Blogolj!

Curtis: "Utcagyerek vagyok és az is maradok!"

Kecskés István

Széki Attila komoly karriert futhatott volna be Újpesten, ám a sport helyett a zenét választotta és immár Curtis néven készül élete egyik legnagyobb koncertjére.

NB I-es futballista voltál, de most a zenei életben törsz a csúcsra. Mióta tudod, hogy nem sportoló, hanem énekes leszel?

Nyilván az volt az álmom gyerekként, hogy futballistaként bajnoki címeket, kupákat nyerek és gólkirály leszek, akkor még csak hobbiként gondoltam a zenére. Persze gyerekként is része volt az életemnek. A rap és a foci volt az életem. Játszottunk a dühöngőben és zenét hallgattunk. Aztán jött Ganxta Zoleet, akivel találkoztam és tizenegy évesen az E-klubbal reppeltem vele a Keleti oldal, nyugati oldalt. Ezzel együtt huszonegy éves koromig csak a foci volt, de aztán a sérülés után váltottam. Az első lemezem kiadásának is köze volt a futballhoz, hiszen volt olyan csapattársam, aki kisegített egy kis pénzzel.

Az újpesti panelek között nőttél fel?

Itt is születtem. A panelrengeteg közepén lettem felnőtt. Most is itt lakom és nem is akarok innen elmenni, maximum egy kertesházat szeretnék, de nem megyek Újpestről sehova.

Rossz gyerek voltál?

Nagyon… Nem csodálom, hogy szegény anyukám megőszült. Nem szerettem iskolába járni, verekedtem, mint a legtöbb lakótelepi gyerek. És persze meccsekre jártam, ment a balhé ott is. Hamar tagja lettem egy szurkolói csoportnak is.

Bulldogs, vagy Korps?

Korps.

Az kemény brigád volt.

Az. De hát én ebben nőttem fel. Nem az volt a telepen, hogy ha valami baj volt, akkor elmentél a rendőrhöz, vagy ha igen, akkor tőle is kaptál egy sallert. Mindenkinek magát kellett megvédenie, magáért kellett kiállnia. Engem úgy neveltek, hogy ne kezdjem a balhét, de álljak ki magamért.

Pofozkodtál az Újpestrért?

Hogyne. Sok balhé volt, a Ferencváros, a Honvéd, vagy a Videoton szurkolóival. Benne voltam mindenben, ez a meccshez járt, a jegyhez kaptuk. Tudtuk, hogy mire számíthatunk. Már nem mennék bele ezekbe a balhékba. Nem félek, de bármi történhetett volna, egy barátomat például megszúrták az egyik meccsen.

Ha visszagondolsz, akkor a futball pályafutásod gyors vége miatt van benned hiányérzet?

Van. Még akkor is, ha minden korosztályban gólkirály voltam. Főleg azért van, mert annak idején, amikor elkezdtem volna játszani akkor jött Szentes Lázár, aki remek edző, de emberileg volt vele bajom. Akkor akartak kölcsönadni a Diósgyőrnek, ahol elmondtam, hogy jövök, de mindig újpesti maradok. Volt is egy szurkolói szavazás, amelyen a 99 százalék azt mondta, hogy ne igazoljanak le. Aztán elmentem Kecskemétre, ahol nagyon jól éreztem magam, majd visszavitt az Újpest, mert Szentesnek kellettem. Aztán nem nagyon játszatott.

Volt olyan pillanat, amikor elővettél egy kockás papírt és felírtad a dolgokat, hogy a focit vagy a zenét választod?

Nem volt, de jött a sérülésem és akkor dönteni kellett. Bohóc nem akartam lenni. Hívott aztán másik csapat, de nekem az Újpest örök szerelem és nem akartam máshol futballozni már. Be kellett látnom, hogy a műtét után nehézkesebbé vált minden. Sokat ostoroztam magam, ha nem ment a játék, fontos az önkritika és be kellett látni, hogy ha valami nem megy, akkor azt nem kell erőltetni. Annyiban más most a helyzet, hogy minden csak rajtunk múlik. Ha szar dalt írunk, akkor nincs buli, ha jót, akkor van. Rajtunk áll minden.

Egyedül kezdett zenélni?

Igen, aztán jött BLR, aki akkor még nem volt zeneszerző, de már az. Annak idején szereztünk egy programot amivel dolgoztunk, anyukám partfisának a nyele volt a mikrofonállvány, a számítógép mikrofonjával vettük fel a dalokat – gondolhatod milyen volt. De kellett ez, mert nézd meg a tehetségkutatókat. Akik ott indulnak hozzászoknak ahhoz, hogy minden szuper, de engem nem lep meg egy vidéki buliban, ha recseg a mikrofon. Mi mondjuk élőben adjuk elő a dalokat és azért azt elvárom, hogy tiszteljenek meg a jó technikával.

Említetted BLR-t, rá is van tetoválva a kezedre ez a rövidítés. Majka nincs?

Még nincs, majd idővel. Szoros a kapcsolatunk, már nyolc éve vagyunk együtt. 2012-ben írtuk meg a Belehalok című dalt, az hozta meg a nagy áttörést. A megjelenése után nem volt megállás, 260 bulink volt egy évben. Az szinte futószalag volt, muszáj is volt váltani.

Zorán is meghívott benneteket a koncertjére vendégnek a Belehalokkal. Ez a legjobb visszajelzés?

