Blogolj!

The Killers - Wonderful Wonderful

Ragnar Volarus

Minden együttes változik az idők során, és itt nem a személycserékre gondolok. Akarva akaratlanul kísérleteznek az előadók, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. A The Killersre is igaz ez, de szerencsére mindig megőrizték a rájuk jellemző hangzást. Persze ebbe a frontember Brandon Flowers nehezen összetéveszthető hangja is beleértendő. Lássuk, hogy a Battle Born után mit sikerült összehozni, mi a csapat következő lépése? Azt mindenesetre elmondhatjuk, hogy nem kapkodták el, hiszen szinte napra pontosan öt éve adták ki a legutóbbi albumot, 2012. szeptember 17-én.

Az album címadó dala, a "Wonderful Wonderful" rossznak semmiképpen sem mondható. De nem is kiemelkedően jó, így kezdtem összevonni a szemöldököm, mert bizony nyitásnak nem volt túl erős. Aztán majd kiderül gondoltam, hiszen öt esztendő nagy idő, akár kaphatunk egy teljesen más anyagot is mint a legutóbbi.

Amit ugye alátámaszthatott a lemezről elsőként kiadott "The Man". Amire már akkor kicsit furán tekinthettünk, hiszen a Killershez képest túl funkys volt. De valahogy, egészen érdekes módon jól állt a fiúknak. Viszont innen izgatottan vártam a folytatást, túl voltunk a címadó és a már ismert dalon.

A "Rut" és a Life to Come" viszont olyan mint a legutóbbi Battle Born album slágerei, kiváló dallamokkal és Flowers itt újra kieresztheti a hangját, ahogy kell. Utóbbit szívesen meghallgatnám egy teli arénában. A "Run for Cover" viszont tempót vált, erőteljesen felgyorsít, számomra kevésbé fülbemászó, viszont egy kis ugrálásra abszolút alkalmas. A "Tyson vs Douglas" pedig a kilencvenes évek ökölvívó meccsét idézi, Mike Tyson és Buster Douglas között. Ez például egy nagyon jól sikerült, hangulatos darab a lemezen.

A "Some Kind of Love" egy igazi melankolikus, lassú dal, de annyira, hogy végül olyan semmilyen lett. Kár, mert már kezdett tényleg érdekessé válni a lemez. Reméltem, hogy innen nem folytatódik a "mélyrepülés". Az "Out of My Mind" azonban nem hozta el a várt katarzist (félreértés ne essék, nem rossz dal, de ott az a de...), a "The Calling" pedig - kövezzenek meg - talán jobban állna Dave Gahan-nek. Ha csak a zenei alapokat hallgatjuk, akkor simán rávágnánk, hogy ezt bizony a Depeche Mode csinálta. Mindenki döntse el, hogy ezt jó vagy rossz pont.

A "Have All The Songs Been Written?" és a "Money on Straight" ismét lassabb tempóra váltanak a lemez végére, lenyugtatva mindenkit.(Az albumon igazából van még két remix a "The Man"-ből, de inkább felejtsük el ezeket. Egyik borzasztóbb mint a másik, és nehéz eldönteni melyik az egyik és melyik a másik. Szívesen kitörölném őket az emlékeim közül.)

A The Killersnek nem ez lett a legjobb lemeze, de egy abszolút hallgatható darab. Akár többször is. Vannak kiváló pillanatai, de öt év után valamiért azt várnám, hogy minden dal üssön. Sebaj. Elindul a stopper, reméljük nem öt évet kell várni a következőre.

https://zenefuleidnek.blogstar.hu/./pages/zenefuleidnek/contents/blog/42749/pics/lead_800x600.jpg
Alternative Rock,Indie Rock,Rock
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?