Blogolj!
Videó! Az Ismerős Arcok feldolgozta a klasszikussá vált dalát

Videó! Az Ismerős Arcok feldolgozta a klasszikussá vált dalát

2019.05.15. | Kecskés István

Vélhetően nem él olyan magyar a Földön, aki még nem hallotta az Ismerős Arcok Nélküled című dalát. A számtalan feldolgozás után most az együttes is áthangszerelte saját szerzeményét. Nem is akárhogy.

Tovább
A popzeneipar mókuskerekében nagyon nehéz lelket renoválni

A popzeneipar mókuskerekében nagyon nehéz lelket renoválni

Tovább
Curtis visszatért az utcára: az új klippje tarol a neten

Curtis visszatért az utcára: az új klippje tarol a neten

Tovább

Gyütt egy gyöngy fajú láng és felgyújtotta a lengyel televíziót

2019.04.03.
Dorogi László

És azt a viccet ismered, hogy Marilyn Manson megtapsolja Kóbor Jánost? Persze, hogy nem. De az itthon Sztárban sztár néven futó, leánykori nevén Your Face Sounds Familiar című licenszműsorban bizony ez is előfordulhat. Lengyel barátainknál pedig megtörtént maga a csoda.

Sokszor hallani külföldiektől, hogy a magyar a világ egyik legszebb és egyben legnehezebb nyelve, s ezt az állítást eleddig igen keveseknek sikerült megcáfolnia. Most a lengyel Sztárban sztár készítői szúrtak ki szegény Antek Smykiewicz-cel azzal, hogy odaadták neki az Omega klasszikusát, a Gyöngyhajú lányt, dolgozza fel, tegye magává.

Smykiewicz állt a feladat elébe, szépen magára is öltötte Kóbor János soha meg nem kopó külsejét és... és fantasztikusan előadta a dalt! Oké, persze, nekünk magyar embereknek nem csak a sötét, hanem a sörét is fáj az "újraértelmezett" szövegkönyv szerint és a refrénben is kicsit ízesre vette a figurát a "Gyütt egy gyöngyfajú láng" felütéssel, de ezt alighanem elnézhetjük neki. Hogy elhunytam-e, vagy igaz talán, azt még most nem tudom, de nem koptatom tovább a számat, nézzük meg együtt a performanszt:


Smykiewicz egyébként viszonylag népszerű előadónak számít Lengyelországban, a YouTube-on van olyan dala, aminek már 40 millió fölött jár a megtekintése. Azért jól sikerült az a Kóbor-jelmez, nem? 

Címkék: Feldolgozás

Újabb rapsztárt lőttek le Los Angelesben

2019.04.01.
Ragnar Volarus

Meggyilkolták Nipsey Hussle rappert vasárnap Los Angelesben - jelentette az amerikai média a Los Angeles-i rendőrségre hivatkozva.

A lövöldözés annál a Los Angeles-i ruhaboltnál tört ki, amely a rapper tulajdonában volt. Három embert lőttek meg, az állítólag véletlenül ott tartózkodó rappert három lövés érte, a kórházban belehalt sérüléseibe. A két másik áldozat súlyos állapotban van. A lövöldöző férfi elmenekült a helyszínről.

Az ABC televízió tudósítása szerint a rapper mintha megérezte volna a közelgő tragédiát, mert vasárnap délután azt írta a Twitteren: "áldás az embernek, ha kemény ellenségei vannak".

A rendőrség egyelőre nem bocsátkozott feltételezésekbe a lövöldözés okairól, megkezdték a nyomozást, és részleteket hétfő kora délutánra ígértek.

A 33 éves, Los Angelesben született afro-amerikai Hassle - akinek eredeti neve Ermias Asghedom - az Egyesült Államok egyik legismertebb zenésze volt, az idén Grammy-díjra is jelölték.

A ruhaboltot 2017 júniusában nyitotta meg, és tavaly szeptemberben már történt késelés és lövöldözés az üzletnél. A rendőrség azonban eredmény nélkül zárta le az ügyet, mert a bűncselekménynek nem voltak áldozatai, és a szemtanúk nem voltak hajlandók együttműködni a nyomozókkal. Így az elkövető személyére sem derült fény. 

