartott haza - ahová a zenekar gitárosa, Sidlovics Gábor hívta meg őket, a nő ugyanis régóta rajongott a debreceni trióért és a zenekar barátjának is számított -, amikor, az Isten tudja min, összeszólalkoztak, mire a nő nem csak, hogy kiszállt az autóból, de rá is zárta párjára a kocsit, hogy a férfinak esélye se legyen az útjába állni. Szörnyű döntés volt.

Nem sokkal később egy húsz éves sofőr halálra gázolta a nőt, majd mindenféle segítségnyújtás nélkül elhajtott a helyszínről. Az éppen arra tartó Sidlovics Gábor talált rá - de már csak a holttestére. Mindkét autót a sors vezette oda, ahová: a gázolóét rosszkor, rossz helyre, a gitárosét pedig túl későn a jóra. Egyes beszámolók szerint Sidi a mentők érkezéséig szorította a lány kezét és sokkos állapotba került a történtek hatására. 

"Nagyon rossz hírek… A sors kegyetlen húzása, hogy ismét egy olyan embertől búcsúzunk, akinek sokat jelentett a Tankcsapda, aki közel állt hozzánk. Nagyon köszönjük, hogy ismerhettünk, hogy az utolsó pillanatig az életed része lehettünk. Legyen Neked Könnyű a Föld!"

- búcsúzott a Tankcsapda Facebook-oldalán az áldozattól. Micsoda értelmetlen halál.

Címkék: Rock

Budapest, beat rock, Marble Mist

2019.01.04.
Dorogi László

A Marble Mist 2017 tavaszán alakult, első, öt dalból álló kislemezüket ugyanezen év őszén adták ki - olvasom a banda bemutatását egy decemberi, pécsi koncertesemény alatt, amely így folytatódik: mind a négyen az ország más pontjairól érkeztek, azonban a sors és a zene szeretete végül Budapesten hozta össze őket. A város légköre és hangulata a zenéjükben is érződik, beatzenét játszanak, de ebben a beatben a budapesti, és nem a londoni lüktetés szól: zabolátlanabb, egzotikusabb és misztikusabb, pont, mint a magyar főváros. Véleményük szerint ez egy új stílus: a Budapest beat rock, ahol a beatzene forrását és hangulatát itthonról merítik.

Fotó: Marble Mist/Facebook

No jó, gondoltam magamban, lássuk a macit. Őszintén szólva nem vagyok vérmes rajongója a beat műfajnak - tisztelet persze a Beatles kivételének, akiket nem csak hogy a könnyűzene, de semmilyen más kulturális, szórakoztató és művészeti terület nem kerülhet meg - de nem is vagyok igazán ellene. Szóval van itt nekünk egy Budapest beat rockunk. Persze, nagyon nehéz nekifutni előítéletek nélkül egy ilyen kislemeznek, de az első benyomás kellemes. Tényleg jön a lüktető basszus, a lágy dallamok, az egyszerű szöveg, szóval minden komponens, ami ehhez a fajta muzsikához elengedhetetlen.


Plaszkó Bence énekes-gitáros füstös hangja kitűnően passzol a bőrdzsekis, félhosszú hajas, halál laza rocker arc imidzséhez és a srácok egyikéről sem mondható el, hogy stílusidegen lenne a megjelenése, vagy az a kis plusz flikkflakk, amit a saját hangszerükkel hozzátesznek az összképhez. De valahogy mégis az az érzésem, hogy én ezt már hallottam valahol. És az ötszámos kislemezt végighallgatva is marad bennem ez az érzés. Igen. Megvan. Tádám: Nagy-Britannia is calling.

Nincs ezzel semmi baj, ez a laza, kevés akkordos, minimalista szövegű rock and roll leszármazvány ezt követeli meg, ezt a feladatot pedig a Marble Mist is tökéletesen végrehajtja, nem véletlenül nyerték el az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatását, aminek köszönhetően már elkezdték megtervezni első nagylemezüket. Persze, ha éppen tinilány, vagy újvonalas értelmiségi lennék egy pohár borral a kezemben egy elegáns kis klub mélyén, valószínűleg jobban magával ragadna a Marble Mist muzsikája, így azért nem verem a tomporom a földhöz tőle. Össze van ez rakva úgy, ahogy kell, csak mégis hiányzik az a pici plusz, ami miatt a fülemben ez egy egyedi Budapest beat rock hangzásként marad benne. Leginkább a Tainted love című számmal sikerült ezt elérniük nálam, így ha rajtam múlna, ezen a vonalon mozgatnám tovább őket.

