Blogolj!

Kim Wilde - Wilde Winter Songbook

2017.12.20.
Ragnar Volarus

Hamarosan itt a karácsony, és az unalomig ismételt dalok. Most próbálok néhány alternatívát kínálni különböző stílusokban az ünnepi hangulat megteremtéséhez.

Kim Wilde nem ma kezdte zenei karrierjét, hanem még 1980-ban, és bár manapság már nem annyira aktív, azért néhány éve (2013-ban, majd 2015-ben egy Deluxe verzióban is kiadták ezt az albumot) még összehozott egy karácsonyi lemezt. Ami egyáltalán nem baj, hiszen a hangja még mindig adott ahhoz, hogy igazán kellemes perceket okozzon. Ráadásul az albumon található 12 dal között alig van igazi klasszikus, tehát ha valakinek kicsit elege van a tradicionális karácsonyi szerzeményekből, akkor ne habozzon, mert Kim így is maradandót alkotott. Sőt, ha valakinek bejön a nosztalgiafaktor, akkor elárulom, hogy Rick Astley és Nik Kershaw is közreműködik az albumon. Előbbi például így:

Ez persze rossz példa arra, hogy nem a klasszikus dalok csendülnek fel. Éppen ezért itt egy másik szerzemény, ami szintén ezen a lemezen található, és nem a Csendes éj vagy a Fehér Karácsony. (Bár teszem hozzá, ezekkel sincs semmi baj, mielőtt bárki rossz néven venné.) Viszont annyira tökéletes és nyugodt ballada, Kim szinte angyali hangjával, hogy máris bearanyozza az ünnepet.

A lassú dallamok mellett persze akad némileg tempósabb darab is, de ne tessék valami speedmetal darabra gondolni. Viszont arra tökéletesen alkalmas például a Hey Mr. Snowman, hogy kellemesen dülöngélve díszíthessük a fát. És itt a dülöngélést nem a tojáslikőr okozza, hanem a táncra és mozgásra ingerlő ütemek.

A záródarab a lemezen a hajdanán Mel&Kim által előadott Rockin' Around the Christmas Tree, de ezúttal Nik Kershaw a partner és némileg át is lett hangszerelve a dal, de ez nem áll neki rosszul. Sőt, biztosan lesz akiknek jobban is tetszik mint az eredeti. 

Persze még berakhatnánk ide a többi dalt is a lemezről, mert a Hope, a Winter Song vagy a New Life is maga a varázs, és szerencsére a videómegosztón meghallgatható szinte az egész anyag. Talán nem nagy túlzás azt állítani, hogy Kim Wilde 2013-as visszatérése az egyik legüdítőbb és legjobban sikerült karácsonyi lemezt hozta el nekünk az elmúlt jónéhány évben. Kattintsanak ide, és máris Kim videócsatornáján találhatják magukat, ahol ezt saját fülükkel is megtapasztalhatják.

Címkék: Karácsony

Zsédenyi Adrienn - Ünnep

2017.12.18.
Ragnar Volarus

Hamarosan itt a karácsony, és az unalomig ismételt dalok. Most próbálok néhány alternatívát kínálni különböző stílusokban az ünnepi hangulat megteremtéséhez.

Már három 2017-es kiadású karácsonyi lemezt is górcső alá vettünk, és eddig sem Gwen Stefani, sem Fantasia, sem pedig Gájer Bálint karácsonyi albumával sem lőttünk mellé. Sőt. 

Azonban vannak igazi klasszikus kiadások, amiket érdemes évről-évre elővenni. Zsédenyi Adrienn - Ünnep című lemeze pedig ezek közé tartozik. Az anyag nem friss, hiszen 2005-ben került a boltokba, de népszerűségét hűen tükrözi, hogy 2008-ban platinalemez lett. Pedig Zséda nem a bevált formulát alkalmazta, hiszen a jól ismert karácsonyi dalok helyett új szerzeményeket ajándékozott nekünk karácsonyra.

De azóta mindegyik nagy kedvenc lett. Különösen a Szürke patás.