Címkék: Rap

Jókora botrányt okozott a Rammstein holokausztot is megjelenítő klipje

2019.03.29.
Dorogi László

Az ipari metál ikonjai a német történelem sötét időszakaihoz nyúltak alapanyagért a Deutschland című dalukhoz forgatott klipjükhöz. Már a fél perces promóvideó is óriási felháborodást váltott ki.

Május közepén jelenik meg a Rammstein következő - és egyes pletykák szerint az eredeti felállásban az utolsó - nagylemeze, amelynek első fecskéje a Deutschland című limitált kiadású kislemez lesz április 12-én. A valóságos botrányhősnek számító német metálarcok ezúttal sem hazudtolták meg önmagukat és már a csütörtökön megjelenő videoklipjük promójával alaposan felkorbácsolták az indulatokat Németországban.

Az ominózus kedvcsináló filmecskében a zenekar tagjai a második világháború idején működő koncentrációs táborokban fogva tartott zsidóként jelennek meg, akik éppen az akasztásra várnak, majd nemes egyszerűséggel beúszik a promotált dal címe és a klip megjelenésének dátuma. A képsorok pillanatok alatt elképesztő felháborodást váltottak ki, Charlotte Knobloch holokauszttúlélő, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának korábbi elnöke úgy fogalmazott, a zenekar átlépett egy határt, fegyvert kovácsoltak az alkotói szabadság határtalanságából és üzleti célokra használták fel az elbagatellizált holokausztot.

A promóban látott képsorok persze azonnal értelmet nyernek és kontextusba kerülnek akkor, ha megnézzük a csütörtökön megjelent videoklipet, amely egy monumentális, több mint kilenc perces kisfilmben dolgozza fel a német történelem legsötétebb korszakait, alaposan meggörbítve a tér és idő síkjait. A klip elképesztő siker, 18 óra alatt már több mint 6,5 millióan kattintottak rá.

A Rammstein nem először generál közfelháborodást klipjével, de megvádolták őket korábban nekrofíliával, a pirománia népszerűsítésével, és a kannibalizmusra való felhívással is a Mein Teil című daluk miatt. A zenekarnak rengeteg szélsőjobbos rajongója van többek között Oroszországban, de a Rammstein köztudottan és saját bevallása szerint is baloldali. Ennek ellenére a Bild azonnal a rockertársadalom jobbos szimbolikájával kapcsolatos szimpátiáját kezdte el kutatni a Deutschland klipjével kapcsolatban.

Címkék: Hard Rock

Blixa Bargeld: De azért mindig hallani fogod, hogy német vagyok!

2019.03.26.

Blixa Bargeld a kultikusan-kategorizálhatatlan német Einstürzende Neubauten együttes frontembere. Emellett Nick Cave, Bad Seeds nevű zenekarának is állandó tagja és gitárosa volt. A nemrégiben 60. születésnapját ünneplő, interjúkat ritkán adó, avantgarde művésszel Csúri András beszélgetett. 

Fotó: deutschlandfunkkultur.de

CsA: - Bargeld Úr, az interjúban nem mennénk vissza a kezdetekig, hanem elsősorban az elmúlt évtizedre és a jelenre koncentrálnánk. Az Einstürzende Neubauten egyik legutóbbi munkája LAMENT címmel az első világháború kirobbanására fókuszál. Mesélne arról, hogyan jött létre ez a projekt?

BB: - Diksmuide városa egy nagyobb rendezvénysorozat keretében felkért bennünket, hogy kreáljunk egy előadást, egy performance-t az első világháború kezdetének századik évfordulója alkalmából. Diksmuide Flandriában van, amiről sokunknak az első Világháború őrületének szimbolikus képei juthatnak eszünkbe: maga a táj, az árokharcok és a mocsárcsaták. Diksmuide-t is elpusztította a háború. A lemez, a hanganyag, nem más, mint ennek az előadásnak a szükségszerű manifesztációja. Ha ugyanis nem adtuk volna ki lemezen is, akkor magát az előadást sem tudtuk volna finanszírozni.