Címkék: Indie Rock, Rock

Meghalt az első magyar punkzenekar alapítója

2019.01.02.
Dorogi László

Peter Ogi, eredeti nevén Hegedűs Péter a magyar alternatív zenei szcéna egyik legismertebb zenésze volt, 63 éves korában halt meg.

Fotó: nullahategy.hu

Peter Ogi a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémián kezdte zenei tanulmányait előbb gitár, majd zeneszerző szakon. Itt többek között Petrovics Emiltől és Kurtág Györgytől sajátíthatta el a zeneszerzés fortélyait, majd az akadémia elvégzése után igen éles váltás következett: az 1970-es évek közepén, Molnár Gergellyel az oldalán megalapította Magyarország első punkzenekarát, a Spionst.


1978-ban elhagyta az országot, élt Párizsban, Londonban, később New Yorkban is. Az 1970-es évek végén dolgozott együtt a Sex Pistols producerével, Malcolm McLarennel, Peter Gabriel bandájában pedig stúdiómunkát is vállalt. 1983-ban költözött a tengerentúlra, ahol Mark Ribo-val, Michael Balirrel és Greg Cohennel megalapította a Backlash nevű együttest, később a Central Europe névre hallgató formációt is.


Az 1990-es években visszatért Magyarországra és elsősorban filmzenéket írt, de önálló albumokat is adott ki. Ezt követően egészségi állapota hosszú időre elszakította az aktív zenéléstől, 2003-ban tért vissza a Central Europe Cafe-val.

Címkék: Alternative

Feloszlik az egyik legsikeresebb magyar csapat Akkezdet Phiai

2019.01.02.
Dorogi László

Több mint két évtizednyi közös munka után elválnak Závada Péter és Saiid útjai. Két nagylemezt és a soha át nem adott modern költészet úttörői kitüntetést hagyják hátra rajongóiknak.

Fotó: offmedia.hu

Závada Péter és Saiid a banda Facebook-oldalán jelentette be, hogy több mint húsz éven át tartó közös munka után január elsejétől feloszlik Akkezdet Phiai.

"Több mint húsz év telt el akkezdet óta, felléptünk 15 ember előtt is az elején, és 150.000 előtt is a szólásszabadság nevében. Érettségi tétel lettünk, Saiid többszörös slam poetry bajnok, Peti több kötetes költő és színpadi szerző. Először jutottunk underground hiphop bandaként a Művészetek Palotájába, világhírű jazz és világzenei művészekkel kollaboráltunk,

zenei beállítottságtól függetlenül kaptuk folyamatosan a visszajelzést, hogy különleges, egyedi amit művelünk"

- írták búcsúzó bejegyzésükben.

A poszt alatt szépen gyülekeznek a rajongók emlékei a formációval kapcsolatban, amelyek a két tag kifejezett kérésére érkeznek a virtuális postaládájukba. Engem először a Hisz sztori című trekkjük ragadott magával, úgyhogy gyorsan meg is osztom mindenkivel. Köszönjük uraim, szép munka volt!

Címkék: Rap

Vérző seb gyakorta, mit rapnek neveznek

2019.01.02.
Dorogi László

Azt hiszem, az underground hiphop szcénát mindig körüllengte valami ködös füstfalba való burkolózás. A gettó szagát érző vagy érezni vágyó rappereknek és az ő közönségüknek megvan a sajátos szlengje, szokásai, témái, s bár azt erős túlzás lenne állítani, hogy bevehetetlen kasztként üzemel ez a "családi kör", de a műfajt laikusként nehéz befogadni, megérteni meg aztán pláne.

