Blogolj!
Negyvenkét éve jelent meg klasszikus Rainbow utolsó nagylemeze

Negyvenkét éve jelent meg klasszikus Rainbow utolsó nagylemeze

2020.04.09. | Dorogi László

A klasszikus Rainbow-nál nem sok legendásabb felállás létezett a rock and roll történelmében. Ritchie Blackmore tépte a húrokat, a két lábon járó metálikon, Dio pedig gyémánt torkával keltette életre a varázslatot. Négy éven át …

Tovább
Meghalt John Prine amerikai country- és folkénekes, dalszerző

Meghalt John Prine amerikai country- és folkénekes, dalszerző

Tovább
A könnyűzenei fesztiválokat is térdre kényszeríti a koronavírus

A könnyűzenei fesztiválokat is térdre kényszeríti a koronavírus

Tovább

Semlegesítő könnyű rock The Pontiac módra

2019.01.15.
Dorogi László

Bevallom kellett néhány nap, hogy a Kassandra kaotikus össszművészeti alkotásán túllépve új impulzusok után nézzek. Egy ilyen zenei sokkot elég nehéz kiheverni, és ahogy a másnaposságra a trash food és a kékszínű Gatorade - nálam abszolút bevált -, úgy a zenei másnaposságra is a legjobb egy könnyedebb harapnivalót az arcba tolni semlegesítés gyanánt.

Fotó: The Pontiac/Facebook

No, itt jött képbe a The Pontiac, bár őszintén szólva a YouTube végtelen kínálatát böngészve azért csáberőként vonzott magához Ruby Harlemék Hely a város mellett című nyalánksága - igen, kösz YouTube, hogy megjegyzed a korábbi zenefogyasztási szokásaimat. Na, de őket már ismerem, itt az ideje kipróbálni valami újat.


A The Pontiac - akárcsak Kassandráék és Ruby Harlemék - az NKA Hangfoglaló program felkaroltja és néhány napja jelentették be a srácok Facebook oldalukon, hogy tavasszal érkezik első nagylemezük, ami számomra elég izgalmasan hangzik, ugyanis a néhány fellelhető felvételük között kutakodva egy jó kis klasszikus pop-rock hangzásra leltem, erre szoktuk mi csak azt mondani a haverokkal, hogy hú öcsém, ez annyira Amerika. Nem a Donald Trump-féle, agresszív, arrogáns, világ fölött álló, lesöpörlek, leköplek, megtömlek műanyag hamburgerrel Amerika, hanem az a kellemes, steaket eszek, cowboykalapos Amerika, amit sokszor a country, a szabadság egyenértékű fogalmaként ismerünk. Látom is, ahogy ott köröz a Grand Canyon szurdokai fölött a fehérfejű rétisas, miközben a 66-os úton nyomom a Pontiacom gázpedálját.


A srácok nem titkoltan oda vannak az őszinten, érzelmeken alapuló, a szó jó értelmében vett egyszerű zenéért, John Mayerért és Bruce Springsteenért és ez abszolút hallatszik a muzsikájukon. És ez nagyon is jól van így, mert őszintén szólva nem nagyon hallottam még ennél igényesebb "igénytelen" zenét, ahol a fílingnek és a Stratocaster húrjainak kell magával ragadnia és ha az nem tud, akkor halálra van ítélve az egész. A The Pontiac tehát tavasszal ért útkeresése első állomására, amikor kiadják első nagylemezüket és mi is onnan indexelhetünk tovább ízlésünknek megfelelően.

Címkék: Rock

Agyrobbanással felérő összművészeti alkotás a Kassandra muzsikája

2019.01.08.
Dorogi László

Kedves olvasóink, rendkívüli módon megszakítjuk adásunkat, ugyanis hangbefogadó receptoraink számára egy teljesen ismeretlen univerzumból, azonosítatlan hangsorokat hordozó objektum csapódott a fülvájatainkba! Garantáltan és véglegesen fogja teljes egészében megreformálni korábbi zenehallgatásról alkotott minden elképzelésünket!