- Jelenleg a Bauhaus 'totális-táncszínház'-a előtt tisztelgő virtuális valóságdarabban, a 'Bauhaus 100'-ban, hallhatunk Einstürzende Neubauten zenét.

- A Bauhaus mindig is érdekelt és valamennyire képzett is vagyok a témában. Amikor megkerestek, azt hittem, hogy instrumentális zenét kell a darabhoz szereznünk, de végül csak egy dalra volt szükségük. Nem igazán ez volt az eredeti ötletem. Azt hittem, Oskar Schlemmer experimentális balettjához kell majd valamit írnom. Őszintén, azt sem tudtam, hogy ez egy virtuális valóságdarab lesz. Így végül nem is tekinteném Neubauten-projektnek, hanem egy megbízásra elkészített munkának. Nincs vele bajom, de azért ügyelek, hogy a végén nehogy centenáris megemlékezések zeneszerzőivé váljunk.

- Az elmúlt években több albumot is készített Teho Teardo-val. Hogy került sor erre az együttműködésre?

- Tehoval egyszer közösen dolgoztunk egy színdarabon, az olasz Socìetas Raffaello Sanzio társulatnak. Dalszövegeket írtam Teho zenéjéhez. Ez egy igazán kellemes tapasztalat volt. Később, 2008-ban felkeresett San Franciscóban, ahol akkoriban éltem. Egy olasz film, az „Una Vita Tranquilla”  (Egy csendes élet) zenéjén dolgozott és újra szüksége volt dalszövegre. A rendező elküldte a forgatókönyvet, amiből levezetve megírtam a „A Quiet Life” című dalt. A gyümölcsöző együttműködések után úgy gondoltuk, hogy egy egész albumot is felvehetnénk. Egy albumból kettő lett, és már elkezdtünk dolgozni a harmadikon is. Eddig azonban csak egy dal van kész, így a megjelentetés még egy darabig eltart. 

- Mindezekben a projektekben különböző nyelveken dolgozik.

- Igen, a soknyelvűség mára szinte a védjegyemmé vált. Igazából az 1981-es Tabula Rasa album óta, amelynek minden egyes dala többnyelvű. Egyébként az is egy megbízásból született. A La-la-la human steps kanadai tánccsoport kért fel, hogy írjunk zenét egy darabjukhoz és ha lehetséges, ne csak német dalszövegekkel. Így aztán franciául, angolul és latinul is írtam. Valamennyi ezt követő Neubauten projekt több nyelven íródott és az Alva Noto-val és Teho-val közös munkákat is a polylingualitás jellemezte. A LAMENT kapcsán már a projekt jellegéből adódóan is az volt a megbízónk kívánsága, hogy, többnyelvű legyen.

- Van kedvenc munkanyelve?   

- Hát, nem feltétlenül az angol. Ha nem vált volna a mindennapjaim részévé, valószínűleg soha nem nyúlnék hozzá a munkáimban. De 20 év közös munka Nick Cave-vel, illetve a tény, hogy egy kínai-amerikai nőt vettem el feleségül, azzá tette. Az olasz az más. Az iskolában latinos voltam, így a kiejtés nem okoz nagy problémát. Persze, azért mindig hallani fogod, hogy német vagyok. De ezt is tematizáltam már egy dalban. A „Mi Scusi”-ban épp' az olasz nyelvtudásom miatt mentegetőzöm (mosolyog).

- Egyébként a La Republica a „Still Smiling” albumot, amelyen a Mi Scusi is van, anno az év harmadik legjobb olasz albumának kiáltotta ki. És tudod, hogy hívták az együttest ugyanazon a listán, aki abban az évben a legjobb olasz albumot készítette? ’Baustelle’ (építkezés németül).

- Passzol. 

- De ők olaszok! Baustelle a nevük és övék a legjobb olasz album (nevet).