Persze nehéz - és igazságtalan is - kiemelni a sok remek dal közül egyet-egyet. Mert már a nyitány, a Ha egy csillag sem ég című dal is maga a varázs, hiszen egy ötventagú gyermekkórus emeli teljesen új szintre az élményt. Amit tovább is tud fokozni, hiszen a Túl a fények városán még mindig az egyik legmeghatóbb karácsonyi hangjegyköltemény. A Szánkózás pedig talán a legvidámabb. A Ha mindez csak egy álom...-ban pedig a Bolyki Brothers is küzreműködik. Felejthetetlen darabok.

Igazi klasszikus karácsonyi lemez magyar nyelven. A videómegosztón az egész meghallgatható.

Címkék: Karácsony

Gájer Bálint - Swing Karácsony

2017.12.16.
Ragnar Volarus

Hamarosan itt a karácsony, és az unalomig ismételt dalok. Most próbálok néhány alternatívát kínálni különböző stílusokban az ünnepi hangulat megteremtéséhez.

Eddig két külföldi előadó karácsonyi lemezéről írtunk, és Gwen Stefani, valamint Fantasia albuma is kiváló arra, hogy hozzájáruljon egy szép karácsonyhoz. Azonban nem lenne igazságos, ha a hazai előadók kimaradnának. Éppen ezért most Gájer Bálint, a swing hazai koronázatlan királyának lemezét is bátran ajánljuk. 

Mégis mitől különleges? Hogy az angol nyelvű örökzöldeket magyarul tolmácsolja, így végre anyanyelvünkön dalolhatunk Frosty-ról a hóemberről (Frosty The Snowman), de ott a Télapó a legnagyobb sztár (Santa Claus is Coming To Town), a Legyen hó (Let Is Snow), vagy a Rajtad kívül nem kértem mást (All I Want For Christmas Is You). Akad persze magyar nyelvű karácsonyi dal, a Szürke patás, és duett is, a nem kevésbé káprázatos hangú Csondor Katával, mégpedig az Add tovább.

És itt még nem ért véget a csoda, hiszen a Holly Jolly Christmas először hangzik el magyar nyelven - Szép lesz majd az ünnep címmel -, de még erre is rátett egy lapáttal Gájer Bálint, és a dalt édesapjával, Gájer Tamással rögzítette és adja elő.

10 amerikai karácsonyi klasszikus magyarul, 2 új feldolgozás és 2 eredeti magyar dal. Igazi karácsonyi kincs ez az album, kizárólag élő hangszerek, igényes hangszerelés, a műfajra jellemző dús hangzásvilág.

Ízelítőnek itt az Úgy, mint rég című dal, amelyben Bálint szerelme a másik szereplő.

Címkék: Karácsony, Swing

Fantasia - Christmas After Midnight

2017.12.14.
Ragnar Volarus

Hamarosan itt a karácsony, és az unalomig ismételt dalok. Most próbálok néhány alternatívát kínálni különböző stílusokban az ünnepi hangulat megteremtéséhez.

Gwen Stefani karácsonyi albuma után egy újabb ajánlat az ünnepekre. Talán már a borító is elárulja, egészen más stílust kapunk mint amit a szőke énekesnő nyújtott. Ez bizony egy ízig-vérig R&B lemez az ünnepekre. 

Valószínűleg nem sokan ismerik a Fantasia (Fantasia Monique Taylor) névre hallgató énekesnőt, pedig Amerikában nagyon népszerű. Öt évesen kezdett énekelni, 2004-ben ő nyerte az American Idol tehetségkutatót, és 19 évesen ő volt az addigi legfiatalabb győztes. (2007-ben a 17 éves Jordin Sparks ebben megelőzte őt.) Két évvel később debütáló albumát (Free Yourself) három Grammy-díjra jelölték, majd ugyanebben az évben az életéről szóló filmsorozat főszerepét is elvállalta, amely a Lifetime Television csatorna második legnézetteb műsora lett 19 millió nézővel. 2007. februárjában jelentette be, hogy a The Color Purple Broadway-musicalben ő alakítja a főszereplő Celie-t, ám túl sokáig nem élvezhette a sikert, 2008-ban egy daganatot találtak a hangszálán. 

