Blogolj!
Megérkezett Billie Eilish Bond-főcímdala

Megérkezett Billie Eilish Bond-főcímdala

2020.02.14. | Tündi

Befutott az új James Bond-film főcímdala, amely csakúgy, mint a film a No Time To Die (Nincs idő meghalni) címet viseli.

Tovább
A lány, aki megírta a világ legborzasztóbb számát és majdnem belerokkant

A lány, aki megírta a világ legborzasztóbb számát és majdnem belerokkant

Tovább
Visszatér a Heavan Street Seven, majd újra fel is szívódik

Visszatér a Heavan Street Seven, majd újra fel is szívódik

Tovább

Ezeket a karácsonyi dalokat utálják a legjobban a britek

2019.12.24.
Dorogi László

A karácsonyi készülődés elengedhetetlen részét képezik az unalomig ismételt ünnepi tematikájú muzsikák. Az álmunkból felkeltve is fülünkbe csengő dallamok az agyunkra másznak az ünnepek végére, ez viszont sokkal inkább a kereskedelmi rádiók hibája, mint azt gondolnánk.

Ezek a szerzemények nem azért frusztrálnak minket, mert valójában rosszak, hanem egészen egyszerűen azért, mert a rádióadók már jóval karácsony előtt elkezdik a fülünkbe önteni az ólmot ezeket a muzsikákat. Angliában készült egy közvéleménykutatás, melyek a leginkább utált karácsonyi zenék, én pedig nem tehetek mást, mint hogy megosztom a kedves olvasóval ezt a listát, ezzel kívánva boldog és giccses zenében gazdag ünnepeket. Csalni nem ér, mindet kötelező végig hallgatni!

10. Andrews Sisters - Jingle Bells

Az egyik legismertebb karácsonyi dal 1961 óta ékesíti a karácsonyi ünnepeket. Ahogy azt majd a lista további helyezettjeinél is megfigyelhetjük, a Jingle Bells-nek is ezer és ezer feldolgozása született azóta. Ez lehet az egyik oka annak, hogy minden egyes évben újra és újra előkerül valamilyen formában. Annyit azért elöljáróban megjegyeznék, közel sem ez a lista legirritálóbb zenéje.

9. Santa Baby - Eartha Kitt

A lista legpatinásabb szerzeménye 1954-ben szakította át először a dobhártyákat az ajándékok csomagolása közben. Mondhatni, már a Grincs nagypapája is erre kérte meg a Grincs mama kezét - bár ez akkor még nem kifejezetten számított karácsonyi szokásnak...

8. Santa Claus is Coming to Town - Jackson 5

Michael Jackson neve nem feltétlenül kerül elő a legismertebb karácsonyi dalok felsorolásánál, de ha azt mondjuk, hogy Jackson 5 és Mikulás, talán már dereng valami. A fiatal popsztár testvéreivel együtt 1970-ben énekelte meg a télapó városba érkezését, a jó öreg nagy,szakállú pedig azóta is ennek a dalnak az ütemeire repül be az angolszász kéményekbe karácsonykor.

7. Baby It's Cold Outside - Tom Jones & Cerys Matthews

Az ötvenes évek klasszikusát sok férfi-nő páros feldolgozta már, Tom Jones és Cerys Matthews pechére a britek az ő verziójukat hallgatták már rongyosra, így felkerülhettek a rangsor hetedik helyére. Tudják, ez az a dal, amit tavaly betiltottak a brit rádiók, mert egyesek szerint hím soviniszta.

Látják, amit látni, hallják, amit hallani akarnak

ha NEKED is számít a vélemény. Közéleti válogatás a legfontosabb és legütősebb cikkekből, a napi muníció, hogy képben légy. Leiratkozhatsz, ha mégsem tetszik. A metoo miatt eltűnhet a rádiókból egy ismert karácsonyi dal - olvasom az Indexen.

6. Fairytale of New York - The Pogues and Kirsty MacColl

A lista hatodik helyén érkezünk el egy valóban irritáló dalhoz, amit a The Pgoues és Kirsty MacColl hozott össze 1987-ben. Ezt a dalt legalább olyan nehéz végighallgatni, mint amilyen nehezen tudta kicibálni Mr. Bean a fejét a karácsonyi pulykából.

5. Last Christmas - Wham!

Nem kis meglepetésre csak a középmezőnyben találjuk George Michael és a Wham! unalomig ismételt örök klasszikusát. A Last Christmas minden egyes céges karácsonyi parti gyilkosa, amikor tizedik alkalommal is felcsendül, már tudjuk jól, hogy itt az ideje hazamenni.

4. Merry Xmas Everybody - Slade

A Slade örökzöldje 1973-ban látta meg a napvilágot és talán kissé furcsa, hogy ilyen előkelő helyezést foglal ebben a rangsorban, mert ha egyszer meghallgatjuk, tulajdonképpen nem is rossz. Annyira.

3. I Wish It Could Be Christmas Everyday - Wizzard

A Wizzard zenekar 1973 óta kívánja azt, hogy bárcsak minden egyes nap karácsony lenne, karácsony előtt egy hónappal jó eséllyel már minden nap. Ezzel sikerült is megszerezniük a brit karácsonyi zenéket utáló delikvenseknél a bronzérmet.