- Na, reméljük, hogy nem omladozó házakat építenek  (Bargeld együttesének, az Einstürzende Neubauten német jelentésére utalok). Nemrég a svájci KiKu együttessel is felvett egy albumot .

- Abban a projektben nem volt befolyásom a zenére, bár érdekesnek tartottam. Ott tényleg csak fizetett művészi munkatárs voltam, egy szerződtetett hang.  Illetőleg a szövegek kiválasztásában és feldolgozásában segítettem. Már régóta szerettem volna Jean Paul, a 18. századbeli német író 'Siebenkäs' című mukáját feldolgozni, és ehhez a KiKu-val érkezett el a megfelelö pillanat. (A könyv eredeti címe németül nem igazán rövid: „Blumen-, Frucht- und Dornenstücke oder Ehestand, Tod und Hochzeit des Armenadvokaten F. St. Siebenkäs im Reichsmarktflecken Kuhschnappel“).

- Önálló estekkel is turnézik.

- Igen, ez annak következménye, hogy nem szeretem a felolvasóest-formátumot (Bargeld több könyv szerzője). Soha nem szerettem egy helyben ülni és a mikrofonba olvasni  Olyasvalamit szerettem volna, ahol ugyanezen technikai eszközök rendelkezésre állnak, de nem kell olvasnom. Az első ilyen estem 1995-ben volt a Crossing Boarders fesztiválon. A fesztivál nevéhez híven olyan 'határmezsgyén mozogtam', ami se nem színészkedés, se nem felolvasás, de mégis az írásaimhoz kötődik. Ez adta az alapanyagot az előadóestemhez, amit azóta persze továbbfejlesztettem.

- De azért improvizatív is?

- Igen. Az egyetlen, ami biztos az előadásban, hogy egy mikrofon van a kezemben. Talán a legtalálóbb a 'rutin' kifejezés lenne. Mint egy stand-up komédiás, aki minden este elmeséli, hogy mi történt, amikor meglátogatta a nagymamáját. Mindig ugyanaz a történet kezdete és mégis mindig egy kicsit más kerekedik ki belőle. Persze, az én előadásomban fontosak a zenei elemek és az, hogy a hangomat is felhasználom. Rutin.

- A 2000-es évek eleje óta az Einstürzende Neubauten lemezkiadó nélkül jelentette meg az albumait, különböző csatornákon keresztül finanszírozva azokat.

- Így igaz. Mi találtuk ki és alkalmaztuk először a crowd-funding-ot, amikor a rajongók anyagilag is segítik egy lemez előállítási költségeit.

- Mi vezetett ahhoz, hogy a legutóbbi albumot, a LAMENT-et mégis a BMG-nél jelentették meg?

- Mint említettem, számunkra ez elsősorban egy előadás volt. Meg akartuk spórolni a lemezkiadással összefüggő szervezési munkákat. A régi szerződésünkből még nyitva volt egy album megjelentetése, de a Mute kiadót közben eladták a BMG-nek. Amikor megkérdeztük őket, hogy akarják-e a LAMENT-et, azonnal igent mondtak. Kézcsókkal fogadtak, mi meg megspóroltuk a szervezést.

- Hogyan képzeljük el az együttműködést egy nagy lemezkiadóval ilyen hosszú szünet után? Kényszerült-e a közös munka során az Einstürzende Neubauten kompromisszumokra?

- Őszintén? Ki és mit merne mesélni a művészi szabadságról az Einstürzende Neubauten-nek? Nagyon óvatosak voltak és nem szóltak bele semmibe. Emlékszem, amikor meghívták a sajtót és a BMG képviselőit a stúdióba és mi lejátszottuk az albumot elejétől a végéig. Láttad, hogy csak ülnek, néznek és fogalmuk sincs, hogy mit kezdjenek vele (nevet). A 8 perces intróban harci gépek zúgnak és fegyverek dördülnek. A lemez hallgatása közben, persze, nem látják, hogy a színpadon én ilyenkor  transzparenseket emelek a magasba. De mit is értenének ők mindebből?

