Blogolj!

Az idegrendszerre akarunk hatni, a legelementárisabb szinten!

A kritikusok által ünnepelt brit These New Puritans zenéje a punk, rock, elektronika, a klasszikus és a kísérleti zene modern, mégis időtlen keveréke. A bandát alkotó ikerpárt, Jack és George Barnett-et, legújabb, az  `Inside the Rose’ című albumukról kérdezte Csúri András. 

Fotó: Harley Weir

Cs. A.: Immár hat év telt el legutóbbi lemezetek, a `Field of Reeds` megjelenése óta. Bár a két album igencsak különböző, az `Inside the Rose` első dala úgy hangzik, mint egy átmenet a két lemez között.

Jack Barnett: Jó ezt hallani. Fiatalként nagyon szerettem Frank Zappát és amit a tartalmi folytonosságról gondolt. Készítesz egy albumot, aztán húsz év múlva egy másikat, ami részben a korábbi album zenei elemeire is épül. A `White Chords’ és a `Costume’ című dalaink ugyanazon akkordokra épülnek, holott az egyik a `Hidden’-en,  a másik az azt megelőző, ’Beat Pyramid’-on jelent meg. Ilyen szándékos önreferenciákkal teremtünk egyfajta folytonosságot a lemezeink között. 

Cs. A.: A lemezeitek címében ‘Beat Pyramid’, ‘Hidden’ és ’Field of Reeds’ mindig van valami rejtélyes. Mire utal az ‚Inside’ az aktuális album címében?

George Barnett: Számomra egy másik, idegen világban való elmerülést jelent. De Jack, a cím a Te ötleted volt, szóval biztos jobban el tudod magyarázni.

Jack: Olyan találkozásokra gondoltam, amelyek teljes mértékben megváltoztatják azt, ahogy szemléled a körülötted lévő világot. Egy tárgy az utcán, egy múló pillanat, egy élmény vagy egy személy, aki elbűvöl és ezáltal a sajátoddá teszed az ő világszemléletét is.

Cs. A.: Az előző albummal összehasonlítva a dalszövegek fontosabb szerepet kaptak.  

George: Számomra a fő különbség az, hogy a `Field of Reeds`, egyfajta instrumentális lemez volt annak ellenére, hogy Jack énekelt rajta és ...

Jack: Tetszik ez a hasonlat, de kérlek fejezd be, amit mondani akartál...

George: ...nem, nem, Neked kellene befejezni. (Nevet.) A múltban sokat kísérleteztünk zajzenével, de ez alkalommal Jack hangja kapta a főszerepet.

Jack: Emlékszem, amikor tinédzserként zenéltünk, gyakran csak hangkeltésekkel kísérleteztem dalszövegek helyett, és ez igaz az előző album esetében is. Azt mondanám, hogy a `Field of Reeds`-en a hangom csak egy volt a többi hangszer közül, se több se kevesebb. Az aktuális lemeznél azonban énekelni akartam. Olyan dolgokról, amelyekben hiszek, és olyan módon, ahogy azt vállalom is. Ezt azonban csak őszintén lehet, mert, ha megjátszod az érzéseket, bajba kerülsz, amikor újra fel kell venni  bizonyos részeket. 

Némely dal, például az ‚A-R-P’, esetében azért improvizáltam is egyes sorokat, és azok most pontosan úgy hallhatók a lemezen, ahogy azt spontán felénekeltem. De ez is csak azért működik, mert a spontaneitás őszintén jött. 

Cs. A.: A `Field of Reeds` nem volt egy vidám lemez. Az ‚Inside the Rose’ hangulata sokkal melegebb. Mivel magyarázzátok ezt? 

George: Pozitívabb lett a hozzáállásom sok mindenhez és az album szemlélete is jövőbetekintő. Jack, Te gyakran mondod, hogy nem tudnál olyan zenét írni, ami nem passzolna az aktuális hangulatodhoz. 

Jack: Ez igaz. Úgy gondolom, hogy az album mindkettőnk érzelmi világát tükrözi: egyrészt a pillanatba vetett abszolút bizalmat, másrészt egy átlátható, becsvágyó lelkiállapotot. A dalok az élet szélsőségeiről is szólnak, rendkívüli érzésekről, izgalmas pillanatokról. Az ‘Anti-gravity’ például olyan helyzetekről mesél, amikor minden szabályt és konvenciót felrúgunk és bámulatos, felszabadító új élményekre teszünk szert. A zenénkben ezt úgy próbáljuk visszaadni, hogy lépésről-lépésre haladunk egy központi dallam felé, ami aztán egyszercsak előtör, és lebegve végigkíséri a dalt.