Ez nagyobb dolog volt, mint azok a díjak, amiket elnyertünk. Mondjuk amikor megkaptam a Fonogram-díjat, akkor is az volt a legnagyobb dolog, hogy Charlie gratulált. Ő is Újpest szurkoló. Mondjuk minden normális férfi a lila-fehéreknek szurkol.

Mit szólnak ehhez a Ferencváros szimpatizánsok? Ők nem járnak Curtis koncertre?

Dehogynem! Van olyan videóm, amelyen egy olyan ember énekli az Újpest a negyedem című dalt, akinek FTC-címer van a mellkasára dedikálva. Örülök, hogy az emberek kultúrája már magasabb szinten van. Jó az más kérdés, hogy ha mondjuk megiszom valamit, akkor lehet, hogy én is beszólnék.

Még szerencse, hogy nem iszol.

Soha… A viccet félretéve: ma már alig fogyasztok alkoholt. Ha igen, akkor is inkább otthon. Amikor hakniztunk, akkor más volt, de az imázs már megvan, ahhoz már nem kell. Diszkóba meg nem járok, mert ott úgysem tudok kikapcsolódni.

Pedig az milyen jó lehet, amikor a DJ berak egy Curtis dalt.

Na, az a halálom! Ha ez megtörténik, akkor azonnal eljövök. Nem hallgatom magam otthon sem, nemhogy egy diszkóban.

Majkát hogy ismerted meg?

A testvéreméken keresztül. Korábban is szerettem volna vele együtt dolgozni, de egy ideig mondogatta, hogy ő nem akar a zenével foglalkozni igazán, inkább a tévére figyel. Aztán megjelent az első lemezünk, amint rajta volt a Szotyi van című dalunk, ami megtetszett neki és utána döntöttünk a közös dal mellett. Ez volt a Bomba vagy bébi, de úgy volt, hogy ez lesz az egyetlen közös munkánk. Aztán ezt négy és fél millió alkalommal nézték meg. Hülyék lettünk volna, ha nem folytatjuk. Főleg úgy, hogy aztán másodikra megírtuk a Belehalokot.

Már másodszor említed a testvéreid. Családi vállalkozás?

Nagyon szeretem, hogy így van. Korábban együtt utaztunk Majkával mindenhova, de neki sok a tévés szereplése, így már külön járunk. Engem a bátyám hoz, visz és nagyon élvezem, hogy ez így van. Nekem nagyon fontos a család.

Majkával nemcsak autóban, hanem a színpadon is úgy vagytok együtt, hogy sokszor közben külön léptek fel.

Igen és ettől működik. Nagyon jó barátok vagyunk, együtt járunk nyaralni és tényleg sok időt töltünk egymással. Ez nagyon fontos mindkettőnknek.

Szombaton Aréna koncert. Mennyit kellett erre készülni?

Mennyit?! Az összeset! Fárasztó volt, mert nemcsak készültünk, hanem egy filmet is forgattunk közben.

Életmű koncert lesz?

Ezt így nem mondanám, de két óra és húsz perc lesz az egész. Nagyon nehéz volt összerakni a műsort, mert minden dalunknak lenne ebben helye. Mit hagyjunk ki? Nagyon kemény döntés volt.

Vendégek? Zorán?

Látod, neked is ő jut eszedbe először, annyira kézenfekvő lenne. De most nem jön. Ott lesz Király Viktor és Pápai Joci is. Nem lesz unalmas a koncert, pörgős lesz. Nagyon fontos, hogy ilyen jegyárak mellett ki akarjuk szolgálni a közönséget.

Tudod mit fogsz csinálni tíz év múlva?

Remélem ugyanazt, még akkor is, ha nem ugyanígy. Legyen mondjuk havonta egy igen nagy buli. És még tíz év múlva is szeretnék szövegeket írni.

Magadnak, vagy másoknak nehezebb dalt írni?

Magamnak! Nem igazán tudom megfogalmazni miért, de nehezebb. Pápai Jocinak tudom milyen a világa, mit képvisel. De én mindig mást akarok adni magamból. Sokféle számunk van és mindegyik különbözik.

A minap láttam rólad egy képet Bangó Margittal.

Óriási dolog ez nekem. Nagy barátom Emílió, akinek az anyósáról van szó ugye. Megtudta Bangó Margit, hogy ott vagyok és átjött. Nagyon kedves volt a művésznő és amikor az mondja nekem egy Kossuth-díjad előadó, hogy a műfaj legjobb szövegírója vagyok, akkor az összes eddigi elismerésem kidobhatom, már csak azért is, mert a művésznő is azt mondta, hogy Bangó Margit-díjas vagyok.

Korábban voltak kellemetlen ügyeid. Lehiggadtál már?

Igen és már csak egy van függőben, amikor balesetet szenvedtem. Megtörtént, feltettem a kezem, hogy én voltam és vállaltam a következményeket. Ezt a panelek között megtanultam. Szerencsére nem lett senkinek semmi baja.

Ezek az ügyek a műfajhoz tartoznak?

Nem is az, hogy összekapcsolódik, de benne van. Nem egy Krisz Rudi vagyok, aki romantikus dalokat énekel és milyen rendes gyerek. A magam módján én is rendes gyerek vagyok, mert azért igyekszem segíteni a rászorulóknak, de én egy utcagyerek vagyok és az is maradok.

Címkék: interjú
https://zenefuleidnek.blogstar.hu/./pages/zenefuleidnek/contents/blog/49944/pics/lead_800x600.jpg
interjú
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?