Szerencsére a műtét sikerült és az énekesnő második albuma (Fantasia) is két Grammy-jelölést kapott, majd 2010-ben már harmadik nagylemeze (Back To Me) is megjelent, amivel az első Grammy is érkezett, a Bittersweet című dalért. Filmszerep, 2013. júniusában rövid turné Andrea Bocelli-vel, októberben pedig visszatérés a Broadwayre az After Midnight című darabbal. 2014. októberében beválasztották a North Carolina Music Hall Of Fame-be, tavaly pedig már ötödik lemeze jelent meg The Definition Of... címmel, amely a Billboard R&B slágerlista első helyén nyitott. 

Most pedig itt a hatodik, a karácsonyi. Amely tényleg olyan anyag, amit különbözik a nálunk megszokottól. Megtalálható rajta például egy régi klasszikus James Brown karácsonyi dal, a Santa Claus Go Straight to the Ghetto, amit nem sűrűn hallhatunk. De erre a feldolgozásra még az eredeti előadó is büszke lenne.

De az egész lemez tele van hangulatos darabokkal, nagyon jó jazz-es alapokkal, mint a The Snow is Falling, vagy éppen a CeeLo Green-el előadott Baby, It's Cold Outside.

És ezek csak apró szeletek, Fantasia az az énekesnő aki mindent el tud énekelni. Nehéz eldönteni, hogy a Silent Night, a The Christmas Song (Chestnuts Roasting on an Open Fire), vagy a Have Yourself a Merry Little Christmas az album csúcspontja. Esetleg a záródarab, a Hallelujah? De talán nem is kell eldönteni, hanem csak átadni magunkat a hangulatnak. Igazán ínycsiklandó darab karácsonyra ez az album.

Címkék: Karácsony, R&B

Gwen Stefani - You Make It Feel Like Christmas

2017.12.10.
Ragnar Volarus

Hamarosan itt a karácsony, és az unalomig ismételt dalok. Most próbálok néhány alternatívát kínálni különböző stílusokban az ünnepi hangulat megteremtéséhez.

Kezdésnek itt van az egykori No Doubt énekesnőjének, Gwen Stefani-nak a lemeze. Az énekesnő szólóban is sikeres tudot lenni, de elég sokáig nem hallatott magáról. 2006-ban jelent meg lemeze, a The Sweet Escape, majd újra dolgozni kezdett a No Doubt-al, de megszületett második gyermeke, így végül eléggé elhúzódott a projekt. Szólóban legutóbb tavaly adott ki lemezt, This Is What the Truth Feels Like. Gwen az évek alatt a divatszakmába is belekóstolt és mostanra saját kollekciója is van. 

És szerencsére ezen a karácsonyon sem kell őt nélkülöznünk, hiszen elkészítette első tematikus lemezét a szeretet ünnepére. A You Make It Feel Like Christmas album címadó dalát ráadásul jelenlegi kedvesével, a countryénekes Blake Shelton-nal adja elő. Íme:

És bár leginkább ez egy szerelmi vallomás egymáshoz, de simán elhallgathatjuk miközben díszítjük a fát, vagy éppen a bejglit sütjük. Talán kicsit füllentettem mikor azt állítottam, hogy nem a megszokott dalokat ajánlom. De azért talán néhány nagy klasszikus elfér. Merthogy ezen a lemezen is van Jingle Bells, Let It Snow, Silent Night, White Christmas és Last Christmas, de előbbi négyet kiválóan testre szabta az énekesnő. Utóbbiból meg nem lehet nagy csodát csinálni, de azért Gwen megpróbálta és nem tört bele teljesen a bicskája. Tojáslikőrrel elmegy.

A címadó dal mellet pedig vannak nagyon kellemes darabok, a My Gift Is You és a Never Kissed Anyone With Blue Eyes Before You elmegy romantikus dalnak is, persze ha csengőszóval kísérik a háttérben, máris ott a helye egy karácsonyi lemezen. Utóbbi kitalálják kinek szól?

Blake Shelton

De mivel ez a szeretet ünnepe, még ez is belefér, így akik kedvelik őt, ne hagyják ki ezt a lemezt. Íme néhány bizonyíték, hogy Gwen 48 évesen is gyönyörű, a hangja pedig még mindig összetéveszthetetlen.