Mély lilába öltözik a Papp László Sportaréna decemberben

2019.03.25.
Dorogi László

A hard rock történelem egy nagyon ritka és különleges darabja elevenedik meg a szemünk és fülünk előtt év utolsó hónapjában Budapesten, hat év után ugyanis ismét ellátogat hozzánk a Deep Purple.

Fotó: deeppurple.com

Két fajta ember létezik a világon, az, aki ismeri Ritchie Blackmore - és a rocktörténelem - egyik leggyakrabban idézett és játszott gitárriffjét, és az, aki tagadja, hogy ismeri, de jókorát lódít ezzel. Hogy tisztuljon a kép, mutatom mire gondolok:


Na ugye. A Smoke On The Water alaptémája megkerülhetetlen és megkérdőjelezhetetlen alapköve lett a rock zene fejlődésének, minden keményvonalas, dallamos rock muzsikát játsszó zenekarra nagy hatást gyakorolt, s számunkra most azért fontos ez, mert december 9-én ezek a dallamok is felcsendülnek a Papp László Budapest Sportarénában, ugyanis a Deep Purple hat év szünet után újra Magyarországra látogat.

Volt idő, amikor ki lehetett volna kergetni a világból ezzel a riffel, a megboldogult Hegyalja Fesztivál egyik kéregető utcazenésze például az utolsó fesztivál minden egyes napján legalább százszor belecsapott a húrokba a tokaji hegy lábánál és hogy, hogy nem, mindig erre a dallamsorra futott ki a tudománya.

A Deep Purple 1968-as megalakulása óta világszerte mintegy 100 millió lemezt adott el, legutóbb Infinite címmel jelentettek meg korongot 2017-ben. Persze a banda már nem az eredeti felállásban nyomul, a legendás felállásból Jon Lord billentyűs 2012-ben hunyt el, jelenleg Ian Gillian énekes, Ian Paice dobos, Roger Glover basszusgitáros, Steve Morse gitáros és Don Airey billentyűs alkotja a Deep Purple-t, akik ugyanebben a felállásban léptek fel Budapesten 2013-ban a Sportarénában.

A zenekar korszakos jelentőségű anyagait nehéz lenne hiánytalanul felsorolni, de ezek közé tartozik a Shades of Deep Purple és a Deep Purple címre hallgató lemez, de az In Rock, a Fireball, vagy a Machine Head című korong is. Az én személyes kedvencem pedig ez a nóta, amit szintén biztosan sokan ismernek:

Címkék: Hard Rock

YouTube-sztárocskák diktálják erkölcsi világunk pusztulásának tempóját

2019.03.23.
Doug Glatt

Onnan lehet tudni, hogy rettentően rossz irányba tart ez a világ, hogy gombamód szaporodnak az olyan igénytelen hülyegyerekek, akik azzal tesznek szert eszméletlen, sőt, már-már elképzelhetetlen népszerűségre - egyúttal befolyásra -, hogy ... wait for it ... vannak. Csak azért, mert megszülte őket a jó édesanyjuk.

Balhé a semmiért az Alexanderplatzon. (Fotó: The Local Germany)

Igen, a "valamilyen betűvel megjelölt, de már követhetetlen, hogy melyikkel" generáció tagjai arra gyulladnak be, ha a YouTube-on, Instagramon, Snapchaten, vagy tudomisén hol influenszerek lehetnek, és pontosan az ilyen fajtársaikra is gerjednek rá, de valami eszméletlen módon. Én nem értem ezt a jelenséget és azt sem, hogyan jutottunk el odáig, hogy 15 másodperc lett a maximuma egy képi anyagnak, amit még képesek befogadni a jövő nagy koponyái, arról meg már ne is beszéljünk, hogy a könyvekről, a CD-ről meg néhány egyéb "ócskaságról" már csak a középkori kódexekből hallottak, de elfogadom, hogy ez van, ez lett a szint.