2. Do They Know It's Christmas? - Band Aid

Méltatlanul kevés szó esik Magyarországon a Band Aid Do They Know It's Christmas? című klasszikusáról, amely közel sem futott be akkora popkulturális pályát, mint ugyanabban az évben megjelent pályatársa. Bizony, a Band Aid legnagyobb pechje, hogy A Whammel szinte egy időben dobták piacra dalukat. Hát, nem ők nyertek. De legalább megelőzték a népszerűtlenségi versenyben George Michaeléket. Ez is valami.

1. All I Want for Christmas is You - Mariah Carey

Az All I Want for Christmas is You a karácsonyi dalok Rolls Royce-a, a világ legismertebb ünnepi dala. S mint ilyen, legalább annyira gyűlölik teljes szívükből, mint ahányan nem tudják elképzelni nélküle a karácsonyi előkészületeket. Amelyik banda még soha nem dolgozta fel ezt a számot, az nem is igazi zenekar.

Címkék: Karácsony

Nézd meg Mariah Carey karácsonyi gigaslágerét sztárokkal újratöltve

2019.12.24.

Ahogy arról már mi is írtunk korábban Mariah Carey karácsonyi slágere, az All I Want for Christmas is You idén ünnepelte a huszonötödik születésnapját, melynek kapcsán rendesen meg is tolták a felhajtást körülötte. 

25 év után először vezeti Mariah Carey karácsonyi dala a Billboard 100-as listáját

2019.12.18.

Úgy látszik, hogy még mindig megunhatatlan a többszörös Grammy-díjas énekesnő jubiláló slágere, az All I Want For Christmas is You, sőt, idén meg népszerűbb, mint valaha.

Red Hot Chili Peppers - Stadium Arcadium

2019.12.16.
Dorogi László

Hatalmas elő-karácsonyi örömhírrel ajándékozta meg a hardcore fanokat: a Red Hot Chili Peppers Instagram oldalán jelentette be, hogy tíz év közös munka és két kiadott album után elválnak útjaik Josh Klinghoffer gitárossal. Nem, ez még nem a hír jó része, az viszont már sokkal inkább az, hogy a válásnak köszönhetően második alkalommal is visszatér a zenekarba John Frusciante, ezzel pedig tulajdonképpen ismét összeáll a klasszikus RHCP (az ok és az okozat között felcserélhető a relációs jel).

Összeáll a klasszikus Red Hot Chili Peppers

A kultikus kaliforniai rockbanda Instagram oldalán jelentette be vasárnap, hogy visszatér a zenekarba John Frusciante gitáros. Hatalmas ajándékot kaptak karácsonyra a Red Hot Chili Peppers rajongói és még csak a Szentestét sem kellett kivárniuk. A banda rövid közleménnyel robbant bele az internetbe vasárnap: Josh Klinghoffer gitáros távozik a zenekarból és a helyét John Frusciante veszi át.

Persze, azt nagyon nehéz lenne meghatározni, mit is jelent az a kifejezés, hogy klasszikus RHCP, hiszen a kaliforniai bandában rengetegen megfordultak az 1983-as alapítás óta - az alapító gitáros Hilel Slovak 1989-ben herointúladagolásban halt meg. Csupán Anthony Kiedis énekes és Michael "Flea" Balzary az azóta is állandó tagok, a dobos Chad Smith pedig 1988 óta püföli a dobokat RHCP-mezeben. A gitáros persze más, hisztisebb állatfaj, nehéz bánni vele. S ha ehhez hozzátesszük, hogy a zenekar kreatív katalizátora a funkos basszustémákból építkező, all-time energiabomba Flea, akkor aztán megérthetjük, hogy igazán nehéz lehet mellette érvényesülni gitárvirtuózként.

Frusciante egyébként soha nem volt az. Mármint gitárvirtuóz. Egyesek minden idők legrosszabb rockgitárosának tartják, ami azért igencsak erős túlzás, de való igaz: soha nem írt nagyívű szólókat, vagy fifikás riffeket. Ezek az elemek egyébként nem is passzolnának az RHCP muzsikájába, pedig az aztán tényleg egy, a szó legjobb értelmében vett vegyesvagdalt. Az évek, évtizedek során sokat formálódott a Chili-stílus, de Frusciante színre lépésével szignifikánsan tolódott el a dallamosabb, kevésbé agresszív, sokkal kevesebb hip-hop elemet tartalmazó dalok irányába. Ugyanakkor, megmaradt a feszes dobmegbasszus alap és a slap bass témák, amelyek mindig is tolták a Red Hot Chili muzsikájának szekerét.

Frusciante reaktiválásának hírére azon kezdtem el tűnődni, vajon létezik-e az, hogy a Stadium Arcadium az elmúlt két évtized legjobb rock albuma, ezért leporoltam a CD-s polcomat - jó, jó, igazából felcsaptam a laptopot és bepötyögtem, hogy Y.O.U.T.U.B.E.C.O.M, de tényleg megvolt fizikai formában is -, és újrahallgattam a lemezt. Néha-néha előkapok egy-egy dalt róla, de most arra voltam kíváncsi, milyen egyben, töményen adagolva, a maga 122 percével. Mert bevallom töredelmesen, elejétől a végéig már jó ideje nem pörgettem és nem azért, mert untatná az ember fiát a két órás menetidő, hanem egészen egyszerűen nem került elő.