Ha nem lenne elég.

Címkék: Karácsony, Pop

Taylor Swift - Reputation

2017.12.03.
Ragnar Volarus

Egymillió példány fogyott mindössze négy nap alatt Taylor Swift új albumából az Egyesült Államokban: az amerikai énekesnő ezzel a legtöbb lemezt eladó művész lett idén hazájában. A Billboard magazin szerint az énekesnő Reputation című hatodik albumából 1,04 millió példányt kapkodtak el a rajongók ilyen rövid idő alatt. Swift ezzel maga mögé utasította 2017 eddigi legjobban fogyó korongját, Ed Sheeran - Divide című albumát, amelyből 919 ezer példányt vásároltak márciusi megjelenése óta.

A Reputation az énekesnő negyedik olyan albuma az 1989, a Red és a Speak Now után, amelyből egymillió példány fogyott egyetlen hét leforgása alatt. 2012 óta csupán Adele-nak és Swiftnek sikerült eladnia egymillió példányt egyetlen albumból hét nap alatt. 

Swift új albuma várhatóan első helyen debütál az albumeladási listán Nagy-Britanniában, ahol több mint 65 ezer példány fogyott belőle a hétvégén. Az amerikai énekesnőnek azonban valószínűleg még így sem sikerül legyőznie Sheerant a szigetországban. A brit énekes és dalszövegíró Divide című lemezéből 672 ezer példány fogyott márciusi megjelenésének első hetében, ezzel az albumeladási ranglista történetének harmadik leggyorsabban fogyó albuma lett, Adele 25 (800 ezer példány), és az Oasis Be Here Now (696 ezer példány) korongja után.

Ebből is látszik, hogy nekünk itt Európában még van egy kis ízlésünk. Merthogy ez az album egy tragédia. Ebben már sehol nincsen Taylor Swift. Akit lehetett szeretni vagy nem, mondjuk a kicsit negédes Love Story-ért, de legalább tudtuk, hogy ő Taylor Swift. 

Akkor még ugye country előadóként szerepelt a díjátadókon, ez az album ebben a kategóriában már biztosan nem lesz jelölt. De ha van igazság, akkor maximum a zenés citrom-díj átadásánál jön szóba. Szinte felfoghatatlan miért kell beállni milliomodiknak a sorba és ezt a mai hányadék csaj-popzenét nyomni. Értem én, hogy felnőtt már és nem mehet tovább a kislányos stílus, de ezt meg már hallottuk több mint elégszer. 

Persze a baj már nem most kezdődött, hiszen négy-öt éve is hallhattuk, hogy változtatott. De akkor még megmaradt egy elfogadható szinten. Nem mondom, hogy szó nélkül odaadnám ezért a Grammy-díjat, de ha kellően sokat hallgatom, még akár dúdolnám is.

Ezzel szemben itt az új lemez első dala, próbálják meg eldúdolni. Ráadásul érezhetett valamit a művésznő, mert meztelenkedést imitálnak a klipben. Emiatt lesz komoly nézettsége, nem a zene miatt.

Ez az első alkalom, hogy nem bíztatok senkit arra, tegyen egy próbát az albummal, mert érdemes. Nálam ahogy jött, úgy ment is. Számomra az album címe is egy vicc. Reputation? Hírnév? Ezzel az albummal? Az eladási számok alapján sajnos az. De művészileg? Ugyan kérem.

Inkább tényleg hallgassák meg újra Ed Sheerant, aki nem trendi, viszont cserébe nagyon jó. Ezt a Taylor Swift-féle borzalmat pedig igyekszem elfelejteni. Pusztuljon az igénytelen popzene!

Több szót nem is vesztegetnék erre! UFF! Én beszéltem.

Címkék: Pop

Fiorella Mannoia - Combattente

2017.11.30.
Ragnar Volarus

Biztosan előfordult már önökkel, hogy egy film végén csak ültek és néztek maguk elé. Majd megszólalt a zene, ami még tovább fokozta a hatást. Én most pontosan így jártam néhány napja. Ajánlottak egy olasz filmet (Perfetti sconosciuti - Teljesen idegenek) aminek rém egyszerű az alapszituációja, igazából egy hét szereplős kamaradráma.