A zenei szcéna is alaposan leadott az igényekből, persze, mondhatják teljes joggal, erre voltak kényszerítve. Nekik ki kell szolgálniuk a fent felvázolt generáció tagjait, az ő igényeikhez kell idomulniuk, mert csak akkor nem dől be a bolt. Megjelent például ez a trap rapnek nevezett undorító zajhalmaz, amit BájAlex most éppen a legutóbbi X-faktort megnyerő USNK-re akar rátukmálni, de abba most talán ne menjünk bele, hogy mennyire, de mennyire rossz irányba tekerték el a siker sztrádáján száguldó autó kormányát a srácok INNEN.

Ahhoz, hogy ma, 2019-ben Te magad is rapper légy, szinte semmire nincs szükséged, csak egy-két mobilalkalmazásra, egy telefonra persze és egy jó gazdagon bekövetett YouTube-csatornára. Komolyan mondom, még értelmes, összefüggő szöveg sem kell, csak pakold egymás után a fos, irigy, habiszti, tré, zsé szavakat, tégy hozzá néhány rohadtul nagy divatmárkát és készen vagy. Így ni, rapper lettél. Na már most, ha rapper vagy, akkor neked muszáj az utcai sztilót és a gengszter életérzést egyrészt átélned, másrészt átadnod, ezért nagyon fontos, hogy legyen egy végtelenül lojális rajongótáborod, tudod, aki tűzbe is teszik érted a kezüket te$$ó. Ha ez is megvan, akkor keress magadnak egy rivális jutubert, aki hasonló stílusban nyomul mint te - nevetséges, hogy stílusról kell beszélnünk ebben a kontextusban - mondjál jól oda neki és robbantsd ki a 21. század rapperháborúját.


Jobban járt volna a Thatsbekir és a Bahar Al Amood néven futó két német YouTube-csibész is, ha elolvassa ezt a kis szelfrapper útmutatót, mert akkor arra a szörnyű felismerésre jutottak volna, hogy a kutya sem kíváncsi rájuk. Ennek ellenére mégis sikerült egy pofás kis tömegverekedést generálniuk a berlini Alexanderplatzon csütörtök este a követőik között, ahol nagyjából 400 nethuszár lépett ki a hús-vér valóságba és kezdte el gyepálni egymást mindenható uraik parancsára. Jó dolog az, ha az embernek a bajban ennyi te$$ója van - követője, elvtársa, nevezze mindenki annak, aminek akarja -, csak hát itt éppenséggel nem volt semmilyen baj. Annyi történt, hogy az egyik hülyegyereknek szúrta a szemét a másik hülyegyerek, ezért az egyik hülyegyerek nekiugrasztotta csatlósait a másik hülyegyereknek.

Különben is, a szemlátomást árja német kisfiúk minden bizonnyal nem is olyan kultúrából érkeztek, ahol megvetik az erőszak minden formáját és ahhoz képest, hogy milyen jelentéktelen követőtáborral rendelkeznek - Thatsbekir a 265 ezerrel azért nem kell, hogy szégyenkezzen, na de Bahar Al Amood 51 ezres feliratkozói létszámával még a legfrissebb magyar top 50-es listára sem férne fel - adtak munkát gazdagon a berlini rendőröknek: a négyszáz megvadult új generációs rosszcsont közül ötven érezte igazán bátornak magát ahhoz, hogy ne csak Messengeren ossza ki a másikat. Az incidens nem múlt el nyomtalanul, két rendőr megsérült, hat balhézónak pedig a könnygáz és paprikaspray okozta szemirritációját kellett ellátnia a kiérkező mentősöknek, de nagyon ijesztő belegondolni abba, hogy micsoda befolyása lett az ilyen új generációs sztárocskáknak. Az influenszereknek. A világ rég megérett a pusztulásra, ha ők diktálják a jövő tempóját. Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy ők diktálják.

Címkék: Rap

Élő zene és környezettudatosság

2019.03.19.
Dorogi László

A Zichy-kastély udvarán működő KOBUCI Kert csapatának mindig is nagy álma volt egy környezettudatosan működő kulturális tér kialakítása. Óbuda legcsaládiasabb koncerthelyszíne áprilisban már tizenegyedik alkalommal nyitja meg kapuit a közönség előtt, a felhozatal pedig bátran nevezhető minőséginek.