Fotó: offmedia.hu

A magyar hiphopnak szerencsére akadnak sötét lovai, amelyek fáklyával a kezükben vágtatnak a kihalt, kommercializálódott, kamurapperek által megrongált terapen, hogy utat mutassanak a paneldzsungelből, a rideg magyar valóság árnyékából feltörekvő utánpótlásnak. Az én olvasatomban a jó raphez két dolog szükséges: intelligens, jól megkomponált sorok és a zene lüktetése, ami felkapja a szöveget és a fülekbe repíti azt. Na jó, kell egy harmadik komponens is, hogy az előadó ne legyen kamuripacs, hangember, díszbuzi influencer.

A Slow Village egyike a pusztuló magyar hiphop fáklyás lovasainak, nem tátják ki szájukat fölöslegesen, mert sok a sallang és seregnyi a sebhely, amit a műfaj testék ejtett a sok seggfej.


A folyamban a valódi kallódik, de a lassú falu kincse partot mos. A srácok ismertnek és ami még fontosabb, elismertnek számítanak az underground zenei kultúrtengerben, amiért tesznek is bőven. Néhány hónapja dobták piacra öt számot - az intro és az outro most nem játszik - tartalmazó legújabb EP-jüket, ami elmondásuk szerint egyfajta hidat hivatott képezni az első nagylemez és a már készülő következő között. Az pedig már csak a minőségi trekkgyártás mellékzöngéje, hogy novemberben beválasztotta őket az NKA Hangfoglaló Program Induló Előadói Alprogramja a támogatásra érdemes, feltörekvő formációi közé.


A Lassú Falu ars poeticája többször, több helyen megfogalmazódik szövegeikben, de a legjobb talán így lehet összefoglalni: hogyha nincs alázat nem nyitsz ki új kaput. A srácok nyitogatják a kapukat, nem véletlen a dinamikusan növekvő rajongótábor. Persze a táptalaj egyre szárazabb, de akik hiszek a szavakban, míg a száj szabad, azok nem maradnak jutalom nélkül.

Címkék: Rap

Huncut kis reggeli séta a Ruby Harlemmel

2018.12.31.
Dorogi László

Vannak az embernek kisebb-nagyobb zökkenővel induló napjai. Tudják. Amikor egy rettentő migrén már az ébredés pillanatában elszúrja a napunkat, amikor a jobb is bal lábként landol a hideg padlón, amikor a kávé a két kanál cukor ellenére is keserű, amikor nincs semmilyen tervünk a következő tizenkét óránkra, de még ahhoz sincs kedvünk.

Fotó: musicmedia.hu

Ilyenkor semmi másra nem vágyik az ember fia, mint hogy visszabújjon a jó meleg paplantenger mélyére és ellazuljon. Ilyenkor kell valami, ami elsöpri a felhőket a homlokról, ami elrepít minket egy könnyed, nyugodt helyre, ahol vattacukor felhőkön pihizhetünk és elfeledhetjük a világ gondjait.

A Ruby Harlem zenéje éppen tökéletes erre. Ha egy ilen trutyi reggelen a fülünkbe pakolva őket lepattyogunk a sarki boltba, már az első lépések után méterről méterre elkezdi termelni a szervezetünk a dopamint. A soul és gospel elemeket jazz muzsikával fuzionáló banda zenéjéből árad - a nyolcvanas évek mellett - a chill, a flow meg minden ilyen tök modern zenei fűszer.


Ezért a hangulatért pedig Iván Szandrát kell felelőssé tennünk, hiszen ő írja a Ruby Harlem zenéjét és szövegeit is, különleges hangja már-már összetéveszthetetlen. Lágy, mély hangszíne tökéletesen passzol a huncut jazzhez. Ha a banda egy női ruha lenne, ez lenne a leglazább nyári cuccod, amiben a Duna-parton szürcsölöd a fröccsöd, de kizárólag a klasszikus boros pohárból.

Szóval az ének és a vokálok csillagos ötös, némi hiányérzetet a fúvósok használat kelt talán. A koncepció világos, egyszerű, könnyen megjegyezhető, fülbemászó dallamok kellenek, de egy kicsit szabadjára lehetne engedni azt a trombitát és harsonát. Összességében a Ruby Harlem egy nagyon kellemes zenekar, bár kétségtelenül rétegzenét játszanak. Forró című dalukkal bejutott A Dal című Eurovíziós dalverseny magyarországi döntőjébe, szóval hallunk még róluk.