"Hét jó barát találkozik azért, hogy együtt vacsorázzanak. Az este folyamán egy furcsa játékba kezdenek: úgy döntenek, hogy az asztalra rakják mobiltelefonjaikat és bárkinek is jelez a telefonja, együtt hallgatják meg a kihangosított hívásokat, együtt olvassák el a bejövő SMS-eket, és együtt néznek meg minden beérkező képes vagy szöveges tartalmat. Mivel barátokról van szó, úgy hiszik, hogy ismerik egymást, de ez a játék váratlan titkokat is felszínre hoz..."

Rég volt ilyen filmes élményem. Annyira emberi, és annyira igaz a történet. Tehát csak ott ültem, és akkor meghallottam Fiorella Mannoia hangját.

Amire rögtön odafigyeltem. Bevallom gyengém az olasz nyelv. Természetesen a magyar a világ legszebb és legcsodálatosabb nyelve, de számomra egyértelműen az olasz a második. A dallama, a csengése egészen elvarázsol. Nos, lepörgött az utolsó jelenet, és elkezdődött ez a dal.

Mi sem természetesebb utánanéztem a hölgynek. Mert bevallom, a nagy neveken kívül nem ástam bele magam az olasz popzenébe. Tehát Eros Ramazzotti, Jovanotti, Laura Pausini, Gianna Nannini, Tiziano Ferro, Vasco Rossi mellett ő eddig kimaradt. És büszkén kijelenthetem, azon szerencsések közé tartozom, akik hallották élőben énekelni Adriano Celentano-t.

De térjünk vissza a hölgyre, aki nem ma kezdte a zenélést. Eleinte filmekben szerepelt dublőrként és kaszkadőrként és ezek után ragadott csak mikrofont. 1954. áprilisában született Rómában, édesapja Luigi Mannoia szicíliai származású kaszkadőr volt. Két testvére van: Maurizio Stella és Patirzia. Testvéreivel együtt kezdetben apja mesterségét űzték: kaszkadőrként és dublőrként dolgoztak, több olasz filmben: az 1968-as Non cantare, spara filmben Fiorella Lucia Mannucci színésznő dublőre volt. Kaszkadőre volt emellett Monica Vittinek, az 1971-es Vadászat fimben pedig Candice Bergen kaszkadőrje.

A zenei életben 1968-ban debütált, amikor részt vett a Castrocaroi Fesztiválon, nem aratott győzelmet, ám a fesztivál után sikerült lemezszerződést kötnie.

Elképesztő pályafutás áll a háta mögött, különleges, nagyon jellegzetes kicsit mély hangja élőben is nagyon jól szól. Az alábbi videón erre bizonyítékot is szolgáltatok. 2009. június 21-én Laura Pausini kezdeményezésére több olasz énekesnővel együtt fellépett az Amiche per l'Abruzzo jótékonysági koncerten, aminek bevételét az l'aquilai földrengés áldozatainak megsegítésére fordították. A koncerten Laura Pausinivel, Gianna Nanninival, Elisaval és Giorgiaval együtt énekelték el a Quello che le donne non dicono dalát.

Négyszer indult a Sanremói Dalfesztiválon. Először 1981-ben Caffé nero bollente dalával, aminek a szövegét Mimmo Cavallo és Rosario De Cola írták, a dalversenyen végül a 11. helyen végzett. 1987-ben szerepelt másodszor Sanremóban, amin a Quello che le donne non dicono (Amit a nők nem mondanak ki) című dalt énekelte el (lásd a fenti videót), amit eredetileg Fiordaliso énekesnőnek szántak. A dal végül 8. helyezést ért el és elnyerte a Kritikusok Díját. 1988-ban ismét szerepelt a fesztiválon és újra hazavihette a Kritikusok Díját a Le notti di maggio dallal. Legutóbb idén, azaz 2017. februárjában a Che sia benedetta (Hogy legyen áldott) című dalával bekerült a döntőbe, ahol a második helyen végzett.