Cs. A.: A zenétek hangzása időtlen. Ez talán annak is köszönhető, hogy a dalszövegek nem utalnak konkrétan sem a jelenre, sem más korszakra. Tudatos mindez, hogy távol tartsátok a művészetetektől a mindennapi diskurzusokat? 

George: Ez így igaz, habár mi nyíltan vállaljuk például, hogy a kezdetektől a Brexit ellen voltunk.

Jack: Úgy érzem, nem olyan zenekar vagyunk, amelynek aktuális témákat kellene kommentálnia. Bár több olyan bandára lenne szükség, akiknek politikai üzenete van, de ez nem a mi utunk.

George: Voltaképpen miért is nem?

Jack: Mert a zenénk inkább személyes és nem akarunk benne politikai üzeneteket, ideológiákat. A zenében úgyis az a fantasztikus, hogy olyan dolgokat tudsz kifejezni vele, melyek meghaladják a szókincsedet, és általában mindazt, ami szavakkal kifejezhető. Szívesen hagyom, hogy a zenélés meglepjen, és cserébe a zene olyan helyekre vezet, amelyekre sosem számítottam volna. 

Cs. A.: Jack, ugye, még mindig te írod elsődlegesen a dalokat?

George: Száz százalékban.

Jack: Azért ennél az albumnál sokkal többet dolgoztunk közösen, mint korábban. Ezért is tartott hat évig, mire elkészültünk vele. (Mindketten felnevetnek.)

George: Az igazsághoz hozzátartozik, hogy számos más projekten is dolgoztunk, nemcsak az albumon. De Jack egyfolytában dalokat ír, még alvás közben is. Mindig mondod, hogy a `Where the Trees are on Fire` című dalt álmodban írtad, nem igaz? 

Jack: Igen. Folyamatosan írok, és így, akármilyen közhelynek is tűnik, ez a dal, valóban egy olyan időszak eredménye, amikor gyakran álmodtam dalokról. Mivel még a szöveg is félig álmomban `íródott’,  ezért igazából nem is tudom, miről szól. (Nevet.) Szerencsére George-nak jó érzéke van a tiszta struktúrákhoz, és ahhoz, hogy megálljt parancsoljon, amikor úgy érzi, hogy egy dal megérett a felvételre. 

Cs. A.: Ha már álombeli víziók, az album hallgatása közben olyan filmekre kellett gondolnom, mint Kubrick Űrodüsszeiá-ja vagy Tarkovszkij Sztalker-ja.

Jack: Egy másodpercig sem tiltakozom a hasonlatok ellen. (Mosolyog.) Absztrakt zene helyett olyan dalokat akartunk írni, amelyek merészsége, világossága a hallgatók idegrendszerére hat, a legelementárisabb szinten.

George: Érdekes módon, a Sztalker valóban az egyik referencia-pontunk volt az album vizuális megjelenítéséhez. 

Cs. A.: Hiszen George, Te részt vettél a videók rendezésében is.

George: Igen, szívesen dolgoznék többet filmeken. Ez alkalommal mindez nagyon organikus volt, mert olyan művészekkel dolgoztunk együtt, akik hosszú évek óta barátaink is és jól ismerik a zenénket. Más lett volna a végeredmény, ha egy külsős rendezte volna a videókat ezekhez a dalokhoz. 

Cs. A.: Ez a lemez valamivel könnyebben emészthető, mint a korábbiak, bár a slágerlisták számára még messze nem az.  

Jack: Azt hiszem, a mi zenénk azt igényli, hogy fizikálisan `fogyasszák’, és nem a streaming szolgáltatóknak íródott. Ha pedig manapság nem `streamelik’ a zenédet, akkor a slágerlistát elfelejtheted.

Cs. A.: Azért kérdezem, mert úgy tűnik, hogy nem ismertek kompromisszumot a művészeti döntések terén. Nincs emiatt nyomás a lemezkiadó részéről? 

Jack: Ez így van. Ami a zenénket illeti, nem vagyunk hajlandók kompromisszumokra. Szerencsések vagyunk, mert olyan emberek vesznek körül a kiadóban, akik támogatják a művészetünket. Ez kivételes egy olyan korszakban, amikor a művészek egyre nagyobb eladási nyomás alatt állnak. Még a lemezborítót is mi tervezhettük. A cd átlátszó borítója olyan munka volt, amivel a kiadó korábban még nem találkozott, a felezett méretű cd-könyvecske pedig egy abszolút újdonság. Sok munka áll mindemögött, de úgy érzem, a kiadónk boldog, hogy mi valami mást szeretnénk nyújtani, és nem olyat, amit a közönség már számtalanszor látott.

https://zenefuleidnek.blogstar.hu/./pages/zenefuleidnek/contents/blog/92276/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?