A Stadium Arcadium a Red Hot Chili Peppers kilencedik stúdióalbumaként 2006 májusában jelent meg a Warner Records gondozásában és azonnal a Billboard lista élén debütált. Ez volt Flea-ék első albuma, amelynek sikerült ilyen erősen kezdenie, a megjelenés hetében 442 ezer példányban kelt el az Egyesült Államokban. Anthony Kiedis elmondása alapján eredetileg egy albumtrilógiát szerettek volna kiadni, amelynek epizódjai félévente jelennek meg, végül azonban a Stadium Arcadium lett a banda első és mindmáig egyetlen dupla lemeze. Az album hét Grammy jelölést hozott az RHCP-nek, ebből ötöt díjra is váltott, 2007-ben az év rockalbumának választották meg. Érdekesség, hogy a Charlie című dal volt az első, amelyhez a rocktörténelemben először fan-made videó készült - elképesztő, milyen ütemben változott meg azóta a tartalomgyártás.

Kiedis a megjelenés után úgy nyilatkozott, hogy soha nem volt akkora összhang a tagok között, mint amikor ezt a lemezt készítették és ez tulajdonképpen mind a 28 számon tökéletesen hallatszik - ennyi kapott végül helyet a dupla korongon 14-14-es megoszlásban, pedig a stúdiófelvételek során 38 dalt rögzítettek. Az már az első, kislemezes dal, a Dani California után egyértelművé vált, hogy egy sokkal rockosabb irányba mozdul el az RHCP, de bizonyos értelemben viszont visszatértek az alapokhoz és erőteljes funk elemek is fel-felbukkannak a korongon - erre a legékesebb példa a Hump De Bump, amely a személyes kedvencem.

Bár a hallgató első blikkre azt gondolná, hogy a 28 dal rengeteg egy (dupla) lemezre, de azt is el kell mondani, hogy tulajdonképpen nincs gyenge pontja a korongnak - pardon, korongoknak -, ezért fel sem tűnik, hogy a megszokottnál jóval tartalmasabb és hosszabb csemegéről van szó. Frusciante egyébként a Stadium Arcadium turné után, 2009-ben lépett ki második alkalommal a bandából - korábban drogproblémái miatt intett búcsút -, ha rosszmájúak akarnánk lenni, akkor azt is mondhatnánk, hogy a csúcson hagyta abba. Az elmúlt egy évtizedben szólókarrierrel próbálkozott, de nem sok sikerrel. A Stadium Arcadiumon viszont progresszív irányba tolódott a gitárjátéka, sokkal bátrabban nyúlt a szólókhoz, mint a korábbi albumokon és sokkal erőteljesebb riffeket is írt.

Érdekesség, hogy a zenekar ugyanabban a stúdióban rögzítette a lemezt, mint az 1991-es, az igazi áttörést meghozó Blood Sugar Sex Magiket. Frusciante egyébként a két, már említett korongon kívül a Mother's Milken, a Californicationön és a By the Wayen tépte a húrokat - tulajdonképpen elmondható, hogy az RHCP a legmeghatározóbb műveit ebben a felállásban alkotta meg. Frusciante akkor már éppen nem volt tag, amikor a kaliforniai zenekar 2012-ben bekerült a Rock And Roll Hírességek Csarnokába, pedig ebben vastagon benne van a keze neki is. Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy az urak készítenek-e új lemezt a régi-új felállásban, az mindenesetre már biztos, hogy Frusciante-tal vágnak neki a jövő évi turnénak.

Összeáll a klasszikus Red Hot Chili Peppers

2019.12.16.
Dorogi László

A kultikus kaliforniai rockbanda Instagram oldalán jelentette be vasárnap, hogy visszatér a zenekarba John Frusciante gitáros.

Fotó: forbes.com

Hatalmas ajándékot kaptak karácsonyra a Red Hot Chili Peppers rajongói és még csak a Szentestét sem kellett kivárniuk. A banda rövid közleménnyel robbant bele az internetbe vasárnap: Josh Klinghoffer gitáros távozik a zenekarból és a helyét John Frusciante veszi át. Illetve vissza, kinek hogy tetszik.

Frusciante ezzel harmadik RHCP-s korszakát kezdi el, aki 1988 és 1992 között muzsikált először a kaliforniai bandában, majd 1998-ban tért vissza, hogy aztán 2009-ben ismét búcsút mondjon a társaknak.

Azt nem lehet mondani, hogy a Red Hot Chili Peppers gitárosi posztja a legbiztosabb állás a világon, az 1983-ban alapított zenekar első lemezén Jack Sherman, a következő két korongon Hilel Slovak tépte a hathúrost, ám utóbbi 1988-ban túladagolta magát heroinnal és meghalt, az ő helyét vette át tulajdonképpen Frusciante.

A Flea - aki a világ egyik legkülönlegesebb basszusgitárosának számít - vezetett RHCP Frusciante-tal a soraiban készítette el legsikeresebb lemezeit, ezek közé tartozik az 1991-es Blood Sugar Sex Magik, amelyen olyan dalok találhatók, mint a Give it Away, az Under The Bridge, vagy a Suck My Kiss.

Az album akkorát szólt, hogy addig soha nem látott népszerűséget hozott az RHCP-nek, a hirtelen jött csillogás pedig mint korábban oly sokakat, Frusciante-et is bedarálta. A drogproblémákkal küzdő zenész 1992-ben turné közben hagyta ott először a zenekart, ám nélküle nem volt az igazi a történet, ezrt hat évvel később Flea kérésére visszatért. Nagyon jól tette, ugyanis a visszatérését követő években született meg a Californication, a By The Way és a 2010-es évek egyik legmeghatározóbb rockalbuma, a Stadium Arcadium is.