Fotó: KASSANDRA/Facebook

A drámai bevezető után magam sem tudom, hogyan fogok a rátérni a lényegre, mert az NKA Hangfoglaló program által a 21 támogatandó zenekar közé beválasztott Kassandra egy teljesen új szintre emelte/emeli a zenealkotás fogalmát, egy olyan szintre, amit ép ésszel nehéz feldolgozni, pláne szavakba önteni a kaotikus érzelemhalmazt, amit kivált. Persze, mindig kissé szkeptikusan állok az általuk megjelölt hasonszőrű stoner-progresszív-dance rock néven megfogalmazott csapásirányhoz, de őszintén mondom, ettől jobban én sem tudnám bekategorizálni azt az összművészeti alkotást, amit a lány és srácok eszményi szintre emelnek.


A Kassandra - még ha nem is feltétlenül ez a céljuk - megtestesíti azt, amire azt mondom, huszonegyedik századi, modern művészet. A ...mi szóltunk című, négy dalt tartalmazó EP-jüket nagyra tátott szájjal kell bekapni és alaposan, de tényleg jó alaposan, sokszor megrágni. És elárulom, minden egyes rágásnál más lesz az íze, éppen mint Bagoly Berti mindenízű drazséjának, mert ez a rövid, de annál meredekebb emelkedőkkel teletűzdelt hullámvasút aztán jó alaposan meg fogja dobálni a sejhajunkat.


Tovább megyek. A Kassandra muzsikája maga az emberi élet, mert épp olyan váratlanul változtatja meg a hangulatunkat, olyan szakadásszerűen vált dallamok és ritmusok között, ahogy az életünk is változik. Depresszióból szalad át örömbe, hogy aztán az elmélkedés törékeny függőhídján az élevezetek tengerébe lökjön. Valószínűleg túldramatizálom valamelyest az összhatást, de olyan szinten égett az agyamba a srácok zenéje, hogy csak és kizárólag elfogultan tudok nyilatkozni róla. S mégis, a katyvasznak tűnő káoszhangsorok mélyén stabilan húzódik meg a koncepcióhágó.


A ...mi szóltunk grammra vette meg zenebefogadói lényemet és nem is tudok mással zárni, csak az EP számomra legkedvesebb soraival. Alig várom az idei lemezt hölgyem s uraim!

Szeretnék kemény lenni, egy tesztoszteron matróz
Aki titokban jó mélyösszművész, de minden megemelt grammot naplóz
Szeretnék szemét lenni, a helyemet át nem adni
És mert csúnyán néznek rám majd sántítva leszállni
Minden bajszos nagymamának a nyelve lenni fogatlan
Szájüregben ebéd közben kanál pépként lecsúszni egyben
Meg ilyenek

Curtis üzent Majkának - Petike mindenben igazad volt

2019.01.07.
Dorogi László

Az újpesti rapper belátta drogfüggőségét és rehablitációs központba vonul, hogy megszabaduljon démonaitól.

Fotó: Instagram

Szűk fél évvel ezelőtt viharos körülmények között szakadt ketté a magyar könnyűzenei élet utóbbi évtizedének legsikeresebb párosa. Majka egy szegedi koncert kellős közepén jelentette be, hogy nem dolgozik tovább Curtisszel, majd egy nappal később hosszú Facebook posztban konkretizálta a dolgot: Curtis olyan súlyos drogproblémákkal küzd, hogy egyszerűen nem lehet vele tovább dolgozni.

Curtis kábítószer problémái miatt bomlott fel a legsikeresebb magyar duó

Döbbenetes hírt jelentett be Majka a szegedi koncertjén, majd ezt követően a Facebookon: Curtis kábítószerproblémákkal küzd, ezért nem lépnek fel többet közösen. Folyamatosan csúcsokat döntött a páros, amely a „Belehalok" hat évvel ezelőtti berobbanásával érte el első átütő sikerét. A dal ötvenmillió feletti youtube megtekintése önmagáért beszél.

A bejelentés után rengetegen támadták Majkát, hogy egy igaz barát nem viselkedhet így, ha a másik komoly bajban van, de most úgy tűnik, hogy az élet tényleg Majkát igazolja és valóban igaz barátként cselekedett a sorok megírásával. Curtis ugyanis hétfőn közösségi oldalán közzétett posztjában a következőket írta:

"Sajnos idő kellett ahhoz, hogy belássam a betegségem... Bocsánatot kérek mindenkitől mindenért!!! Ezen a héten befekszem egy rehabilitációs központba, hogy újra az igazi Curtist kapjátok (a januári fellépéseket, olnap lemondom). UI:Szeretlek Petike és mindenben igazad volt <3"

A Majka és Curtis duó felbomlása óta az újpesti rapper több egyéni fellépését lemondta, decemberben pedg se szó se beszéd nem jelent meg szabolcsi hátrányos helyzetű gyerekeknél, pedig korábban ígéretet tett az ott élő gyerekeknek a látogatásra, azok pedig külön műsorral várták volna. Az első lépést most mindenesetre megtette a gyógyulás irányába: belátta, hogy segítségre van szüksége.