Címkék: Jazz, Soul

Alternatív mikszáthi vonalon mozgunk

2018.12.30.
Dorogi László

Az 1990-es években nyers erővel, sorra törtek fel a föld alól az alternatív zenekarok, olyan különböző vonalon ingázó bandák ejtették rabul újszerűségükkel világszerte a rétegcsoportok muzsikahabszoló egyedeit, mint a Nirvana, a Soundgarden, a Rage Against the Machine, a Red Hot Chilli Peppers, hogy a teljesség teljes igénye nélkül megnevezzünk párat. A stílus vírusként terjedt, az underground kimászott a pincékből és garázsokból, a hívő alternatívok pedig szakadt farmerban és bő pulcsiban kezdtek el mászkálni.

Az alter stílus Magyarországon talán később találta meg követőit, de azért a Nyers, a Kimnowak, a Kispál és a Borz vagy a Pál utcai fiúk már az 1990-es években is viszonylag nagy rajongótáborral rendelkeztek. Az elmúlt években gombamód szaporodtak el a kisebb-nagyobb híresebb és kevésbé híres formációk, de őszintén szólva én magam sosem rajongtam a stílusért. Azért, mert gyakran előfordul, hogy valami egészen szarra ráaggatják, hogy ez barátom alter, aztán meg már tessék, jó is. Bele lehet magyarázni. Lófaszt mama. Azért akadnak azért üdítő kivételek.

Fotó: monitormagazin.hu

A Mikszáth Kálmán rajongó keszthelyi csodabogár dobos, Burucs Szabolcs 2004-ben alapította meg a Néhai Bárány - Mikszáth utolsó novellája után - nevű zenekarát öccsével, Burucs Marcell gitárossal és Jakab Attila basszusgitárossal. Alapvetően - és önmagában - már az is eléggé alternatív, hogy egy dobos a zenekar frontembere, azért erre nem láttunk olyan sok példát az egyetemes zenetörténetben, a magukat elektronikus alternatív rock stílusirányzatba soroló srácok pedig nem sokat hazudnak a megjelöléssel. Na jó, semmit.

Az országos ismertséget az Index és az ő "tehetségkutatójuk" hozta meg a bárányoknak, ahol az Egyperces című velős, és tényleg egy perces rock dallal arattak sikert.


A Néhai Bárány egyébként tökéletes névválasztás. Jakab Attila egy interjújában úgy fogalmazott, ő zeneileg Mikszáth rajongó: olyan zenéket kedvel és szeretne megalkotni, mint a novellák. Rövid, tömör, lényegretörő, ugyanakkor nagyhatású. Ezt nálam a Mar/ad című számukkal érték el. A track végén parádés zenei megoldást használnak a srácok, a basszusgitár veszi át a gitár dallamát, miközben a hathúros továbblép egy teljesen disszonáns hangsorral és kitör a katarzis. De nem veszek a részletekbe.


Az elektronikus hangzás egyébként nem ritka az alternatív világban - már amennyit ugye én ismerek belőle - de a Néhai Bárány nagyon okosan nyúl ezekhez az elemekhez. Téve mindezt úgy, hogy nem lesz kellemetlen a fülnek, miközben megtartja nyersségét és nem lesz sterilen megszerkesztett kommunális rétegzene belőle. Szép munka!


Aki pedig többet akar a srácokból, azoknak ajánlom a 2016-os Fishing on Orfű fesztiválon rögzített koncertjüket.

Címkék: Alternative Rock

Nem vetődhetsz árnyékra a debreceni harmincipszivel

2018.12.29.
Dorogi László

Fesztivál, sör, lazaság, rock and roll. Az Árnyéknyúl hangzására minden bizonnyal nagy hatást gyakorolt a magyar alternatív rockzene zászlóshajójának számító 30Y, de a szövegviláguk meglehetősen távol áll a pécsiekétől. És ez nem baj.