Frusciante és a zenekar kapcsolata 2009-re ismét megfáradt, a gitáros szólókarrierbe kezdett és újra elhagyta a bandát. Ekkor érkezett meg a zenekarba Josh Klinghoffer, akivel két korongot dobott piacra az RHCP, de ezek egyike sem tudta megközelíteni színvonalában a Frusciante neve által fémjelzett albumokat. És az is az igazsághoz tartozik, hogy ő sem tudott szólóban semmiféle maradandó dolgot megalkotni. Úgy látszik, ez már csak így együtt megy nekik.

Azt egyelőre nem tudni, hogy most meddig marad sértetlen a gitáros és a zenekar fúziója, az mindenesetre már most biztos, hogy a jövő évi turnéját vele kezdi meg a csapat. Aztán remélhetőleg jönnek az új dalok is, amelyek kiköszörülik az elmúlt egy évtizedben a Red Hot Chili Peppers nevén esett csorbát.

Címkék: Rock

Taylor Swift szerint Soros György a popipar egyik bábmestere

A popipar résztvevőinek élete nemcsak játék és mese. Hallottál már a gonoszról, a csúf, kopasz Sorosról?

Fotó: Showbiz Cheat Sheet

Alaposan kifakadt Taylor Swift csütörtökön a Billboard Women in Music zenei rendezvényen. Aki nem ismerné a 29 éves hölgyet, annak elmondom: Swift az egyik, ha nem a legsikeresebb popelőadó ma a világon. November végén megdöntötte Michael Jackson díjrekordját az Amerikai Zenei Díj történetében, korábban ez egyetlen énekesnek, vagy előadónak sem sikerült, a 25. trófeáját zsebelte be az American Music Awards-on néhány hete.

Swift-et a gálán nemcsak az év, egyenesen az évtized legjobb előadójának választott meg a közönség, de ő lett a legjobb pop/rock kategóriában "versenyző" énekesnő, a kedvenc felnőtt kortárs előadó, de Lover című lemezét is a legjobb pop/rock kategóriájú albumnak szavazták meg.

A tízszeres Grammy-díjas énekesnő pályája 2006-ban indult világhódító útjára, pillanatok alatt rajongók millióinak szívét és fülét nyerte el. Első kislemeze többszörös platina lett az Egyesült Államokban, második albuma 11 hétig vezette a Billboard kétszázas listáját. Ez utóbbival tört be a nemzetközi piacra is, a Love Story-t és a You Belong With Me című számokat már a magyar zenecsatornák is orrba-szájba pörgették. 2009-ben a Billboard magazin az Év előadójának választotta meg, pályafutása pedig töretlenül szárnyal: világszerte 20 millió lemezt és 50 millió kislemezt adott el.

Menedzsert viszont nagyon rosszul választott, ezt persze akkor még nem tudhatta. Az énekesnő idén nyáron beszélt arról először, hogy Scooter Braun éveken át zaklatta és kihasználta őt, tette mindezt annak apropóján, hogy Braun megvásárolta Swift korai felvételeinek a jogait egykori kiadójától. A többek között Justin Bieber és Ariana Grande menedzsereként is ügyködő Braun cége 300 millió dollárért vásárolta meg a Swift-dalok jogait, ezt pedig törvényesen tehette meg, ugyanis az énekesnő akkori szerződése szerint nem rendelkezett a saját zenéinek a jogával.

A jogkivásárlás hat albumot érint, Swift pedig még nyáron tervbe vette, hogy szőröstül-bőröstől újra rögzíti ezeket a lemezeket, hogy aztán az új jogok - és természetesen az ezzel járó jogdíjak - a saját zsebébe vándoroljanak. Valahol azért furcsa, hogy egy előadó a saját szellemi termékéből származó bevételekért kell, hogy harcoljon, de így működik a show-biznisz, fogadjuk el. Vagy ne.

No, de kanyarodjunk vissza a Billboard Women in Music rendezvényre, ahol Swift ismét erőteljesen kiállt saját ügye mellett, amely nagyon sok előadót érint, nemcsak Hollywoodban, hanem világszerte.

"Úgy veszik meg a zenénket, mintha csak ingatlan volna"

- hívta fel a figyelmet Swift az amerikai show-bizniszben jelenlévő problémára. Az énekesnő kijelentette, a magántőke fokozott jelenléte miatt egyes befektetők úgy adják-veszik a szellemi termékek feletti jogokat, hogy magukat az alkotókat meg sem kérdezik.

Swift Soros Györgyöt, a Carlyle Group-ot és a 23 Capital névre hallgató befektetőket jelölte meg legveszélyesebb fenevadként a popipari piacon, ám az énekesnő azt is sérelmezi, hogy ezen nagytőkések mind segítették Braun törekvéseit, hogy felvásárolja első hat lemezének jogait.

"Ez mind az én jóváhagyásom nélkül, a velem való konzultáció vagy a beleegyezésem nélkül történt. Miután megtagadták tőlem a lehetőséget, hogy megvegyem a saját zenémet, a teljes zenei katalógusom el lett adva Scooter Braun Ithaka Holdingjának egy olyan üzletben, amelyről úgy értesültem, hogy azt a Soros család, a 23 Capital és a Carlyle Group támogatták. Mind a mai napig ezek közül a befektetők közül egyik sem vette a fáradtságot, hogy kapcsolatba lépjen velem, vagy közvetlenül a stábommal. Hogy befektessenek belém. Hogy megkérdezzék, hogy érzem magam a művészetem, a zeném, amit én magam írtam, a videók, amiket én készítettem, a rólam készült fotók, a kézírásom és az albumok kinézetének új tulajdonosával kapcsolatban"

- nyilatkozta Swift a Rolling Stone magazinnak.