Nem sokkal később Majka is reagált közösségi oldalán, röviden.

Címkék: Pop, Rap

Töretlenül fejlődő piszkos indie rock

2019.01.05.
Dorogi László

Elég nehéz elképzelni egy magyar zenekarról, hogy külföldön - értsd Európában - több rajongója legyen, mint itthon, de a DLRM koncertjeire többen járnak Franciaországban, mint egy-egy magyar vidéki helyszínen.

Fotó: DLRM/Facebook

Pénteken jelent meg a DLRM Ladybird & Candylight című számához készült animációs klipje a YouTube-on, ami a hamarosan debütáló - egészen pontosan január 16-án - második nagylemezük, a Suckerpunch második előfutára. Bevallom őszintén, ezelőtt nem hallottam túl sokat a bandáról - hogy ragaszkodjunk a történelmi hűséghez, semmit sem hallottam róluk -, így teljesen tiszta lappal indítottak nálam az új dallal.


A srácok a szerencsés huszonegyek közé tartoznak, akiket támogatásra érdemesnek választott ki a Hangfoglaló Program fiatal, feltörekvő zenekarokat támogató alprogramja és egy velük készült korább interjút olvasgatva egy részlet ütött szöget a fejemben: elmondásuk szerint a banda megalakulása óta egy igen progresszív utat járnak be zeneileg az alternatív rock világában, ezért arra gondoltam, nézzük meg miből lett a cserebogár és lepörgettem az első, Cheeky Pig névre hallgató korongjukat, hogy valóban érezhető-e a továbblépés az új nótáknál (Should, Ladybird & Candylight) a régiekhez képest.

A nyolc számos lemez egy igazi tökös, recsegős riffel kezdi el az arcunkba tolni az Angry Bobot, ami tulajdonképen kitűnő manifesztációja a DLRM stílusának: szabad, nyers rock. A szó legszorosabb értelmében. Már-már szemtelenül piszkos a hangzás, ami talán az új dalok esetében már nem feltétlenül igaz. A Stay away from normal egy velős kis társadalomkritika, nagyon fülbemászó köntösbe bújtatva, ami azonnal egy romkocsma mélyébe rántja az embert, ahonnan nem szívesen indul haza.


Ahogy egyre behatóbban elkezdjük megismerni a dalokat, felfedezhetünk némi westernes, countrys utóhatást, ilyet találunk a Kentucky High Chickenben is, a lemez záróakkordja, a Western spy pedig még a címében is utal a vadnyugati pisztolypárbajok füstös hangulatára. Búcsúzóul pedig még meg is sorozza a dobhártyákat egy kis zúzással - amolyan stoneresen.


A DLRM muzsikája éppen ettől igazán esszenciális, hogy minden műfajból éppen annyit csempésznek a kondérba, hogy végül egy igazán egyedi indie rock levest főzzenek ki, amelynek külföldön már több fogyasztója van, mint itthon - a lemez turnéja zömében külföldi állomásokból is állt és a srácok elmondása szerint egy-egy franciaországi koncertjükön nagyobb közönség tombolt, mint egy-két hazai, vidéki helyszínen.


A DLRM most kifejezetten szeretne továbblépni a Cheeky Pig vonalról, az új lemez első számához készült klipben pedig erre elég egyértelmű utalást is tesznek. A banda február hatodikán, az A38 Hajón mutatja be új korongját, mi pedig kíváncsian várjuk!

Címkék: Indie, Indie Rock, Rock

A Tankcsapda gitárosa talált rá az elgázolt nő holttestére

2019.01.05.
Dorogi László

Mindkét autót a sors vezette oda, ahová: az egyiket rosszkor, rossz helyre, a másikat pedig túl későn a jóra.