Olaszországban imádják, több mint egy tucat albuma, öt élő koncertlemeze jelent meg, tizenöt válogatáslemezen szerepelt és három cover lemezt is kiadott. Én most a 2015-ös Combattente lemezével kezdtem és nagyon jó volt hallgatni. Igazi dallamos, jól hangszerelt lemez, így eldöntöttem, bepótolom az elmaradásomat és máris elkezdtem a korábbi albumait is hallgatni.

Hálás vagyok a filmért, ami igazi élményt jelentett, és ugyanakkor hálás vagyok a filmnek azért, hogy megismertette velem a nagyszerű énekesnőt, Fiorella Mannoia-t. És kicsit újra ráirányította a figyelmemet az olasz előadókra. Azt hiszem elő is kell keressem az Eros Ramazzoti - Eros Roma Live dvd-t, ami egy kötelező darab és nagy kedvenc a gyűjteményemben. Káprázatos koncert!

Persze előbb még tartok egy Fiorella Mannoia maratont. 

Címkék: Itália, Könnyűzene, Pop

Michael Oakley - California

2017.11.20.
Ragnar Volarus

Egy Michael Oakley nevű fickó, aki Skóciában, Glasgowban él, California címmel ad ki albumot? Itt valami nem stimmel.

Dehogynem! Nagyon is. A synthwave hullám újabb gyöngyszeme ez az album. Talán nincs igazam, és örökre rétegzene marad az a stílus, de a gyarapodó előadók és kiadványok nem ezt bizonyítják. A műfaj egyik tökéletes darabjával, a The Midnight - Endless Summer albumával már foglalkoztunk, és velük kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy már elkezdtek koncertezni karöltve az FM-84 nevű formációval. 

De térjünk vissza a mi skót emberünkhöz. Akinek első próbálkozása mindössze hat dalt tartalmaz, ám azok kivétel nélkül jól sikerültek. Nem úgy, mint a virtuális lemezborító - hiszen csak digitálisan kerül forgalomba az anyag -, amelyről túl sok jót nem tudnék mondani. Ellentétben a zenével. 

Valami olyan hangulat árad a zenéből (és a Turn Back Time klipjéből), ami tényleg visszahozza a nyolcvanas éveket. Azt az időszakot amikor a zene még dúdolható volt, a dallam pedig csodaszép. És ezért igazán értékelhető a videó is, hiszen nem a végletekig tökéletes benne minden, agyonsminkelt és tökéletes testű táncosokkal, csillogó-villogó környezettel, csillió dolláros ruhakölteményekben és verdákkal. Éppen ellenkezőleg, attól tökéletes, hogy olyan amilyen. Ettől szerethető. Szerintem. Pedig a téma nem vidám, a dal mégis csak keserédes, és nem depresszív.

Ami óriási különbség a modern kor zenéjéhez képest, hogy nem egy életstílust, a menőséget, a trendet akarta/akarja eladni, hanem hangulatot teremtett. Akkor még ezekre a zenékre össze lehetett bújni a kedvesünkkel, közösen nézni egy naplementét, míg mindezt ma például Pitbull slágereire nehéz elképzelni. Persze más világot élünk. De most repítsen el minket Californiába Michael Oakley.

A fiatalember videómegosztós csatornáján meghallgatható további két dal. Ha tetszett a fenti két ízelítő, lehet tovább barangolni, ide kattintva.

Címkék: Retro, Synthwave

Red - Gone

2017.11.11.
Ragnar Volarus

Sokan vagyunk úgy, hogy éppen a hangulatunknak megfelelő zenét tesszük be. Engem most felbosszantottak. Ezért legszívesebben ordítani lett volna kedvem, és ehhez segítséget kértem a Red nevezetű amerikai rockbandától. Mert ők aztán ehhez nagyon értenek.