"A valóság az, hogy a magántőke az, ami hozzájárult, hogy ez az ember azt gondolja, a saját közösségi médiás posztja szerint, hogy meg tud vásárolni engem"

- mondta el véleményét az énekesnő Braun akciójáról.

Címkék: Pop

Elhunyt Marie Fredriksson, a Roxette énekesnője

2019.12.10.
Ragnar Volarus

Az együttes a Facebookon hozta nyilvánosságra a tragikus hírt. Fredrikssonnál 2002-ben diagnosztizáltak agydaganatot. 

Családja, magyar származású férje, Mikael Bolyos - akivel már 1994 óta házasok - és két gyermekük gyászolják. A svéd Expressnek eljuttatott gyászközleményében a család úgy fogalmaz: "mély szomorúsággal kell közölnünk, hogy az egyik legnagyobb és legszeretettebb művészük elment. Marie Fredriksson december 9-én reggel halt meg korábbi betegségének következményeként".

Azt énekesnő 61 éves volt.

A Roxette másik tagja, Per Gessle Twitteren posztolt ki egy búcsúüzenetet, melyben azt írja:

Az idő annyira gyorsan telik. Nem is volt olyan rég, hogy éjjeleken és nappalokon át álmodoztunk a kis lakásomban. És micsoda álom ez, amit végül megosztottunk egymással! Megtisztelve érzem magam, hogy találkozhattam a tehetségeddel és nagylelkűségeddel. Minden szeretetem küldöm neked és a családodnak. Semmi sem lesz már ugyanaz.

A különleges hangú svéd énekesnő és társa, Per Gessle 1986 óta zenéltek együtt Roxette néven, olyan dalokkal megörvendeztetve a világot, mint a Sleeping in my car vagy éppen a Listen to your heart. A duó tagjai 2015-ben újabb nagy turnéra indultak, melynek keretében ismét ellátogattak Magyarországra is. Ekkor már széken ülve és egy fémállványra támaszkodva tudott csak fellépni Marie. Sajnos 2019. december 10-én, 17 évnyi küzdelemmel a háta mögött, végül alulmaradt a betegséggel szemben.  

Először 1981-ben lépett fel Marie Fredriksson Per Gessle együttesével, a Gyllene Tiderrel, ekkor még háttérvokalistaként, majd mindketten kiadtak szólólemezt is, végül 1986-ban az EMI svéd leányvállalatának buzdítására állt össze Gessle és Fredriksson, hogy felvegyék első közös, angol nyelvű számukat a Neverending Love-ot, immár Roxette név alatt. 1986 októberében megjelent első nagylemezük, a Pearls of Passion. 1987-ben Fredriksson harmadik szólóalbuma is elkészült, majd 1988-ban megnyerte a legjobb női pop/rock előadónak járó svéd Grammis Díjat, valamint két Rockbjörnen díjat (legjobb svéd album, legjobb svéd női előadó).

A Look Sharp! című album 1988 októberében jelent meg Európában, majd később az EMI az USA-ban is kiadta a The Look-ot. 1989. április 8-án a The Look első helyet ért el a Billboard Hot 100 toplistáján, ahol egy hétig tartotta magát, valamint Németországban, Ausztráliában és Japánban is a slágerlisták élére került (összesen 26 országban volt első). A Dressed For Success , a Listen To Your Heart és a Dangerous is hasonló sikert aratott. A Look Sharp! album 8 millió példányban fogyott. Ráadásul az albumért Gessle megkapta a legjobb dalszerzőnek járó Grammy-díjat.

Ez idő tájt a Touchstone Pictures kapcsolatba lépett az EMI-jal és a Roxette-tel, hogy a készülő Micsoda nő című filmhez komponáljanak egy számot. Ez volt az 1987-es It Must Have Been Love, amely talán az együttes legismertebb száma lett.

Következő albumuk, a Joyride 1991 márciusában jelent meg. A címadó dal hamarosan olyan népszerűségre tett szert, mint korábban a The Look. Ezt követte a Fading Like A Flower (Every Time You Leave) és ekkor turné keretében 108 koncertet adtak 1,7 millió rajongó előtt, az USA-ban is felléptek. A Joyride album végül 10,5 millió példányban kelt el. 

1992-ben Marie kiadta a Den Ständiga Resan c. svéd nyelvű szólóalbumát, mely Skandináviában ostromolta a listákat. 1992 augusztusában jelent meg a Tourism című albumuk, melyen jó néhány dal található, melyet a Join the Joyride turné alatt vettek fel, különböző hotelszobákban és egyéb helyeken. Erről az albumról jelent meg a How Do You Do! c. dal, mely hatalmas siker lett. A következő kislemez egy gyönyörű ballada, a Queen Of Rain volt. Az album - eladási adatok alapján - nem tudott felzárkózni a Joyride-hoz, de 5 millió példányban fogyott. 