Fotó: starity.hu

Szörnyű tragédiával kezdődött az új év egy fiatal nő családja számára és embertpróbáló feladat elé állította Sidlovics Gábort, a Tankcsapda gitárosát. Január másodikán hajnalban egy fiatal nő szörnyű és végzetes hibát követett el akkor, amikor egy veszekedést követően az autópálya közepén kiszállt barátja autójából és a sötét éjszakában élete utolsó métereire indult.

A pár éppen a Tankcsapda koncertjéről tartott haza - ahová a zenekar gitárosa, Sidlovics Gábor hívta meg őket, a nő ugyanis régóta rajongott a debreceni trióért és a zenekar barátjának is számított -, amikor, az Isten tudja min, összeszólalkoztak, mire a nő nem csak, hogy kiszállt az autóból, de rá is zárta párjára a kocsit, hogy a férfinak esélye se legyen az útjába állni. Szörnyű döntés volt.

Nem sokkal később egy húsz éves sofőr halálra gázolta a nőt, majd mindenféle segítségnyújtás nélkül elhajtott a helyszínről. Az éppen arra tartó Sidlovics Gábor talált rá - de már csak a holttestére. Mindkét autót a sors vezette oda, ahová: a gázolóét rosszkor, rossz helyre, a gitárosét pedig túl későn a jóra. Egyes beszámolók szerint Sidi a mentők érkezéséig szorította a lány kezét és sokkos állapotba került a történtek hatására. 

"Nagyon rossz hírek… A sors kegyetlen húzása, hogy ismét egy olyan embertől búcsúzunk, akinek sokat jelentett a Tankcsapda, aki közel állt hozzánk. Nagyon köszönjük, hogy ismerhettünk, hogy az utolsó pillanatig az életed része lehettünk. Legyen Neked Könnyű a Föld!"

- búcsúzott a Tankcsapda Facebook-oldalán az áldozattól. Micsoda értelmetlen halál.

Címkék: Rock

Budapest, beat rock, Marble Mist

2019.01.04.
Dorogi László

A Marble Mist 2017 tavaszán alakult, első, öt dalból álló kislemezüket ugyanezen év őszén adták ki - olvasom a banda bemutatását egy decemberi, pécsi koncertesemény alatt, amely így folytatódik: mind a négyen az ország más pontjairól érkeztek, azonban a sors és a zene szeretete végül Budapesten hozta össze őket. A város légköre és hangulata a zenéjükben is érződik, beatzenét játszanak, de ebben a beatben a budapesti, és nem a londoni lüktetés szól: zabolátlanabb, egzotikusabb és misztikusabb, pont, mint a magyar főváros. Véleményük szerint ez egy új stílus: a Budapest beat rock, ahol a beatzene forrását és hangulatát itthonról merítik.

Fotó: Marble Mist/Facebook

No jó, gondoltam magamban, lássuk a macit. Őszintén szólva nem vagyok vérmes rajongója a beat műfajnak - tisztelet persze a Beatles kivételének, akiket nem csak hogy a könnyűzene, de semmilyen más kulturális, szórakoztató és művészeti terület nem kerülhet meg - de nem is vagyok igazán ellene. Szóval van itt nekünk egy Budapest beat rockunk. Persze, nagyon nehéz nekifutni előítéletek nélkül egy ilyen kislemeznek, de az első benyomás kellemes. Tényleg jön a lüktető basszus, a lágy dallamok, az egyszerű szöveg, szóval minden komponens, ami ehhez a fajta muzsikához elengedhetetlen.


Plaszkó Bence énekes-gitáros füstös hangja kitűnően passzol a bőrdzsekis, félhosszú hajas, halál laza rocker arc imidzséhez és a srácok egyikéről sem mondható el, hogy stílusidegen lenne a megjelenése, vagy az a kis plusz flikkflakk, amit a saját hangszerükkel hozzátesznek az összképhez. De valahogy mégis az az érzésem, hogy én ezt már hallottam valahol. És az ötszámos kislemezt végighallgatva is marad bennem ez az érzés. Igen. Megvan. Tádám: Nagy-Britannia is calling.

