Orbán: nemzeti konzultáció kezdődik
Nemzeti konzultáció kezdődik a koronavírusról és a gazdaság újraindításának intézkedéseiről - jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök pénteken.
Blogolj!

USNK - A közönséges bűnözők lerabolják a magyar celebvilágot

Doug Glatt

Partedliket fel, habzsolásra felkészülni, harapjunk le egy kis falatka amerikai gettót a nagy, magyar, kamubálványokból gyúrt celebpuliszkából!

Mielőtt elmagyaráznám, mire is gondolt a költő rövid, ámde annál velősebb bevezetőjében, tartozom néhány vallomással a kedves olvasónak, hallgatónak. A környezetem mindig is metál arcként identifikált, s való igaz, muzsikafogyasztással töltött szabadidőm jelentős hányadát teszi ki a csörgő, csattogó fémzene dobhártyába való invesztálása, ugyanakkor azért közel sem állítok valótlanságot, ha mégis mindenevőként határozom meg magam a zenefogyasztói tápláléklánc palettáján.

Azt is el kell mondanom, hogy a magyar rapszcéna csak nagyon kis keresztmetszetét ismerem, azt is csak felületesen - ezért köszönet a SzabadBölcsész blognak - és ha a globális hip-hop és rap piacról beszélünk, még szegényesebb a tudásom. Jó, oké, azért tudom ki volt 2pac, Eminemnek jó néhány trekkjét kifejezetten szívesen pörgetem, és a 'motherfucker P.I.M.P.' szókapcsolat sem ismeretlen számomra - köszi 50 Cent. Lényeg a lényeg, nem vádolhatnak meg azzal, hogy behatóan tanulmányoztam korábban a magyar zene ezen szegmensét, de nem áll távol tőlem a gettóhangulat, a szíven ütő szövegek, szóval no offense, ha hozzáértetlenségem kivillanna szerény véleményem alól.

Vallomásaim sora folytatódhatna azzal, hogy hűha, hát igen, én is egy olyan tipikus magyar vagyok, aki nagyon, de nagyon elítéli az X-faktornak, vagy éppen korábban Megasztárnak, The Voice-nak vagy akárminek nevezett celeb alkotó prototípusgyárat, de azért titokban mégis minden szombat este beosonok a tévé elé, mohón megragadom a távirányítót, hogy aztán "valamilyen csoda folytán" hozzá tudjak szólni a hatalmas társadalmi vitákhoz, melyeknek fóruma a munkahely, a Facebook vagy a franc se tudja mi. Nem. Én büszkén vállalom, hogy ha időm engedi, diadalittasan kapcsolom be szombatonként a tehetségkutatónak nevezett fertőt, mert kinek ne esne jól egy végiggályázott hét után kicsit lerohasztania az agysejtjeit. Valaki iszik, valaki drogozik, valaki meg ilyen műsorokat fogyaszt.

Oké, oké, most már tényleg rátérek a lényegre. Szóval a tehetségkutatónak nevezett X-faktorban a tehetség egyre ritkább a fehér hollónál, s az igazat megvallva talán egy kicsit ki is fulladt már a műfaj is maga az elmúlt egy évtizedben. Sok a manír, sok a púder, s mivel a minőségi produkció kevés, egyre több a bénákat és falshangkapitányokat rivaldafénybe állító kontent, a válogatókról gyártott, szekunder szégyenérzetet generáló mozgókép. Na meg, biztos te is, Ön is megfigyelte, hogy évről évre egyre nagyobb szerepet kap a négy tagú zsűri ripacskodása, szerepjátéka, amiért ne ítéljük el őket, mert ez van nekik megírva, ezt kell csinálniuk, kenyeret és cirkuszt a népnek.

Ez a poszt persze nem azért születik, hogy az X-faktort és a hasonló, kisstílű műsorokat beárazza, hanem azért, mert néha bizony tényleg kilök magából a celebekre érzékenyített kereskedelmi média egy-két unikumnak számító, celebként egyáltalán nem eladható, de nagyon tehetséges figurát. Pontosan ilyen az erdélyi USNK formáció is, akik olyan hangulatot csempésztek a fülekbe, amilyet én őszintén szólva még nem érzékeltem a magyar televíziózás tehetségkutató-történetében. Így most már érthető, miért hoztam fel a magyar rapszcénát, ugye.

Szóval ez a két srác elképesztően tehetséges, s talán jó lett volna, ha a produkciójuk alatt nem Gáspár Laciék diskurzusát kellett volna hallgatnunk, mert így nem ragadhatott senkit igazán magával az a flow, ami engem, amivel ez a formáció rendelkezik. Szerencsére az internet a barátunk és az is nagy szerencse, hogy a srácok rögzítettek már - nem túl magas minőségben - néhány felvételt a nagyközönség számára, amelyeknek nézettsége természetesen ugrásszerűen kezdett el az ég felé szárnyalni az elmúlt napokban.


Kövezzenek, kövezettek meg, ahogy végig pörgettem a világhálón fellelhető nótákat, azonnal Eminem, Detroit, meg a brooklyn-i gettó ugrott be. Még úgy is, hogy sosem jártam ott, sosem érezhettem és érthettem meg, hogy élnek az onnan, nevezzük nevén, nyomorból érkező emberek. Az erdélyi srácok munkássága gőzerővel árasztja ezt a nyomasztó hangulatot, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy tökéletesen le van fordítva - nem nyelvi szinten - magyarra. Mindezt úgy, hogy angolul szövegelnek, de ezt a stílust így kell csinálni, így lehet csak igazán hitelesen csinálni.


Szövegviláguk leginkább a kisemberek mindennapi nehézségeit állítja középpontba, de nagyon is érezhető bennük a személyes érintettség és ez ad igazán hitelt a sötét trekkeknek. Laskay Nimród és Filep Kund úgy állítja tükör elé az alsó tízezer fölött, de a felső nyolcszázezer alatti életszínvonalon tengődő társadalmi réteget, hogy rettentően kijózanító pofonként csattan az arcon. A versékben megjelenik a joint, a testvériség piedesztára emelése, a gazdagság távolról való szemlélése, szóval van itt minden, ami kell egy sztereotipikus rap életműhöz. Csakhogy amit a USNK csinál, az minden, csak nem snassz és nem olcsó áru.


Azt persze egyelőre nem tudhatjuk, hogy miként akarja majd őket megrágni és a szélesebb réteg számára is fogyaszthatóbb formátumban felöklendezni a divatot diktáló kereskedelmi média, mindenesetre én nagyon bízom benne, hogy a szcéna és azok az emberek, akiknek kell, most hozzám hasonlóan megtalálták maguknak a USNK-t. Srácok, ti meg szövegeljetek továbbra is szívből, mert ettől vagytok ti igazán frankók.

Címkék: Rap
https://zenefuleidnek.blogstar.hu/./pages/zenefuleidnek/contents/blog/63210/pics/lead_800x600.jpg
Rap
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?