1993-ban a duó kicsit visszafogottabb lett, mint az előző években. Marie Inez-Josefin nevű lányának adott életet áprilisban. 1993-ban kiadták a Super Mario Bros. c. film soundtrackjét, az Almost Unreal-t. Bár a film sikere csekély volt, a dal hatalmas európai nyári sláger lett.

1994 áprilisában jelent meg a duó ötödik stúdióalbuma, a Crash! Boom! Bang!. Az első kislemez, a Sleeping in my Car hatalmas siker lett, ezzel a számmal sikerült a nagy visszatérés. Az albumról olyan kislemezeket másoltak ki, mint a Crash! Boom! Bang!, a Fireworks, a Run to You, és a Vulnerable, az I'm Sorry c. szám Brazíliában 1. helyezést ért el. 

1995 őszén jelent meg a szintén többszörös platinalemez Dont't Bore us - Get to the Chorus - Roxette's Greatest Hits c. válogatáslemezük. Az album 18 számot tartalmaz, 14 régebbi nagy slágert és 4 újat (You Don't Understand Me, June Afternoon, She Doesn't Live Here Anymore és az I Don't Want to Get Hurt). 

A duó 1996-ban kiadta a Baladas en Espanol című spanyol nyelvű albumukát, mely Spanyolországban platinalemez, Dél-Amerika számos országában aranylemez lett. Ez az album 12 lassú számot tartalmaz. Nem vadonatúj dalokról van szó, a régebbi angol nyelvű balladáikat írta át egy spanyol szövegíró (Luis Gomez Escolar). Bár sem Marie, sem Per nem tud spanyolul, az album (és persze az énekhang) tökéletesre sikerült. Az album 1 millió példányban kelt el.

1998-ban a Roxette megkezdte vadonatúj albumának (Have a Nice Day) felvételeit. A dalok egy részét svédországi stúdiójukban, másik részét a Spanyolországban található El Cortijo-ban vették fel. Az album 1999. február 23-án jelent meg, rajta a Wish I Could Fly c. slágerrel. A dal előkelő helyezéseket ért el így a duónak ismét sikerült a nagy visszatérés. Sokak szerint a dal a Roxette legeslegjobb száma. A Wish I Could Fly után a következő kislemez az Anyone lett - a kiadó javaslatára (eredetileg a Crush On You-t akarták kimásolni). Bár az Anyone (1999 májusában jelent meg) egy gyönyörű ballada (a rádiók is sokat játszották), számos országban megbukott, részben a videóklip miatt, melyben Marie belegyalogol a tengerbe, összecsapnak a feje fölött a hullámok, végül mentő viszi el. Sok tévétársaság csak későn este, vagy egyáltalán nem játszotta a klipet (szerintük öngyilkosságra buzdított a klip).

2000 januárjában a Roxette MTV Music Awards díjat kapott. A duó a legtöbbet eladott skandináv együttes kategóriában nyert. Ugyanebben az évben az USA-ban megjelent a Don't Bore Us - Get to the Chorus, Greatest Hits című válogatásuk, melyen helyet kapott új számként a Wish I Could Fly és a Stars. Az 1995-ös, hasonló című válogatásról - az akkori új számok közül - csak a You Don't Understand Me maradt a lemezen.

2001 áprilisában a duónak megjelent a Room Service című albuma. Az album néhány európai országban (Svédország, Németország, Ausztria, Svájc, Finnország) és Dél-Amerikában is a listák élére került. Angliában és más európai országban kevésbé volt sikeres. Az album első kislemeze a The Centre of the Heart lett. 

2002-ben megjelent a Ballad Hits című válogatás a Roxette legnagyobb romantikus slágereivel valamint két új számmal. 2002 ősze aztán a Roxette legsötétebb hónapja volt. A szőke díva még 2002. szeptember 11-én szenvedett balesetet a saját fürdőszobájában, megcsúszott és úgy beütötte a fejét, hogy agyrázkódást kapott. Később az orvosi vizsgálatok kimutatták, hogy az énekesnőnek agytumorja van, így a soron következő turnéjukat le kellett mondania. Pár héttel később már el is távolították a daganatot, amelyről kiderült, hogy rosszindulatú volt, ezért az énekesnőnek hónapokig kemoterápiára és sugárkezelésre kellett járnia. 

2003-ban megjelent a válogatás második része Pop Hits címen a pörgösebb slágerekkel és szintén két új számmal. Marie megbirkózott a rákkal, de mivel a műtét maradandó nyomokat hagyott rajta, félő volt, hogy soha többet nem tud színpadra állni.

2006-ban a Roxette megalakulásának 20 éves évfordulójára újabb válogatással jelentkeztek, kiadták a ROXBOX-ot, melyben rengeteg demo és egyéb érdekes felvétel kapott helyet. Roxette Hits címen egy kevésbé bő változat is megjelent.

A Roxette kényszerszünete idején Per szólóban nyomult svéd és angol nyelven is, ez utóbbival 2009 tavaszán körbeturnézta Európát és a rajongók legnagyobb örömére az amszterdami koncerten vendégként fellépett Marie is, majd bejelentették, hogy a Roxette visszatér.

2009 őszén 8 év kihagyás után a Roxette újra fellépett, a Night of the Proms koncertsorozat keretén belül Belgiumban, Hollandiában és Németországban. 2010-ben hat önálló koncertet adtak, kettőt Svédországban, egyet Norvégiában és Dániában, valamint kettőt Oroszországban, mindenhol óriási sikerrel.