Nincs ezzel semmi baj, ez a laza, kevés akkordos, minimalista szövegű rock and roll leszármazvány ezt követeli meg, ezt a feladatot pedig a Marble Mist is tökéletesen végrehajtja, nem véletlenül nyerték el az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatását, aminek köszönhetően már elkezdték megtervezni első nagylemezüket. Persze, ha éppen tinilány, vagy újvonalas értelmiségi lennék egy pohár borral a kezemben egy elegáns kis klub mélyén, valószínűleg jobban magával ragadna a Marble Mist muzsikája, így azért nem verem a tomporom a földhöz tőle. Össze van ez rakva úgy, ahogy kell, csak mégis hiányzik az a pici plusz, ami miatt a fülemben ez egy egyedi Budapest beat rock hangzásként marad benne. Leginkább a Tainted love című számmal sikerült ezt elérniük nálam, így ha rajtam múlna, ezen a vonalon mozgatnám tovább őket.

Címkék: Indie Rock, Rock

Meghalt az első magyar punkzenekar alapítója

2019.01.02.
Dorogi László

Peter Ogi, eredeti nevén Hegedűs Péter a magyar alternatív zenei szcéna egyik legismertebb zenésze volt, 63 éves korában halt meg.

Fotó: nullahategy.hu

Peter Ogi a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémián kezdte zenei tanulmányait előbb gitár, majd zeneszerző szakon. Itt többek között Petrovics Emiltől és Kurtág Györgytől sajátíthatta el a zeneszerzés fortélyait, majd az akadémia elvégzése után igen éles váltás következett: az 1970-es évek közepén, Molnár Gergellyel az oldalán megalapította Magyarország első punkzenekarát, a Spionst.


1978-ban elhagyta az országot, élt Párizsban, Londonban, később New Yorkban is. Az 1970-es évek végén dolgozott együtt a Sex Pistols producerével, Malcolm McLarennel, Peter Gabriel bandájában pedig stúdiómunkát is vállalt. 1983-ban költözött a tengerentúlra, ahol Mark Ribo-val, Michael Balirrel és Greg Cohennel megalapította a Backlash nevű együttest, később a Central Europe névre hallgató formációt is.


Az 1990-es években visszatért Magyarországra és elsősorban filmzenéket írt, de önálló albumokat is adott ki. Ezt követően egészségi állapota hosszú időre elszakította az aktív zenéléstől, 2003-ban tért vissza a Central Europe Cafe-val.

Címkék: Alternative

Feloszlik az egyik legsikeresebb magyar csapat Akkezdet Phiai

2019.01.02.
Dorogi László

Több mint két évtizednyi közös munka után elválnak Závada Péter és Saiid útjai. Két nagylemezt és a soha át nem adott modern költészet úttörői kitüntetést hagyják hátra rajongóiknak.

Fotó: offmedia.hu

Závada Péter és Saiid a banda Facebook-oldalán jelentette be, hogy több mint húsz éven át tartó közös munka után január elsejétől feloszlik Akkezdet Phiai.

"Több mint húsz év telt el akkezdet óta, felléptünk 15 ember előtt is az elején, és 150.000 előtt is a szólásszabadság nevében. Érettségi tétel lettünk, Saiid többszörös slam poetry bajnok, Peti több kötetes költő és színpadi szerző. Először jutottunk underground hiphop bandaként a Művészetek Palotájába, világhírű jazz és világzenei művészekkel kollaboráltunk,

zenei beállítottságtól függetlenül kaptuk folyamatosan a visszajelzést, hogy különleges, egyedi amit művelünk"

- írták búcsúzó bejegyzésükben.

A poszt alatt szépen gyülekeznek a rajongók emlékei a formációval kapcsolatban, amelyek a két tag kifejezett kérésére érkeznek a virtuális postaládájukba. Engem először a Hisz sztori című trekkjük ragadott magával, úgyhogy gyorsan meg is osztom mindenkivel. Köszönjük uraim, szép munka volt!

Címkék: Rap

Vérző seb gyakorta, mit rapnek neveznek

2019.01.02.
Dorogi László

Azt hiszem, az underground hiphop szcénát mindig körüllengte valami ködös füstfalba való burkolózás. A gettó szagát érző vagy érezni vágyó rappereknek és az ő közönségüknek megvan a sajátos szlengje, szokásai, témái, s bár azt erős túlzás lenne állítani, hogy bevehetetlen kasztként üzemel ez a "családi kör", de a műfajt laikusként nehéz befogadni, megérteni meg aztán pláne.