De félreértés ne essék, nem csak ordítani tudnak, hanem zúzni is rendesen. Civilizált módon. Íme egy gyors bizonyíték:

Komolyan felsejlik a Rage Against The Machine, mikor elhangzik a "Wake up!". No de kik is ezek a fickók? Annyit elöljáróban elárulok, nem ma kezdték. Hiszen a jelenleg is aktív tagok, az Anthony és Randy Armstrong testvérpár, akik a gitárokon varázsolnak, valamint a billentyűs/énekes Michael Barnes 2002-ben alapította az együttest. A srácok még a középiskolában ismerkedtek össze, és eleinte az Ascencion nevezetű keresztény rockot játszó együttesben tevékenykedtek, de miután elvégezték a sulit, a hard rock irányába fordultak és Tennessee-be tették át a székhelyüket. Két évet dolgoztak első nagylemezükön, de az End of silence 2006-ban tényleg megtörte a csendet. Az albumon található Breathe into me 2007-ben az év legjobb rockdala lett Amerikában, de ugyanerről az anyagról a Lost is nyert 2009-ben. 

Itt pedig bizonyíték arra, hogy Michael Barnes énekelni is tud.

A következő album 2010-ben az Innocence & Instinct az év rockalbuma lett, és a Start Again az év rockdala. Az ezt követő lemezük, az Until we have faces csak jelölve lett, majd 2013-ban a Release the panic és 2015-ben az Of Beauty and Rage újra az év legjobb rockalbuma díját vihette haza.  

Ezzel pedig elérkeztünk 2017-hez és a Gone címet viselő nagylemezhez. Nincs új a nap alatt, ez durva jó lett. Megvan benne az erő, ugyanakkor a dallam, a gitár még mindig jól szól és Michael Barnes szintén. Kicsit talán kevesebb a kőkemény zúzás, de még mindig nagyon távol áll a Hooligans féle Haribo-rockerek világától. 

Ahogy mondtam a legelején, felbosszantottak. De nem bánom. Legalább újra a látókörömbe került a Red és ennek roppant mód örülök. Itt egy kis ízelítő, a Still alive, ami pont nem arra bizonyíték, hogy visszavettek a fiúk a keménységből.

Boggie - 3

2017.11.05.
Ragnar Volarus

Csemer Boglárka, vagy ahogy többen ismerik Boggie immár harmadik nagylemezét adta ki, de az elsőt édesanyaként. 

Igazán ismert akkor lett, mikor a Wars for Nothing című dallal jelentkezett A Dal 2015 műsorba, és meg is nyerte. Persze előtte 2013-ban megjelent Boggie címet viselő albuma, amin már akkor csak saját – magyar, francia, és angol nyelven írt – szerzeményeket találhattunk. A lemez előkelő helyen szerepelt az amerikai Billboard lista 4. majd 17. helyén. Ugyanebben az esztendőben jelent meg Parfüm című videoklipje, amely több mint 10 milliós nézettsége felett jár. 

2014-ben All Is One Is All címmel jelent meg a második albuma, szintén magyar-francia és angol nyelven. Ez az anyag már itthon is meghozta a sikert, az Év POP lemeze kategóriában győzött is a FONOGRAM díjátadón. És ezen a lemezen szerepel a Wars for Nothing című dala, amellyel benevezett A Dal 2015 műsorba.

A harmadik albumra pedig - ha lehet ilyet mondani -, Boggie dalszerzői stílusa tovább csiszolódott és tökéletesedett. A lemezen kísérletezik, merészen keveri az elektronikus és akusztikus hangzást, de mindezek mellett ott a rá jellemző dallamvilág is. Természetesen megmaradt a nyelvi sokszínűség, de most a magyar szövegeké lett az igazi főszerep, amiben ezúttal Kemény Zsófi költőnő is közreműködött. Ennek köszönhetően továbbra sem kapunk bugyuta és semmitmondó dalszöveget, éppen ellenkezőleg, némelyik akár versként is megállja a helyét.

Az album egyébként rekord idő alatt készült el - de ez abszolút nem érződik rajta-, hiszen Lenke lányának 2016. decemberében adott életet, és csak ezután látott neki a munkának. A lemez pedig újabb kilenc hónap elteltével már a kezünkben. A dalok, elmondása szerint, Lenke nélkül nem születtek volna meg, egy új korszak kezdődött az életében és az elengedés lett az album fő irányvonala. Elengedi a megfelelést, a félelmeket, a rosszul sikerült kapcsolatokat, gyerekkort, múltat.

A videómegosztón pedig az egész hallgatható:

Címkék: Akusztikus, Jazz, Pop

Ezeket a cikkeket olvastad már?