A popsztár rákos megbetegedése ellenére is egy ideig olyan energikus és lehengerlő a színpadon, mint 30 évvel ezelőtt. Bár sokan aggódtak állapota miatt, Maire Fredriksson sokáig úgy tűnt, tünetmentes. Vagy legalábbis a megváltozott egészségi állapotával megtanult együttélni. Az énekesnő szerelmes volt a színpadi létbe, nem akart visszavonulni, zenésztársa szerint a gyógyulásban is segítette őt, hogy időnként koncerteztek. Néhány évvel ezelőtt aztán újra romlani kezdett az állapota, a 2015-ös budapesti fellépés után pedig sokakban megfogalmazódhatott a kérdés, vajon mi lehet vele, rendesen meggyógyult-e, nincs-e esetleg komolyabb baja, és nem lett-e volna jobb ötlet, ha inkább a pihenést választja? Választ sosem kapunk, Marie Fredriksson most már örökre megpihent. 

 Vágy, szerelem, biztonság - interjú Sinéad O’Connor-ral

2019.12.08.

A következő interjú Sinéad O’Connor-ral ugyan 2014-ben készült az ’I'm not bossy, I'm the boss’ album kapcsán, de érdemes felidézni két okból is. Egyészt, mert hétfőn újra hallhatjuk az ír előadónőt az Akváriumban. Másrészt, az énekesnő évtizedes aktivizmusának jelentősége még érthetőbbé válik azáltal, hogy az interjú még a metoo-korszak, az azonos neműek házasságát megerősítő, ír népszavazás és az írországi Tulham-i gyermek-tömegsírok feltárása előtt készült.   

 

Sinéad OConnor 'The Lion and the Cobra' című albumával, 1987-ben robbant be a köztudatba. Pár évvel később a sikerlistákat is meghódította Prince ’Nothing compares 2 U’ dalának feldolgozásával és az ahhoz készített emlékezetes egyszerűségű videóval. Az azóta eltelt két és fél évtizedben számos zenei irányzatot kipróbált a reggeatől a bigband hangzásig. Kiváló előadókkal dolgozott együtt Peter Gabrieltől, a U2-n át a Massive Attack-ig. Zenei munkásságát azonban gyakran – igazságtalanul – háttérbe szorították a nők társadalmi helyzetét, a szexuális szabadságot érintő  vagy a keresztény egyházat kritizáló kijelentései és akciói. 2012-ben kiváló zenei anyaggal tért vissza, amelyet továbbépít legújabb, ’I'm not bossy, I'm the boss’ címmel augusztusban megjelent albumával. Az interjúktól ma már elzárkózó énekesnővel Csúri Andrásnak sikerült beszélgetnie.  


CS.A.: - Sinéad, az új album nyitódalának címe „How about I be me” (Mi lenne, ha önmagam lehetnék?), ami megegyezik legutóbbi albumod címével is. Te mindig kimondtad, amit gondoltál. Sokszor bajba is kerültél emiatt. Ennyire fontos számodra ez az üzenet vagy ennyire küzdened kell ezért még ma is? 

Sinéad O’Connor: - Valójában a dal egyszerűen nem lett kész időre az előző albumra, de igen, fontos számomra ez az üzenet. Az ’8 good reasons’ és a ’Streetcars’ mellett ez egy olyan dal az albumon, amely rólam szól. A többi inkább kitalált személyekről. A dal valójában válasz az ír médiának. Írtam pár cikket a szexualitás témakörében, amelyek miatt nagyon nekem estek. Ezzel a dallal azt akartam üzenni, hogy senki ne mondja meg nekem, hogy ki vagyok és hogyan éljek. Jó lenne, ha ezt én, magam dönthetném el.  

- És mire utal az album címe, amelyben kijelented, hogy nem játszod a főnököt, hanem, az Te magad vagy? 

- Egyrészt: úgy éreztem, hogy visszaadja az album dalainak lényegét, amelyben a női főszereplő, a kezdeti, szerelmi rajongás után ráébred, hogy a rajongásnál több kell egy biztonságos kapcsolathoz. De arra is utal, hogy több évtizedes, sikeres karrierem ellenére a mai napig sem vesznek komolyan nőként a zenei szakmában. Bár úgy tűnik, Te vagy a főnök a saját karriered tekintetében, de valójában, a háttérben szinte néma vagy, nem hallgatnák rád. 

- Az albumot hallgatva, egy nyugodt, kiegyensúlyozott, felnőtt nőt hallhatunk, aki megbékélt a férfiakkal is. 

- Mindenképp. Nem akarok a múlton rágódni. A jelenre és a jövőre koncentrálok. A férfiakat pedig nagyon is szeretem. Elképzelhetetlen lenne az életem nélkülük vagy szerelem nélkül. Valójában ez az első albumom, amely kizárólag szerelmes dalokból áll. Már nagyon rég szerettem volna egy ilyen lemezt készíteni. 

- Ha már szerelem. A „Your Green Jacket”-ben – ahogy említetted is – egy lányról énekelsz, aki ártatlan odaadással rajong egy férfiért. Felnőtt nőként, akit nem egy csalódás ért az életben, tudsz még őszintén rajongani valakiért? 

- Persze. Nap, mint nap. Főleg, kedves, vicces, érzéki emberekért tudok rajongani. De igazából szerelmes voltam a férfiak 75%-ába, akikkel valaha találkoztam. (nevet) 

- Számos előadóval együttműködtél a karriered során, de az utóbbi években, többször is John Granttel, akit jómagam általad fedezhettem fel. Köszönet érte. Kiket hallgatsz mostanában?  