Fotó: offmedia.hu

A magyar hiphopnak szerencsére akadnak sötét lovai, amelyek fáklyával a kezükben vágtatnak a kihalt, kommercializálódott, kamurapperek által megrongált terapen, hogy utat mutassanak a paneldzsungelből, a rideg magyar valóság árnyékából feltörekvő utánpótlásnak. Az én olvasatomban a jó raphez két dolog szükséges: intelligens, jól megkomponált sorok és a zene lüktetése, ami felkapja a szöveget és a fülekbe repíti azt. Na jó, kell egy harmadik komponens is, hogy az előadó ne legyen kamuripacs, hangember, díszbuzi influencer.

A Slow Village egyike a pusztuló magyar hiphop fáklyás lovasainak, nem tátják ki szájukat fölöslegesen, mert sok a sallang és seregnyi a sebhely, amit a műfaj testék ejtett a sok seggfej.


A folyamban a valódi kallódik, de a lassú falu kincse partot mos. A srácok ismertnek és ami még fontosabb, elismertnek számítanak az underground zenei kultúrtengerben, amiért tesznek is bőven. Néhány hónapja dobták piacra öt számot - az intro és az outro most nem játszik - tartalmazó legújabb EP-jüket, ami elmondásuk szerint egyfajta hidat hivatott képezni az első nagylemez és a már készülő következő között. Az pedig már csak a minőségi trekkgyártás mellékzöngéje, hogy novemberben beválasztotta őket az NKA Hangfoglaló Program Induló Előadói Alprogramja a támogatásra érdemes, feltörekvő formációi közé.


A Lassú Falu ars poeticája többször, több helyen megfogalmazódik szövegeikben, de a legjobb talán így lehet összefoglalni: hogyha nincs alázat nem nyitsz ki új kaput. A srácok nyitogatják a kapukat, nem véletlen a dinamikusan növekvő rajongótábor. Persze a táptalaj egyre szárazabb, de akik hiszek a szavakban, míg a száj szabad, azok nem maradnak jutalom nélkül.

Címkék: Rap

Huncut kis reggeli séta a Ruby Harlemmel

2018.12.31.
Dorogi László

Vannak az embernek kisebb-nagyobb zökkenővel induló napjai. Tudják. Amikor egy rettentő migrén már az ébredés pillanatában elszúrja a napunkat, amikor a jobb is bal lábként landol a hideg padlón, amikor a kávé a két kanál cukor ellenére is keserű, amikor nincs semmilyen tervünk a következő tizenkét óránkra, de még ahhoz sincs kedvünk.

Fotó: musicmedia.hu

Ilyenkor semmi másra nem vágyik az ember fia, mint hogy visszabújjon a jó meleg paplantenger mélyére és ellazuljon. Ilyenkor kell valami, ami elsöpri a felhőket a homlokról, ami elrepít minket egy könnyed, nyugodt helyre, ahol vattacukor felhőkön pihizhetünk és elfeledhetjük a világ gondjait.

A Ruby Harlem zenéje éppen tökéletes erre. Ha egy ilen trutyi reggelen a fülünkbe pakolva őket lepattyogunk a sarki boltba, már az első lépések után méterről méterre elkezdi termelni a szervezetünk a dopamint. A soul és gospel elemeket jazz muzsikával fuzionáló banda zenéjéből árad - a nyolcvanas évek mellett - a chill, a flow meg minden ilyen tök modern zenei fűszer.


Ezért a hangulatért pedig Iván Szandrát kell felelőssé tennünk, hiszen ő írja a Ruby Harlem zenéjét és szövegeit is, különleges hangja már-már összetéveszthetetlen. Lágy, mély hangszíne tökéletesen passzol a huncut jazzhez. Ha a banda egy női ruha lenne, ez lenne a leglazább nyári cuccod, amiben a Duna-parton szürcsölöd a fröccsöd, de kizárólag a klasszikus boros pohárból.

Szóval az ének és a vokálok csillagos ötös, némi hiányérzetet a fúvósok használat kelt talán. A koncepció világos, egyszerű, könnyen megjegyezhető, fülbemászó dallamok kellenek, de egy kicsit szabadjára lehetne engedni azt a trombitát és harsonát. Összességében a Ruby Harlem egy nagyon kellemes zenekar, bár kétségtelenül rétegzenét játszanak. Forró című dalukkal bejutott A Dal című Eurovíziós dalverseny magyarországi döntőjébe, szóval hallunk még róluk.

Címkék: Jazz, Soul

Ezeket a cikkeket olvastad már?