A KOBUCI Kert az elmúlt tíz évben a népzene, a világzene, a blues és az underground műfaj szerelmeseinek egyik kedvenc koncerthelyszínévé nőtte ki magát, a Zichy-kastély udvarában felállított kulturális tér pedig idén is megnyitja kapuit. Április 26-n Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák, egy nappal később pedig a Péterfy Bori & Love Band táncoltatja meg a közönséget.

A helyszín titka nem csak abban rejlik, hogy a nagyszínpados fellépők is intimebb, közvetlenebb hangulatú koncertet adnak, mint máshol, a Kert másik alappillére a vendéglátásnak az a formája, ami a vendégszeretet kultúráját igyekszik nap, mint nap komolyan venni és persze a környezettudatosság, amiért az elmúlt években is sokat tettek. A Kert felismerte azt, hogy a rendezvények hulladéktermelésének akár 60-70 százalékát a poharak teszik ki, így a tizenegyedik szezonra átállnak a visszaváltós "repoharak" használatára, amivel igen komoly lépést tesznek a teljes "kizöldülés" irányába.

Az elmosható poharak használata korszerű környezetterhelés-csökkentési megoldást jelent majd és jelentősen mérsékli a teljes hulladék mennyiségét. A Kert tehát továbbra is úgy próbál fejlődni, s egyre többet adni a közönségének és a zenekarainak, hogy közben megőrzi az a személyes,bensőséges hangulatot, ami a kezdetektől jellemzi.

Meghalt a Ponyvaregény legendás dalának szerzője, a szörfrock keresztapja

2019.03.18.
Dorogi László

Dick Dale még a műfajon belül sem számított a legnépszerűbb előadónak, de ha nem írja meg a Let's Go Trippin című dalt a hatvanas évek elején, akkor a műfaj sosem jön létre.

Fotó: Concequence of Sound

81 éves korában vasárnap meghalt Dick Dale, akit nemes egyszerűséggel csak az úgynevezett szörfrock atyjaként tartottak számon. Hogy mi is pontosan az a szörfrock? Nos, a műfaj az 1960-as évek elején tett szert igazán nagy népszerűségre, ebben az időszakban a legmeghatározóbb zenei műfajnak számított a könnyűzenei palettán. Az átlagnál általában gyorsabb tempójú, végtelenül egyszerű tánczenére aggatták rá a kifejezést, a műfaj pedig párhuzamosan fejlődött a rock and rollal. Tulajdonképpen ezek a zenekarok is rock'n'rollt nyomattak végső soron, de egy olyan újfajta hangzással és egzotikus finomsággal megspékelve, ami mégis különállóvá tette őket.

Amiért igazán jelentős áttörést jelentett a könnyűzenében a szörfrock műfaja, az egyrészt a tény, hogy ezek a bandák cserélték le először a nagybőgősöket elektromos basszusgitárral zúzó basszerosokra, másrészt pedig úgy egyesítették a pop zene és a rock and roll elemeit, hogy az erős ritmikus elemek éppen olyan erős melodikus elemekkel társuljanak. A szörfrock daloknak nem volt szövege, mégis tökéletesen testesítették meg a hatvanas évek amerikai fiataljainak szabadságvágyát, a fiatalságot magát és a szörfözéssel összekapcsolt felhőtlen bulizás érzését, ezzel együtt a hatvanas évek második felében már egyáltalán nem számított népszerű műfajnak.

A stílus a Dick Dale által lefektetett alapokra épült fel, a szakirodalom az 1961-ben megjelent, Let's Go Trippin' című dalt szokta a műfaj első szerzeményének megnevezni, ezt a dalt egyébként később az egyik leghíresebb szörfrock banda, a The Beach Boys is feldolgozta.