- Szívesen. Igen, nagyon kedvelem John zenéjét. Feldolgoztam az egyik dalát az előző albumomon - így ismerkedtünk meg. Fontosabb azonban, hogy egy kiváló barátság alakult ki közöttünk. Igazából az aktuális előadók közül keveset ismerek. Mostanában sokat hallgatok chicagói, úgynevezetthappy blues-t.

- A „Harbour” című dalban a következő sorokat énekled: „Egy 14 éves megtört lány nem mesélhette el, hogy mit tettek vele a pokolban.” Személyes élményeidről olvashattunk korábban, ezekről nem kérdezlek. Arról azonban igen, hogy mit éreztél, amikor 2009-ben nyilvánosságra hozták a Murphy jelentést az ír egyházi nevelőintézetekben feltárt szexuális visszaélésekről? Amikor évtizedekkel ezelőtt felszólaltál mindez ellen, elmebetegként pecsételtek meg, a karriered egy ideig derékba tört. Megkövetett bárki is mindezért 2009 után? 

- Ezen így konkrétan nem gondolkodtam, mert a 2009-es jelentés nem rólam szólt személyesen. De most, hogy kérdezed, valóban, sokan elnézést kértek azóta. 

- A kezdeti rajongással ellentétben a záródalban már arról énekelsz, hogy veszélyes pusztán a „vágy villamosán utazni” és fontosabb megtanulnunk önmagunkat szeretni. Ez egy végső következtetés? - vagy a kör újra indul egy újabb fejvesztéssel, egy következő szerelemmel? 

- Ez a dal figyelmeztetés a vágyak hajhászásával szemben, ami sok bajba keverheti az embert. Biztonságosabb, ha egy kapcsolatban nemcsak a másikat csodáljuk, hanem önmagunkat is tiszteljük. De persze: a kör újra kezdődik. Újra és újra.  

- Sokat írtak rólad és személyes sorsodról a médiában az évtizedek során. Arról azonban keveset, hogy mindeközben négy gyermeket is felneveltél. Mik voltak a legfontosabb elvek a nevelésük kapcsán? 

- Ha megkérdeznéd őket, talán – és remélem – valamennyien azt válaszolnák, hogy mindig úgy próbáltam nevelni őket, hogy vállalják személyiségüket és cselekedeteiket: hogy száz százalékban önmaguk legyenek! 

- Így még érthetőbbé válik az album nyitó dalának, számodra meghatározó üzenete. Köszönöm az interjút, Sinead.

Robbie Williams az új Elvis Presley?

2019.12.07.

Robbie Williams utolérte Elvis Presley-t, mint a brit albumeladási lista történetének legsikeresebb szólóelőadója, miután a közelmúltban megjelent karácsonyi lemezének köszönhetően a 13. listavezető korongját is sikerült elkönyvelnie.

A brit fenegyerek november végén megjelent The Christmas Present című albuma a múlt heti második helyről küzdötte fel magát a dobogó legfelső fokára - írja a BBC hírportálja.

A brit lemezeladási ranglista csúcstartója egyébként a Beatles, amely 15 listavezető albummal büszkélkedhet a szigetországban.

Williamsnek mindössze két szólóalbuma volt, amely csak a második helyig jutott: a 2003-as Knebworth című koncertalbum, valamint a 2009-es Reality Killed the Video Star.

A Take That nevű együttes tagjaként további négy listavezető albumon énekel, vagyis összesen 17 toplistás korong kötődik a nevéhez. Williams ezzel még mindig elmarad Sir Paul McCartney-tól, aki 22 listavezető nagylemezt jegyez a Beatles, a Wings és szólókarrierje révén.

26 év után újra Budapesten koncertezik az Aerosmith

2019.12.06.

Elég eseménydúsnak ígérkezik a 2020-as év, ugyanis a már eddig is impozáns fellépők mellé most bejelentettek még egy Aerosmith koncertet is, ami alapjáraton is elég nagy durranás, úgy meg pláne, hogy a banda huszonhat év után tér visszatér Magyarországra. A világhírű zenekar az új Puskás arénában fog fellépni 2020. július 24-én.

A koncertet szervező Live Nation közlése szerint a jövőre 50. születésnapját ünneplő csapat európai turnéja a 2020. júniusában záruló Deuces Are Wild című, Las Vegas-i fellépéssorozatot követi.

Az első európai állomás az olaszországi Milánóban, az iDays fesztiválon lesz június 13-án, a koncertsorozat Svájcban, Belgiumban, Csehországban, Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában, Ausztriában, Lengyelországban, az Egyesült Királyságban folytatódik, végül a budapesti show után, 2020. július 27-én Németországban zárul - írja az MTI.

Az Aerosmith (Steven Tyler, Joe Perry, Brad Whitford, Tom Hamilton és Joey Kramer)  világszerte több mint 150 millió albumot adott el, a Rock and Roll Hírességek Csarnokának tagja, négyszeres Grammy-, nyolcszoros American Music-, hatszoros Billboard- és tizenkétszeres MTV Video Music-díjas.

A Steven Tyler és bandája  legutóbb 1994-ben járt Magyarországon, akkor az MTK-stadionban lépett fel. Előtte egy évvel, 1993-ban a Budapest Sportcsarnokban koncertezett.

(Borító: magyarhirlap.hu)