Fotó: arnyeknyul.hu

Sok-sok évvel ezelőtt valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag még egészen máshogy görbült a tér és máshogy telt az idő. Előfordult, hogy nyaranta fesztiválról fesztiválra vándoroltunk, megittuk, amit meg kell, megettük, amit éppen tudtunk és izommerevedésig ráztuk a fejünket a lehető legtöbb koncerten. Emlékszem, egy húzós Hegyalja után Debrecenben folytattuk az önpusztítással megfűszerezett partiállatkodást a Campus fesztiválon alig két nap pihenőt közbeiktatva. Őszintén szólva ma már aligha bírnám energiával (azt meg már csak zárójelben teszem hozzá, hogy pénzzel akkor sem bírtam).

Apró jellemhibáim egyike, hogy időnként kissé képes elragadni a hév - nem a H5-ös, hanem az emberi természetű - és rá tudok gyulladni egy-egy zenekarra, amit aztán hetekig hallgatok úgy, hogy mást szinte alig. Ez történt ezen az ominózus Campus fesztiválon is, amikor hajnalok hajnalán (délután három-négy körül) éppen egy kisebb színpad előtt küzdöttünk a józanság és az alkoholmámor közötti infernóban ragadva. A színpadon a debreceni 0690 zenekar húzta a talp alá valót, bár nekünk csak a seggünk alá ment a dob meg a basszus a fűben ülve.


A 0690 nyers, őszinte rock and rolljára éppen annyira pörögtem rá, mint a napokban hallgatott Árnyéknyúl muzsikájára. Nem tagadom, a lokálpatriotizmus csírája is fellelhető a szervezetemben, ezek után már aligha okoz meglepetést, ha a nyulas fiúkról is elárulom: debreceniek. Ki vagy te? című kislemezüket idén tavasszal rögzítették Pécsett, miután a 30Y fantáziát fedezett fel bennük egy közös debreceni buli apropóján és meghívta őket a saját hangrögzítő szentélyébe. Talán ezért, talán nem, de bőven felfedezhetők harmincipszis elemek az Árnyéknyúl muzsikájában, de szerencsére a szövegviláguk egyáltalán nem olyan elvont és költői. Ez az én olvasatomban egyáltalán nem baj. 

A srácok ars poeticája rémesen egyszerű: nem akarnak sztárok lenni, de nagyon szeretnek zenélni és szeretnek gondolkozni az életen. Nem bújkálnak metaforák mögé, egyszerű zenét tolnak, egyszerű szövegekkel, egyszerű hangszereléssel. És hát miről is szól a laza, kötetlen rock and roll? Pontosan erről.


Kovács Károly (gitár, ének), Katonka Máté (dob) és Rutkovszky Dániel (basszusgitár) zenéjét hallgatva az az érzésem, mintha egy kellemesen negyven fokos, poros, kihalt színpados fesztiválplaccon sétálgatnék egy korsó sörrel a kezemben délután, de áradna belőlem a lazaság, mert jól érzem magam. Jól érzem magam, mert az Árnyéknyúl nem vetődött árnyékra, nem ígérnek sokat, de annál többet adnak. Ha valaki, hát én aztán nagyon is jól tudom, milyen nehéz négy akkordból nem elcsépelt, unalmas dalokat írni - egykor ugyanabban a próbateremben próbálkoztunk a zenegyártással, mint nyusziék -, de az érem másik oldalán ott feszülnek a könnyed rock stílus íratlan szabályai: a kevesebb néha több.


Az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program Induló Előadói Alprogramjára idén 309 formáció adta be pályázatát, közülük 76 előadó és zenekar léphetett fel október közepén a zeneipari szakemberekből és zenészekből álló szakmai zsűri előtt az A38 Hajó nagyszínpadán, közülük 21 kapott támogatást - köztük az Árnyéknyúl is és minden bizonnyal amiatt, amit egy-két kommentből sejtek: koncerten, élőben éppen olyan magával ragadó a produkció, mint ahogy annak idején rabul ejtett a 0690. És ha még mindig fiatal tinipicsa korszakomat élném, akkor valószínűleg az egyik kedvenc zenekarom lenne az Árnyéknyúl.

Ezeket a cikkeket olvastad már?