Blogolj!

 Vágy, szerelem, biztonság - interjú Sinéad O’Connor-ral

A következő interjú Sinéad O’Connor-ral ugyan 2014-ben készült az ’I'm not bossy, I'm the boss’ album kapcsán, de érdemes felidézni két okból is. Egyészt, mert hétfőn újra hallhatjuk az ír előadónőt az Akváriumban. Másrészt, az énekesnő évtizedes aktivizmusának jelentősége még érthetőbbé válik azáltal, hogy az interjú még a metoo-korszak, az azonos neműek házasságát megerősítő, ír népszavazás és az írországi Tulham-i gyermek-tömegsírok feltárása előtt készült.   

 

Sinéad OConnor 'The Lion and the Cobra' című albumával, 1987-ben robbant be a köztudatba. Pár évvel később a sikerlistákat is meghódította Prince ’Nothing compares 2 U’ dalának feldolgozásával és az ahhoz készített emlékezetes egyszerűségű videóval. Az azóta eltelt két és fél évtizedben számos zenei irányzatot kipróbált a reggeatől a bigband hangzásig. Kiváló előadókkal dolgozott együtt Peter Gabrieltől, a U2-n át a Massive Attack-ig. Zenei munkásságát azonban gyakran – igazságtalanul – háttérbe szorították a nők társadalmi helyzetét, a szexuális szabadságot érintő  vagy a keresztény egyházat kritizáló kijelentései és akciói. 2012-ben kiváló zenei anyaggal tért vissza, amelyet továbbépít legújabb, ’I'm not bossy, I'm the boss’ címmel augusztusban megjelent albumával. Az interjúktól ma már elzárkózó énekesnővel Csúri Andrásnak sikerült beszélgetnie.  


CS.A.: - Sinéad, az új album nyitódalának címe „How about I be me” (Mi lenne, ha önmagam lehetnék?), ami megegyezik legutóbbi albumod címével is. Te mindig kimondtad, amit gondoltál. Sokszor bajba is kerültél emiatt. Ennyire fontos számodra ez az üzenet vagy ennyire küzdened kell ezért még ma is? 

Sinéad O’Connor: - Valójában a dal egyszerűen nem lett kész időre az előző albumra, de igen, fontos számomra ez az üzenet. Az ’8 good reasons’ és a ’Streetcars’ mellett ez egy olyan dal az albumon, amely rólam szól. A többi inkább kitalált személyekről. A dal valójában válasz az ír médiának. Írtam pár cikket a szexualitás témakörében, amelyek miatt nagyon nekem estek. Ezzel a dallal azt akartam üzenni, hogy senki ne mondja meg nekem, hogy ki vagyok és hogyan éljek. Jó lenne, ha ezt én, magam dönthetném el.  

- És mire utal az album címe, amelyben kijelented, hogy nem játszod a főnököt, hanem, az Te magad vagy? 

- Egyrészt: úgy éreztem, hogy visszaadja az album dalainak lényegét, amelyben a női főszereplő, a kezdeti, szerelmi rajongás után ráébred, hogy a rajongásnál több kell egy biztonságos kapcsolathoz. De arra is utal, hogy több évtizedes, sikeres karrierem ellenére a mai napig sem vesznek komolyan nőként a zenei szakmában. Bár úgy tűnik, Te vagy a főnök a saját karriered tekintetében, de valójában, a háttérben szinte néma vagy, nem hallgatnák rád. 

- Az albumot hallgatva, egy nyugodt, kiegyensúlyozott, felnőtt nőt hallhatunk, aki megbékélt a férfiakkal is. 

- Mindenképp. Nem akarok a múlton rágódni. A jelenre és a jövőre koncentrálok. A férfiakat pedig nagyon is szeretem. Elképzelhetetlen lenne az életem nélkülük vagy szerelem nélkül. Valójában ez az első albumom, amely kizárólag szerelmes dalokból áll. Már nagyon rég szerettem volna egy ilyen lemezt készíteni. 

- Ha már szerelem. A „Your Green Jacket”-ben – ahogy említetted is – egy lányról énekelsz, aki ártatlan odaadással rajong egy férfiért. Felnőtt nőként, akit nem egy csalódás ért az életben, tudsz még őszintén rajongani valakiért? 

- Persze. Nap, mint nap. Főleg, kedves, vicces, érzéki emberekért tudok rajongani. De igazából szerelmes voltam a férfiak 75%-ába, akikkel valaha találkoztam. (nevet) 

- Számos előadóval együttműködtél a karriered során, de az utóbbi években, többször is John Granttel, akit jómagam általad fedezhettem fel. Köszönet érte. Kiket hallgatsz mostanában?  

- Szívesen. Igen, nagyon kedvelem John zenéjét. Feldolgoztam az egyik dalát az előző albumomon - így ismerkedtünk meg. Fontosabb azonban, hogy egy kiváló barátság alakult ki közöttünk. Igazából az aktuális előadók közül keveset ismerek. Mostanában sokat hallgatok chicagói, úgynevezetthappy blues-t.

- A „Harbour” című dalban a következő sorokat énekled: „Egy 14 éves megtört lány nem mesélhette el, hogy mit tettek vele a pokolban.” Személyes élményeidről olvashattunk korábban, ezekről nem kérdezlek. Arról azonban igen, hogy mit éreztél, amikor 2009-ben nyilvánosságra hozták a Murphy jelentést az ír egyházi nevelőintézetekben feltárt szexuális visszaélésekről? Amikor évtizedekkel ezelőtt felszólaltál mindez ellen, elmebetegként pecsételtek meg, a karriered egy ideig derékba tört. Megkövetett bárki is mindezért 2009 után? 

- Ezen így konkrétan nem gondolkodtam, mert a 2009-es jelentés nem rólam szólt személyesen. De most, hogy kérdezed, valóban, sokan elnézést kértek azóta. 

- A kezdeti rajongással ellentétben a záródalban már arról énekelsz, hogy veszélyes pusztán a „vágy villamosán utazni” és fontosabb megtanulnunk önmagunkat szeretni. Ez egy végső következtetés? - vagy a kör újra indul egy újabb fejvesztéssel, egy következő szerelemmel? 

- Ez a dal figyelmeztetés a vágyak hajhászásával szemben, ami sok bajba keverheti az embert. Biztonságosabb, ha egy kapcsolatban nemcsak a másikat csodáljuk, hanem önmagunkat is tiszteljük. De persze: a kör újra kezdődik. Újra és újra.  

- Sokat írtak rólad és személyes sorsodról a médiában az évtizedek során. Arról azonban keveset, hogy mindeközben négy gyermeket is felneveltél. Mik voltak a legfontosabb elvek a nevelésük kapcsán? 

- Ha megkérdeznéd őket, talán – és remélem – valamennyien azt válaszolnák, hogy mindig úgy próbáltam nevelni őket, hogy vállalják személyiségüket és cselekedeteiket: hogy száz százalékban önmaguk legyenek! 

- Így még érthetőbbé válik az album nyitó dalának, számodra meghatározó üzenete. Köszönöm az interjút, Sinead.

https://zenefuleidnek.blogstar.hu/./pages/zenefuleidnek/contents/blog/87134/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?