Dick Dale-t a Ponyvaregény tette igazán híressé, ami ugye azért is érdekes, mert Quentin Tarantino klasszikusa jóval később, 1994-ben jelent meg, mégis a film által vált világszerte ismertté különböző popkulturális körökben az 1962-ben írt Misirlou című száma - ennek a dalnak a gitártémáját vette kölcsön a Black Eyed Peas is Pump it című slágeréhez.


Annak ellenére, hogy Dale már a hatvanas években is többször küzdött kisebb-nagyobb betegségekkel - rákot is diagnosztizáltak nála -, élete végéig koncertezett, elsősorban azért, hogy fedezni tudja egészségügyi kiadásait.

Címkék: Rock

Michael Jackson lánya felvágta az ereit

2019.03.17.
Ragnar Volarus

Kórházba szállították Michael Jackson lányát, Paris Jacksont, aki felvágta az ereit – írja a TMZ. Az otthonához kiérkező mentősök ellátták, és kórházba szállították, az információk szerint az állapota stabil, de 72 órán keresztül pszichiátriai megfigyelés alatt tartják.

A TMZ információi szerint Paris Jackson azért kísérelhetett meg öngyilkosságot, mert nagyon felzaklatta az HBO nemrég megjelent négyórás dokumentumfilmje, a Levaing Neverland. A sorozat óriási vihart kavart, hiszen Michael Jackson pedofil kapcsolatairól szól, ugyanakkor konkrétan nem mondja ki a film, hogy a pop királya pedofil lett volna. 

A dokumentumfilm az egész Jackson családot felzaklatta. Paris Jackson korábban végig kiállt az apja mellett, nemrég mégis azt írta Twitteren, hogy nem az ő dolga megvédeni az apját. Ugyanakkor köszönetét fejezte ki azért, hogy az unokatestvére, Taj Jackson aktívan kiáll apja védelmében.

Paris Jacksonnak sajnos nem ez az első öngyilkossági kísérlete, 2013-ban próbált véget vetni életének, akkor búcsúlevelet is hagyott hátra. Az akkori eset után pszichiátriai kezelésnek vetették alá. 

Nem sokkal a TMZ öngyilkossági kísérletről szóló híre után Paris Jackson Twitter fiókján megjelent egy bejegyzés, amiben hazugnak nevezte a TMZ-t.

A legfrissebb információik szerint Paris Jacksont kiengedték a kórházból, és a saját csapata gondoskodik róla.

Nagyböjt, reverenda, Metallica

2019.03.15.
Dorogi László

Hogy mi a közös bennük? Hát csak az, hogy a bakonybéli Szent Mauríciusz monostorban élő bencések alighanem a világ legjobb zenei ízlésével rendelkező szerzetesei és bizony a nagyböjt alatt sem vetik meg a jó muzsikát.

A Szent Mauríciusz monostorban élő szerzetesek már decemberben felhívták magukra az éles szemű zenerajongók figyelmét, ugyanis adventi lejátszási listájukkal sokak szívébe belopták magukat. Még olyanokéba is, akik nem feltétlenül osztoznak hitükben vagy nézeteikben. Akkor a YouTube-on olyan dalokat szedtek csokorba, mint például a Korn Black is the Soul című nu-metal klasszikusa, vagy éppen a Dope My Funeral című nótája.

Ahogy akkor, úgy most a nagyböjti időszakban is két lejátszási listával rukkoltak elő a szerzetesek - a decemberi 25 ezer kattintást hozott a bencéseknek, szóval nem volt ördögtől való az elgondolás -, az egyiken klasszikus zenéket gyűjtöttek össze - például Kodály Zoltán darabot -, de ezúttal is gondoltak a könnyedebb műfajok kedvelőire. A nagyböjti számlistán olyan előadók zenéi bukkannak fel, mint a Kispál és a Borz, a Depresszió, Bob Marley vagy éppen a Metallica.

A szerzetesek lejátszási listája itt érhető el és ne feledjük el soha, a zene bizony tényleg mindenkié. Vallási és politikai nézetektől függetlenül.

Ezeket a cikkeket olvastad már?